Olasz nyomon - Polski Fiat 125p

Kevésbé vált a kelet-európai utcakép meghatározójává, mint a szintén olasz eredetű Zsiguli, de a maga idejében hasonlóan tágas, kényelmes és elegáns autó volt, akár az 1500-as. A Polski Fiat 125p-re emlékezünk, és bemutatunk egy szép állapotú példányt. 

Megesik, hogy a különféle veterános rendezvényekről ismerős jármű megjelenik lapunk apróhirdetései között. Így figyeltünk fel egy eladósorba került Polski Fiat 125p-re. Kazsoki István családjának már a hetvenes évek elején volt egy nagypolszkija; a leselejtezett rendőrautónak gyakorlatilag nem volt ép porcikája, István mégis megkedvelte a típust. Pontosan kiszámolta, mikor érik el az első nagypolszkik a 30 éves veterán-korhatárt, akkor, 1990 tavaszán pedig célzottan kezdte böngészni a hirdetési újságokat. Egy olyan megkímélt, garázs mélyén őrzött kocsit keresett, amelyet tulajdonosa - megnövekedett értéke reményében - éppen három évtizedes korában bocsát piacra. "Ha van ilyen valahol, elő fog kerülni" - gondolta. Nem kellett sokáig várnia, hogy Gyöngyösön ráleljen egy megfelelőnek tűnő példányra. Balatonszemesről rögtön odautazott, és hamar megköttetett az üzlet. Az 1969-es gyártású, 1,3 literes Polskinak István lett a harmadik a tulajdonosa, ami az autó korához képest amúgy sem sok, főleg, ha hozzátesszük, hogy az első gazda fél év után adta el a kocsit; ő és a következő, harminc évig birtokló tulaj összesen nem utazott vele negyvenezer kilométert, most sincs benne 45 ezernél több. Az autó teljesen gyári állapotú, eredeti a fényezése, megvan hozzá az izzókészlet, a szerszámos táska. Utólagos kiegészítők az akkoriban még nem kötelező külső visszapillantó tükrök, a vékony kormánykerékre húzott, a piros műbőr kárpithoz illő színű kormányvédő sem szériatartozék, de korabeli darab.

István Skoda Felicián, púpos Wartburgon, Fiat 500-ason és Opel Kapitänen kiélt veterános szenvedélyét már családja is megszokta, külön örültek, hogy az új szerzemény nem egy féltett kincs, hanem egy második autó szerepét betöltő jármű lesz. Ehhez viszont túl jónak bizonyult a gyöngyösi lelet, amely így a napos hétvégéken elővett, találkozókra járó autók boldog életét éli. Kezeléséről sokat elmond, hogy István szíve még évek múltán is összeszorul, amikor eszébe jut, hogy egy verőfényes nyári napon, Zalaegerszegre, egy veterántalálkozóra menet hirtelen támadó esőben hamarjában nem tudta fedett helyre menteni nagypolszkiját.

Nem véletlenül használták a cégek és a taxisok: óriási az utastér

Nem a megromlott viszony, hanem anyagi nehézség az oka annak, hogy a családi album helyett képes hirdetésekhez készültek fényképek a 125p-ről. "Persze ez csak a legvégső megoldás, más módokon is próbálok pénzt szerezni, ha sikerül, nem adom el. Ha mégis, csak gondos, szerető gazdának, leginkább gyűjteménybe" - mondta István akkor.

Néhány hónappal később, az első fagykor kisebb balesetet szenvedett az autó és gazdája. Szerencsére egyikük sem sérült meg súlyosan, amikor árokba csúsztak. A kocsi üzemképes maradt, de egy karosszérialakatosnak lesz vele munkája. "Ez csak szorosabbá tette kapcsolatunkat" - meséli a tulajdonos, aki természetesen megcsináltatta kedvencét, újrafényeztette az egész Polskit, persze eredeti színre. "Olyan, mint újkorában" - véli István, aki már türelmetlenül várja a veterános szezon kezdetét, hogy ismét legyen hová utaznia a 125p-vel.

Veterán Autó és Motor - Féjja Zsolt