Aranyat csengéséről - Toyota Auris D-4D

Sok nyelvészeti szöszmötölésre ad alkalmat, ha a gyártó új modelljének új neve hangzatosan és hangsúlyosan emlékeztet valami jó dologra. Vajon mennyit kapnak a marketingosztályon a névkitalálók?

A Toyotánál biztosan sokat. Mostanra ugyan még nem állt össze teljesen az Avensis-Auris-Yaris hármas egység névmágiája, hiszen kilóg a Corolla, de lehet, hogy a következő években lenyomnak a torkunkon egy Auris Sedant. Nem mintha ötleteket tudnék adni: jó előre kell gondolkodnia annak, aki "elvetemülten" odadob egy ilyen nevet egy másikért. Hiszen újabb harminc-egynéhány millió darabot szeretne eladni, ez pedig nem vicc. Úgysem a név számít, bár néha még Corollát mondok, amikor Aurisra gondolok. Nota bene, a giganto-konszern Toyota, a világelső autógyártó, amely tulajdonrészt szerzett a Subarunál, nemcsak műszaki tapasztalatokat cserélt a kisebb japán gyártóval, hanem valószínűleg az üzletpolitikába is beleszólt: az új, piacképesebbnek szánt Impreza turbós változata elvesztette a WRX nevet, amiről mindenki tudta, mit takar, és kapta helyette az S-GT elnevezést, ami tizenkettő-egy-tucat betűkombináció...

Nem a néven múlik. Az "auris" szó eredete az "arany" és a "fül" latin megfelelőivel is kapcsolatba hozható. A régi pénzváltóhelyeken az asztallap márványból volt, és az aranyérme valódiságáról úgy győződtek meg, hogy megpengették a márványon, és füleltek: ha szépen szólt, vagyis a megfelelő hangon csendült, akkor arany volt. Nincs olyan márványlap, amihez egy Aurist oda lehetne pengetni, ezért az Auris tesztjét a szokásos módon hajtottuk végre. Hiszen nem csak a néven múlik.

Az új név bevezetését általában radikális változtatások indokolják. Hallani lehetett arról, hogy a bemutatás azért késik, mert a Toyota az új Honda Civichez hasonló nagy dobásra készül. Ebből aztán nem lett olyan forradalmi változás az elődmodellhez képest, legalábbis kívülről. A formai jegyek elsősorban az orron a márkatársak arculatát idézik, de ugyanígy az előd-Corolla is belelátható a képbe. Az Auris nagy vonalakban és kis részleteiben is nagyon hasonlít a Corollára, akár sima átrajzolásnak is lehetne nevezni a változtatásokat. Amondó vagyok, hogy a ráncfelvarrott Corolla elég jól meg volt formálva ahhoz, hogy ne merjenek nagyon elrugaszkodni tőle. Még a kereskedői prospektusok címlapjára is azonos szögből fotózták a Corollát és az Aurist, az örökség így még szembetűnőbb. A lámpatesteken, az övvonal törésén, az elülső lökhárító és a motorháztető egységén jobban látszik az új vonás, de ez utóbbit mintha már az előzőnél is tudták volna, csak még érleltek rajta. Összességében az Auris külsejével nem hozott annyi újat, amennyit az előzetes tálalás alapján sejthetett a nagyközönség.