Plasztikforradalom - P70

Napjainkban csöndben szokás alkalmazni a műanyag karosszériaelemeket, az ötvenes években viszont büszkén emlegette autótechnikai úttörő szerepét a zwickaui AWZ. Egy hazánkban feltámasztott P70-esről és az első duroplaszt borítású típus történetéről Féjja Zsolt számol be. A típustörténet felidézésében Huszta Tibor segített.

DKW-eredetű, de nagyobb sűrítésű és megváltoztatott forgásirányú a kéthengeres blokk. 12 voltosra cserélték az elektromos rendszert

Az ős-DKW-ból származik a kéthengeres, kétütemű motor, amelyre alumínium hengerfejet szereltek és megváltoztatták a főtengely forgásirányát. A teljesítmény így 22 lóerősre nőtt, de a sűrítés is nagyobb lett, ezért a 6 voltos rendszerrel a P70-es gyakorlatilag nem indult el. A szériagyártás már 12 voltos hálózattal kezdődik. 1956 elején H30-as helyett H321-es porlasztót kap az első tengely elé szerelt blokk, az új karburátor beszerelését azonban több héten át hátráltatják anyaghibák és szállítási problémák. A 690 köbcentis (innen a 70-es típusjelzés) motorral nem sok baj akadt, a +10 fok alatti túlhűtés megelőzésére utólagos hűtőtakarót vagy a Škodákéhoz hasonló, belülről állítható hűtőredőny alkalmazását javasolta szaklap, amely a kocsi hegymászó képességéről fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a budai Aranka utca félelmetes, 18,5%-os emelkedőjén álló helyzetből, teljes terheléssel, a motor erőltetése nélkül elindult.

Meghagyták a DKW műszerfali váltóbotját. Nem ment mindig hiba nélkül a kapcsolás

Több probléma volt a szintén DKW-eredetű, háromfokozatú, szinkronizálatlan váltóművel. A kezelési útmutató is tartalmazta és az Autó-Motor is többször cikkezet róla, hogy kihúzatás után néhány másodpercre üresbe kell kapcsolni, hogy a fordulatszám csökkenése, a szinkronfordulat elérése után fogaskerék-ütközés nélkül lehessen váltani.

De a népautónak szánt P70-es rövid pályafutásának nem a váltórecsegés vetett véget. A Német Demokratikus Köztársaság csúcs felé törő autóiparának új nagyautója, az egyliteres motorral hajtott Wartburg, és a P70-eshez hasonlóan duroplaszt borítású, de kisebb négyüléses autó, a később Trabanttá keresztelt ötszázas P50-es közé szükségtelen volt egy középutas személyautó előállítása. 1958 márciusában jelentették be a típus gyártásának leállítását; a szilárd elhatározást a termelés folytatása, sőt a legnagyobb, 11 446-os éves darabszám elérése követte. A P50-es Kombi csak 1960-ban mutatkozik be, a P70-es Kombi népszerűsége addig nő. Végül 1959 júniusában, összesen 36 786 darab P70-es összeszerelése után áll le végleg a gyártás.