Tényleg ritka pillanat: új tulaja aligha fogja közúton használni a különleges sorsú Ladát
(Nagyításhoz kattintson a képre!)
Ha túltesszük magunkat a csodán, hogy ilyen autót lehet lelni egy gazos telken, szinte már meg sem lepődünk a továbbiakon: az autó friss benzint és akkumulátort kapott, és egy forgatásra beindult. A fék nem állt be annyira, mint elsőre hitték, az alapos takarítás után előtűnt az eredeti szín. Nem mattultak a fényszóró foncsorai, könnyen működnek az ablakemelő karok, ég a lámpa, villog az index - a kocsi kezd magához térni sokéves álmából.
Minden érintetlen a motortérben. Nehéz volt kinyitni
(Nagyításhoz kattintson a képre!)
Izgatottan ülök a vezetőülésbe, most 298-at mutat az óra. A motor hangja gyönyörű, a kocsi szépen elindul, a váltó finoman veszi a fokozatokat. A kormányzás nehéz, és idejében el kell kezdeni fékezni, ha az ember meg akarja óvni a karosszéria - és saját maga - viszonylagos épségét. A gumik érezhetően gyengébben teljesítenek, mint az újak, de a futómű hozza a ladás komfortot. Fordulnak a kilométermérő számjegyei: húsz év után nálam perdül át a háromszázas értékre. Történelmi pillanat, gyorsan vissza is kéredzkedem a jobb egyre, súlyos lelkiismeretei problémákat okozna számomra, ha három-négy kilométernél többet mennék vele. Laci visszaül a kormányhoz, és indulunk helyszínt keresni a fotózáshoz. - Nézd má', 100-zal megyünk - bök az óra felé vidáman, én pedig igyekszem nem gondolni a megfelelő, rendszeres karbantartás fontosságára.
|
|
Egyelőre még nem ismert a Lada jövője. Több gyűjtő is érdeklődik, ha valamelyikük komoly ajánlatot tesz, viheti a kocsit. Legrosszabb esetben Laci kijavítja a karosszériát, kicsit rendbe teszi a kombit. - Lehet, hogy indulok vele a Budapest-Bamakón - mondja. Bízzunk benne, hogy ezt inkább egy másik, a különleges 2102-es árának töredékéért vett Ladával teszi majd meg.