A Tata célja az újdonsággal az volt, hogy 1,13 milliárd lakossal rendelkező Indiában végre azok is vehessenek maguknak új autót, akik korábban kerékpárral vagy motorbiciklivel közlekedtek. A minimalista szellemben megtervezett Tata Nano hossza 3,1 méter, szélessége 1,5 méter, magassága pedig 1,6 méter, tehát kicsivel nagyobb, mint a Smart Fortwo. A karosszéria olasz formatervezők munkája, de láthatóan nem a divatos megjelenés, hanem a lehető leghatékonyabb helykihasználás volt a dizájnerek célja. Mivel a robogóméretű, 10 colos kerekek a karosszéria négy sarkában vannak, viszonylag tágas, négy személy szállítására alkalmas utasteret sikerült kialakítania az indiai mérnököknek.
Az apróság mozgatását egy alumíniumból készült, 0,6 literes, kéthengeres motorra bízták, ami a maga 33 lóerejével legfeljebb 100 km/órára tudja gyorsítani a Nanót, de az indiai forgalom ritmusának tartására ez is bőven elegendő. Az erőforrás hátul kapott helyet, ezért a hátsó kerekeket hajtja. Ha nem is túl gyors, legalább takarékos a motorocska, a Tata szerint öt liter benzint kér 100 kilométerenként, és még az Euro 4-es szabványt is teljesíti. Később dízelmotort is kínálnak majd a kocsihoz, ami még takarékosabb lesz. A 100 ezer rúpiába, vagyis 440 ezer forintba kerülő alapváltozatban semmi kényelmi felszereltség nincsen, hiányoznak a légzsákok, és még a hátsó biztonsági övek is, így egy esetleges ütközésnél csak az első gyűrődő zónában és az ajtók oldalvédelmében bízhatnak az utasok. Létezik egy jobban felszerelt deluxe verzió is, de hogy abban milyen extrák vannak, sajnos nem árulta el a Tata. A műszerfal is a lehető legegyszerűbb, egy darab fröccsöntött műanyag elemből áll, bár ez várhatóan nem fogja zavarni a célcsoportot.
A Tata évente 200 ezer darabot szeretne eladni Indiában a Nanóból, 2011 után az export is megindul Afrika, Kelet-Európa, Délkelet-Ázsia és Latin-Amerika felé.