Pompás csehszlovák - Skoda 120 GLS

A hazai autós társadalom 1976-ban csak a sajtóból ismerhette meg a Škoda akkori csúcsmodelljét. Most sem igen találni belőle itthon: cikkünk főszereplője, a gyári állapotú 120 GLS is egy szlovákiai faluból került hazánkba.

Az oldalra nyíló csomagtértető 280 literes puttonyt rejt. Ezenkívül a hátsó ülések mögött 120 literes segédcsomagteret alakítottak ki
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Kovács Tamás pár éve fertőződött meg a veteránozás ellenszer nélküli vírusával. Eldöntötte, hogy rövid időn belül szeretne oldtimert vásárolni. A Škoda mint márka akkor vált egyértelmű célponttá, amikor 10 000 forintért sikerült megmenteni egy bontásra ítélt 120 L-t. A Gerzson névre hallgató autót Tamás kedvese használja. Természetesen mindketten vezették a Škodát, egyrészt ez az élmény, másrészt a jármű formája adta meg a lendületet a kereséshez. A szárnyas nyíl végső döfését a 2006-os székesfehérvári Škoda-találkozó adta meg. Tamás olyan autót szeretett volna, amely minél eredetibb, és lehetőleg nagyon jó állapotú legyen. Ennek jegyében indult meg a keresés, de hamar kiderült, hogy itthon nincsenek megfelelő minőségű példányok. Maradtak tehát a külföldi - cseh és szlovák - weboldalak. A világháló adta lehetőségek kihasználása napi rutinná vált. A legalább három hónapos módszeres kutatás után az egyik hirdetés elindította a lavinát. Először is alaposan szemügyre kellett venni a portékát, aztán jöhetett az alkudozás és a többi és a többi...

Az autó egy szlovák településen volt. A hirdetésben Zlata Moravce (Aranyosmarót) szerepelt, végül a város melletti kis faluba irányították őt a helyiek, amikor megmutatta nekik a GLS fényképét. Keresztúrra (Hostie) érve ez a fotó lett a közös nyelv, mert az ott lakók csak szlovákul beszéltek. A postás fia megpróbált németül kommunikálni velük, és ő lett az, aki elvezette a csapatot a tulajdonoshoz. Csengetés után két idős ember jött ki a házból. Tamás elkezdett izzadni, de nem a nyelvi különbségek leküzdésének várható nehézségei miatt. Kavarogtak fejében a kérdések, vajon tényleg igazak a hirdetésben leírtak, egyáltalán hogy fog kinézni, milyen állapotban lesz...

Az 58 lóerős motort még soha nem kellett szétszedni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az öregúr beengedte, és az udvar végébe vezette a küldöttséget, majd kinyitotta a kocsibeálló ajtaját. Ekkor szemük elé tárult az a látvány, amelyet minden veterános legalább egyszer át szeretne élni az életében: egy makulátlan jármű állt velük szemben félig letakarva, a kerekei ékkel kitámasztva, ahogyan kell. Az óriási döbbenetből néhány, a kocsira nem illő elem rántotta ki a vendégeket: a kerekeken műanyag FIAT-dísztárcsák, a kalaptartón egy plüssállat és egy díszpárna rontotta a vizuális összképet. Ezek könnyen orvosolható hibák, de egy fájó pont volt az autón. A bácsi optikai tuningként a motorháztetőre felszerelte a gyári légterelőt, de mivel a kocsi 1979. október előtti, ezért a csavarok helyeit a leendő tulajdonosnak el kell majd tüntetnie. Hosszas tárgyalás után sem sikerült megegyezni az árban, így kissé csalódottan tértek vissza Magyarországra. De Tamás nem olyan ember, aki ilyen könnyen feladná.

Egy hét múlva telefonon felhívta a tulajdonost, és tett egy mindkettőjük számára kedvező ajánlatot. Erre már rábólintott az öregúr, és újabb egy hét eltelte után száguldottak is a Škodáért. Az autó természetesen a saját lábán, baj nélkül érkezett új gazdája garázsába. Magával hozta az eredeti szerszám- és izzókészletet, utóbbi feszültségmérőt is tartalmazott, a gyári dísztárcsákat, valamint az extra felszereltséghez tartozó, méretpontos üléshuzatot. A motorháztető fényezésén kívül semmilyen más javítást nem igényelt a gép. 2007-ben Balatonakalin, majd a szolnoki Škoda-találkozón is szépségdíjas lett. A GLS még nem töltötte be a harminc évet, de már nagyon várja a tulajdonos azt a szép születésnapot. Ha meglesz az OT-s rendszám, akkor az első útja a Škodával Mladá Boleslavba fog vezetni. Mindezt azért, hogy megmutathassa autójának a szülőhelyét, és az út során egy kicsit visszavándorolhasson vele a múlt.

Ánglusok és flamandok kedvencei

A 105/120 sorozat típusait számos nyugati országba exportálták. Ezek a prémium-Škodák műszaki megoldásaikban nem, csak a külső jegyekben tértek el a belföldre gyártott modellektől. A rendelhető extrák sorát kibővítették a külföld számára, valamint finomabb összetevőket és sok műanyagot használtak kívül és belül egyaránt. Nagy-Britanniába Škoda Super Estelle néven hajózott be a 105/120 sorozat. A kocsi elején és hátulján lévő műanyag felirat, valamint a jobb oldalon elhelyezett kormány jelezte, hogy kivételes modellekről van szó. A legpuritánabb ezek közül a 105 S volt, amelyet csak az eltérő formájú fekete plasztik tükör különböztetett meg a csehszlovák piacra készült változattól. Egy fokkal komfortosabb volt a 105 L. Az autó jobb és bal oldalára is szereltek visszapillantókat, krómdíszek ölelték a homlokfalat, az ajtóküszöbön takaróléc futott végig. Az első ülések fejtámlát kaptak.

A 120 L modell tökéletes családi autóként volt definiálva. Tágas utas-, óriási csomagtér és több mint 85 mérföldes sebesség óránként. "Tökéletes autó egy olyan embernek, aki még több erőre vágyik céljai eléréséhez" - áll a korabeli prospektusban. A legfeltűnőbb különbség a 120 LE/LS/LSE változatokon figyelhető meg: fekete műanyagból készült, széles lökhárítók elöl és hátul, amelyek nemcsak a külcsínért feleltek, hanem aerodinamikai és biztonsági szempontból is hasznosak voltak. Óvták a karosszériát a kisebb karcolásoktól és ütközésektől, továbbá nagy előnyük, hogy könnyen javíthatók, cserélhetők. Jobb és bal oldali tükrök, ködlámpák kívül, fordulatszámmérő belül. Az LS és LSE modelleken még színezett üvegből készült napfénytető és textillel borított ülések is emelték a komfortot. Az LS 93 mérföldes óránkénti sebességre volt képes, ennek ellenére a futott mérföldek számától függetlenül kétéves garanciát vállalt rá a gyár. A Super Estelle sorozat csúcsát a már említett 120 LSE képviselte, amelyben az összes eddig felsorolt extra kiegészült dupla körlámpával, az autó oldalán végigfutó díszcsíkokkal, műbőr bevonatú tetővel és alapfelszereltségként Philips sztereó rádiómagnóval.

Műszaki adatok
Motor. Soros, négyhengeres, vízhűtéses, négyütemű, 1174 cm³-es. Legnagyobb teljesítmény 58 LE, 5200/min. Jikov 32 EDSR esőáramú karburátor. 12 voltos elektromos rendszer. Akkumulátoros gyújtás. Önműködő, röpsúlyos és vákuumos előgyújtás-szabályozó gyújtáselosztóval.
Erőátvitel. Egytárcsás, száraz tengelykapcsoló hidraulikus működtetéssel, négyfokozatú (szinkronizált I-IV.) váltómű. Hátsókerék-meghajtás.
Felépítés. Zárt, önhordó, négyajtós acélkarosszéria. Mechanikus, csavarorsós, közvetlen osztott nyomtávrudas kormányszerkezet, 2,5 fordulat ütközéstől ütközésig. Trapézkaros mellső híd csavarrugókkal, teleszkópos lengéscsillapítókkal és torziós keresztstabilizátorral. Lengőtokos, a sebességváltóval közös házba épített tengelyhajtású hátsó futómű, csavarrugós, teleszkópos rugózással. Hidraulikus, kétkörös fékrendszer, elöl tárcsafék, hátul dobfék. Hátsó kerekekre ható mechanikus kézifék.
Méretek, tömeg. Hosszúság 4160 mm, szélesség 1595 mm, magasság 1400 mm. Tengelytáv 2400 mm. Nyomtáv elöl 1280 mm, hátul 1250 mm. Szabad magasság 170 mm, 1979. októbertől 145 mm. Saját tömeg 840 kg. Gumiabroncsméret 155 SR14.
Menetteljesítmények. Legnagyobb sebesség 150 km/óra. Tüzelőanyag-fogyasztás 6-9 l/100 km. Gyorsulás 100 km/órára: 17 mp.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2008. áprilisi számában jelent meg.