Ezt írták a kamerádok - Pannónia TL 250/B

Valószínűleg tévhit, hogy a burkolt Pannónia keletnémet megrendelésre készült volna, ugyanakkor tény, hogy a legtöbb ilyen motorkerékpár az NDK-ba került. Kipróbáltunk egy frissen restaurált modellt, és utánanéztünk, hogyan fogadták hajdan Berlinben a magyar luxusgépet.

Teleszkóp, Lengéscsillapító, Burkolt - az egyik legszebb magyar motor a TLB
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Veterán 2006. novemberi számában bemutattunk egy burkolt Pannóniát, amelyet egy hivatásos restaurátor újított fel, finoman fogalmazva kissé felületesen. Azután ez a TLB bekerült az Old Motors műhelyébe, és három hónap alatt kívül-belül valóban megújult. Tulajdonosa megengedte, hogy a bejáratásból kivegyük részünket, így Mészáros Endre barátom társaságában egy napfényes vasárnap délelőttön nekivágtam a városnak a burkolt Pannóniával.

Az első benyomások jók voltak, mert némi dúsítást követően a "Pannónia-rituálét" betartva (három rúgás gyújtás nélkül, majd gyújtást ráadni és rúgás) azonnal életre kelt a motor. Jól működött minden berendezés, a váltó pontosan, kis lábmozdulatokat igényelve dolgozott, a fékek elfogadhatónak bizonyultak, igaz a sebesség soha nem haladta meg a 65 km/órát. Nemcsak azért voltunk ilyen kimértek, mert városi próbaúton többnyire ötvenes korlátozás mutat megálljt a száguldókedvnek, hanem mert a motor frissen fúrt, és a nyári napfény hatására gyorsan emelkedő hőmérséklet tovább erősítette a Pannónia hőgutára való hajlamát.

Legtöbb bajunk a futóművel volt. Az első teleszkóp rendkívül kemény, az úthibákon koppan és zörren, de alig mozdul. Jobb a helyzet a hátsó rugóstaggal, de hiába hagytuk alsó álláson, vagyis lágyabb fokozatban, nem segített. Kanyarokba meglehetősen határozottan kell befordítani a nehéz testet, a viszonylag keskeny kormány miatt a hirtelen irányváltások mindig kissé bizonytalan érzést eredményeztek. Jó pontot érdemel a széles és jó párnázású nyereg, valamint a kellemes lábtartó-pozíció. Aki nem szokta meg, különösnek érezheti a jobbról balra lendülő sebességmérő-mutatót.

Valószínűleg az első széria szerelése közben készült a kép 1960. augusztus 12-én. A képen Majoros Béla. A vázszám 0662

A burkolt Pannóniát 1957-ben kezdték tervezni Csepelen, a motorkerékpárgyárban. Akkoriban Forró László volt a főkonstruktőr, Török Gábor vezette a Tervező Osztályt, a burkolt modell tervezését Ritter Ödönre és Bogáti Péterre bízták.

Kezdetben az új típust "burkolt Pannónia TLT 250-es" megjelöléssel említik a gyári iratok, s 1958, majd 1959 lett a bemutatásra kitűzött időpont. Bár a Csepeli motorkerékpárok című könyvemben 1959 végére datálom a sorozatgyártás megkezdését, ez valószínűleg tévedés, újabb kutatásaim szerint 1960 augusztusa a megbízható időpont.

Kétféle kivitel készült, az NDK-ba kizárólag dinamós, akkumulátorgyújtásos, belföldre szinte kizárólag mágnesgyújtásos. Az első széria még peremezés nélküli sárvédővel, nem állítható rugóstaggal jelent meg, a dúsítókar pedig a jobb oldali kormánymarkolat mellett, felül volt. Később a sárvédő formája változott - a képeinken szereplő 1960. novemberi (motorszám 6011 0353M) modellen is már a peremezett látható -, bevezették a terheléshez állítható rugóstagot, és 1961 derekán a dúsítókar a bal oldali markolat mellett, alul van.

Néhány egyéb apró eltérés figyelhető meg a gyártás rövid, alig hároméves periódusa alatt, ilyen például a burkolatrögzítő csavar, amelynek anyaga krómozott fém vagy fekete műanyag lehetett.

Ezt a hátsó lámpát a TLB mellett a Szabolcson és a Tündén használták

A TL 250/B vagy 250 TLB néven bevezetett típus valójában a TLF vázát kapta, kis módosításokkal, amennyiben a csővázra füleket rögzítettek, amelyre a burkolatot csavarozták. Újdonsága volt az indító berendezéssel ellátott karburátor és a csendesebb, 95 phon hangteljesítményű kipufogódob. Kisebb zavart okozhat, hogy a hatvanas évek elején kialakított új típusnévrendszerben a burkolt Pannónia lett a T3 (mágnesgyújtásos), illetve a T4 (dinamós), miközben a burkolat nélküli változat a T1 (mágnesgyújtású) és T2 (dinamós) nevet kapta. Jellegzetes színkombinációja a piros-vajszín, amely a hatvanas évek elején az egyik legnépszerűbb járműszínnek számított. Készült e mellett fekete-vajszín és kalapácslakk fényezéssel is, feltehetően azonban ezek csak kiállítási darabok lehettek, annak legalábbis nincs nyoma, hogy ilyen kivitelt belföldre jelentősebb mennyiségben készítettek volna.

Kezdetben 22 000 forint volt a burkolt Pannónia ára, de 1962-ben már 17 600 forintért lehetett hozzájutni, amikor volt az üzletekben. Ugyan összesen több mint tízezer készült, ám hamar kiderült, hogy a luxus-motorkerékpárt kissé másként képzelik az emberek, és csak vidéken szerzett igazi presztízst.

Sajátos módon minden magyarázat nélkül törölték a gyártmánysorból, aminek egyetlen oka lehetett, a keletnémet megrendelés elmaradása. Annak hiányában ugyanis csak a belföldi megrendelés maradt, ám két-háromezer darabos szériát készíteni bizonyosan gazdaságtalan volt.