Ahol egy ilyen motor feltűnik, néző is mindig akad. Old bike? - kérdezte az amerikai úr
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Legnagyobb sebességként az autópályán mindkét irányban pontosan 100 km/órát mértünk. A gépben, amikor a mérések készültek, még nem volt 2000 kilométer, s esetleg a teljes bejáratás után valamivel gyorsabb lesz. Sok motor szürkeöntvény hengerrel csak 5-10 ezer kilométer után éri el a teljes teljesítményt. Mindenesetre a mi tesztjárművünk nem egészen a megadott 14 lóerőt hozta, ezzel pedig valamivel gyorsabbnak kellett volna lennie. A mérési értékek a főfúvóka kicserélése után sem változtak. 100 km/óra effektív sebességnél a sebességmérő éppen 120 km/órát mutat. Ez nagyon hízelgő, de a mi szabványunk szerint nem megengedhető. Kisebb sebességnél a tachométer kereken 15 km/órát "sietett". A számláló berendezés ezzel szemben elég pontosan járt.
Egyenletes sebességnél, 70 km/óra körül 4,4 l/100 km üzemanyag-fogyasztást állapítottunk meg. Ez csaknem pontosan azonos az 1958-as modellnél mérttel. Városban a fogyasztás csekély ingadozásokkal 4,8 l/100 km volt.
A fékekkel teljesen elégedettek lehetünk. Különösen az első fék alkalmazható finoman, és a könnyed megérintésekkel egészen a blokkolásig jól adagolható. A lábféknél már egy közepes taposás is könnyen blokkoláshoz vezet, különösen ha az ember csak hátul fékez. Ez nem tragikus, mivel a Pannónia nem hajlamos a kitörésre. Mindazonáltal alapvetően mindkét fékkel kellene dolgozni. Az első fék már azért hozza a nagyobb fékezőhatást, mert a fékeknél a súlypont az első tengely irányába tolódik el. Mindkét fékkel a Pannónia 40 km/óráról 9 méter után állt meg. Ez közepes, 6,84 m/s22 féklassulásnak felel meg. A kézi fékkel egyedül ugyanazon feltételek mellett 5,35 m/s2 lassulás adódik, a lábfék egyedül 3,85 m/s2-et hozott.
A motoregység tökéletesen megegyezik a TLF/T1 típusban használttal
Egyáltalán nem lelkesedtünk a még mindig alkalmazott bovdenhuzalos lábfékért, amely minden további nélkül felváltható lenne rudazattal. Amíg nem jön a fagy, minden rendben, de nulla fok alatti hőmérsékletnél az 1958-as tesztgépnél reggelente fel kellett olvasztani a fékhuzalban megfagyott vizet. Megnyugtató, hogy a huzal útközben a meleg kipufogódob miatt aligha fagyhat be.
A hátsókerék-lánchoz egész jól hozzá lehet férni, mivel a láncdoboz hátsó része két anya kilazítása után levehető. Nélkülöztük a nagyon praktikus oldaltámaszt, amely korábban szériaszerelvény volt.
A korábbi Pannónia modelleknél a lendkerékmágnes botránykő volt. Az új modellen egy 60 wattos dinamó van feszültségszabályozással, amely a fogyasztók ellátása mellett a telepet is jól feltölti. A dinamó nagyon áttekinthető felépítésű, a szabályozó és a gyújtótekercs közvetlenül az áramfejlesztőházra van felszerelve. Hogy ez hosszú távon megfelelő-e, azt majd meglátjuk. Nem ok nélkül távolítja el csaknem a világ összes gépjárműgyára éppen ezt a részt a motor hője és a vibráció miatt. Akkumulátorként modern, lapos telepet használnak, átlátszó műanyagházzal, amely az elülső ülőpárnák magasságában a burkolat alatt van elhelyezve. A burkolathoz illően a gép új fék- és stoplámpát kapott.
A tesztgép alapos megvizsgálásakor és az összehasonlításnál az 1960-as modell és az 1958-as kivitel között arra az eredményre jutottunk, hogy a magyar motorkerékpár-gyártás nagy lépést tett. Az új Pannóniáról elmondhatjuk, hogy érett járműről van szó, amely tulajdonosának örömet fog szerezni."
***
A tesztet olvasva nyilván nem csak bennem vetődik fel a kérdés, miért nem lehetett hasonlóan alapos értékelést olvasni (készíteni) a magyar szaklapban is.
Műszaki adatok |
A cikk a Veterán Autó és Motor 2007. októberi számában jelent meg.