Rizsfelfújt - Honda Jazz 1.2 teszt

Az új Jazz megalkotásakor a Honda mérnökei nem improvizáltak, hanem az elődöt precízen, apró lépésekben továbbfejlesztették, és mutatósabb karosszériába csomagolták. Sikerült kijavítaniuk a hibák többségét, az erősségeken pedig tovább javítottak.

Buszosabb, mégis jobban néz ki elődjénél az új Jazz

Ha az elmúlt években valaki megkérdezett egy autós újságírót, milyen kisautót vegyen, akkor nagy valószínűséggel a Jazz előző nemzedéke ott volt a felsorolt autók között. Belső terének mérete és variálhatósága az Opel Meriváéval vetekedett, de sokkal jobban nézett ki, és vezetni is jobb volt. Hibátlannak persze nem volt hibátlan, a takarékosságra hangolt, dupla gyertyás motorok híján voltak a márka motorjaitól megszokott erőnek, rugózása túl feszes, kormányzása pedig kissé suta volt.

Igazi uniszex forma, csak nem lilásrózsaszínben

Adott volt tehát a feladat, mit kell kijavítani, és a mérnökök nagyrészt sikerrel teljesítették kötelességüket. Ha lehet, az új nemzedék formája még közelebb került a buszlimuzinokéhoz, a szélvédő laposabb szögben áll, előrébb van, és már teljesen egy ívet formáz a rövidke motorháztetővel. A motor is előrébb került, a tengelytávot és a hosszúságot is öt-öt centivel megnyújtották, ami természetesen a helykínálat szempontjából előnyös, nagyon szellős is lett az utastér. Bátran állítható, hogy belül a legnagyobb a mai kisautók között, pedig a legnagyobb konkurenseknél (új Ibiza, Grande Punto, Clio III) jó tíz centivel még így is rövidebb. Hátul még a 198 centis ismerősöm is elfért, állítása szerint a fej- és a lábtér is elegendő volt számára. A csúcsfelszereltségű 1,4-eshez panoráma üvegtető is jár, ami ugyan több fényt enged be, de a fejteret némileg csökkenti. Két centivel a szélesség is bővült az elődhöz képest, ez azonban ahhoz még nem elég ahhoz, hogy hátul hárman kényelemben üljenek.

Nem mindenkinek kényelmes a deréktámasz, de hely legalább sok van

Természetesen a Jazz védjegye, a Mágikus Ülésrendszer az új generációból sem maradhatott ki. Röviden összefoglalva ez annyit jelent, hogy a benzintank a hagyományostól eltérően nem a hátsó, hanem az első ülések alatt helyezkedik el, emiatt a hátsó ülésrendszer sokkal jobban variálható. Maga a hátsó ülés csak egy pad vaslábakkal és támlával, ha az utóbbit előrehajtjuk, akkor az ülőlap lecsúszik a tank helyére, és teljesen sík, 1,7 méter hosszú felületet kapunk. Erre a helyre akár három kerékpár is befér anélkül, hogy ki kéne venni az első kereküket. Nem akadály a hosszú tárgyak szállítása sem, mivel az anyósülés támlája is lehajtható. De a hátsó ülőlapokat a háttámlára is visszahajthatjuk, ekkor egy széles és magas üreget kapunk, ami például kutya vagy szobanövény szállításakor jöhet jól.

Csoda, hogy még senki sem másolta le a Mágikus Ülésrendszert

Bővítés nélkül sem kell azonban szégyenkeznie csomagtartója miatt a Jazz-nek, mivel (pótkereket helyettesítő defektjavítóval) 399 literes befogadóképessége még az alsó-középkategóriában sem általános. Csak arra kell vigyázni, hogy a csomagtérfedél nem nyílik elég magasra, magas növésűek könnyen lefejelhetik a peremét. Piros pontok járnak azonban a szokatlanul széles, 80 fokos szögben nyíló hátsó ajtókért, amik jelentősen megkönnyítik a bejutást a hátsó sorba. Itt a legtöbb kisautóval ellentétben az ülőlapok is kellő magasságban vannak, így megtámasztják a combot is. Az ülőlapok hosszával csak elöl volt problémám, de nem is igazán a hosszukkal, hanem azzal, hogy első végül lefelé görbül, emiatt rövidebbnek érződnek a valósnál. Jó tapintásúak a kárpitok, és a finom textilből még az ajtókra is jutott.

Izgalmas formák és szép felületű műanyagok. Bőr nélkül is jó fogású a kormány

A műszerfal szakít a konvenciókkal, homorú és domború formák keverednek sík felületekkel és összevissza szétszórt kapcsolókkal, mégsem kaotikus az összhatás. Minden jól kézre áll, talán csak a hangerőszabályzó került messze a kéztől, de még ezt sem lehet felróni, mert a kormányról is lehalkíthatjuk a rádió reklámjait. Persze mindenhol kőkemény műanyagokat találunk, ez azonban mégsem zavaró, mert a felületet olyan anyaggal vonták be, amitől jó lesz a tapintása. Ha végeztünk a pohártartók megszámolásával (tíz van), akkor örömmel konstatálhatjuk, hogy a két szélsőt a légbeömlő elé tették, így azok nyáron hűtik, télen fűtik az italunkat. Erre a trükkre egyébként a kesztyűtartó felső rekesze is képes.