A régi Jazz dupla gyújtógyertyás, hengerenként csak kétszelepes benzinmotorjait nem vették át az újba, inkább két új, négyszelepes, de csak egy gyertyás i-VTEC motort fejlesztettek hozzá.
Tesztautónkban a kisebbik, 1,2-es dolgozott, 90 lóerős teljesítménye azonban így is hét lóerővel több, mint amit a régi 1,4-es tudott. Változó szelepvezérlés ide vagy oda, a motor alul nagyon nyomatékszegény, erősen pörgetni kell, ha valaki haladni szeretne, a nyomatékcsúcs 4900-as fordulatszámnál jelentkezik. Szerencsére ekkor sem emeli fel túlzottan a hangját, még autópályán is inkább a szél- és gördülési zaj hallatszik, nem a motorbúgás, pedig 130 km/óránál már közel 4000-et forog a főtengely. A nem túl kedvező nyomatékkarakterisztika miatt gyakran kellett nyúlni az aprócska váltógombhoz, de ez egyáltalán nem esett nehezemre, mert a kar hihetetlen precizitással klattyan egyik fokozatból a másikba, és az útjai is rövidek, egyszóval minden váltás élményszámba megy. Nem fogunk az ülésbe préselődni a 12,6 másodperces gyorsulástól, városban azért elég fürge, autópályán viszont már szenved a nagy homlokfelület miatt.
Aki sokat megy autópályán, inkább az 1,4-est válassza. A rugózás kemény
(Még több fotó a galériában. Kattitnson a képre!)
A gyár által megadott 6,5 literes városi fogyasztást csak tojással a gázpedál alatt lehet tartani, aki haladni is szeretne, az egy-másfél literrel többel számolhat. Nekem még ennél is feljebb, 8,6 literre ment fel a végén az átlag, igaz, gyakran kergettem a piros mező közelébe a fordulatszámmérőt, és a december végi hideg is közrejátszhatott. A fedélzeti számítógépben viszont nem ajánlatos megbízni, mert a valós értéknél nyolc decivel kevesebbet mutatott.
Békából királyfi A Jazz lépcsős hátú változata, a City is teljesen megújul hamarosan. Az új nemzedék formaterve határozottan sportos és elegáns, ami nagy váltás a kissé esetlen régihez képest. Motorjai megegyeznek majd a Jazzével, de műszerfalán lesznek eltérések. Idén márciusban a magyarországi forgalmazása is elkezdődik, az elődnél alig magasabb árakon. |
Nincs gond a stabilitással a magas karosszéria ellenére sem, a megnövelt tengely-és nyomtáv miatt stabilan kanyarodik, ha besokallunk, akkor finoman az orrát tolja. Ennek a rugózási komfort látja kárát, hátsó futómű nagyokat üt a keresztbordákon, de az elöl ülők is pontos képet kapnak az útfelület domborzati viszonyairól. 2002-es bevezetésekor a régi Jazz is hasonló futóműhangolással rendelkezett, amit aztán pár évvel később, a modellfrissítésnél orvosoltak, reméljük ez az új generációnál is így lesz. Sportos vezetőknek persze így is megfelelne, ők viszont az élettelen, kevés visszajelzést adó, és középállásba visszatérni alig akaró kormányt fogják szidni. Meg kell még említeni, hogy a négytárcsás fékrendszer parádésan lassítja az autót, finoman adagolni azonban nem könnyű feladat, már csak ezért is érdemes bekötni a biztonsági öveket.
Kibővítve már az 1,4 köbmétert közelíti a csomagtartó mérete
Ha túltesszük magunkat a pattogós rugózáson és a halott kormányon, akkor kijelenthető, hogy az új Jazz az egyik legjobb kisautó a piacon, belső térkínálata és variálhatósága még ma is egyedülálló. Sajnos az ára is ennek megfelelő, még a legolcsóbb változatért is 3,3 milliót kér a Honda, igaz, felszereltsége közel teljesnek mondható. Az 1,2-es motorhoz kapható egyetlen, Trend Plus csomag is tartalmazza a hat légzsákot, az aktív fejtámlákat, a manuális klímát, az mp3-as hifit, a fedélzeti számítógépet, két elektromos ablakemelőt és a távirányítós központi zárat. Ennél tíz százalékkal sem került többe az 1,4-es, 100 lóerős, és abban már az automatikus klíma, a menetstabilizáló elektronika, a bőrborítású kormány és váltó, az USB és iPod csatlakozó, és a hátsó elektromos ablakok is a szériafelszereltség részét képezik, így ár-érték aránya sokkal kedvezőbb.
Műszaki adatok |