Noha a 2800 CS-t a gyár inkább elegáns kupéként próbálta eladni, a BMW hamar rájött, egy, az Európai Túraautó-bajnokságon (ETCC) jól szereplő sportkupé még jobban fellendíthetné az eladásokat.
1969-ben inkább a BMW 2002 versenyeztetésével voltak elfoglalva, nem maradt elegendő energiájuk egy megfelelő, 2800 CS-alapú túraautó kifejlesztésére. A BMW-tuningban hatalmas tapasztalattal rendelkező Alpinához fordultak, így tudtak elindulni az 1969. júliusi, spa-francorchamps-i pályán rendezett 24 órás versenyen. A sötétkék Alpina 2800 CS kisebb módosításokkal, gyári keréktárcsákkal, kuplunggal és fékekkel, valamint három duplatorkú Weber karburátoros, 250 lóerősre izmosított motorral állt rajthoz. Szpojlerek és leszorítóerő híján negyven versenygumit fogyasztott el a Nicolas Koob - Helmut Kellners páros, de végül a túlmelegedő differenciálmű ellenére a kilencedik helyen ért célba. 1970-ben sem jutott kellő BMW-figyelem az ETCC-re - akkor épp a Formula-2-es versenyek miatt -, ismét az Alpina segített. Egész télen készültek a szezonra, így versenytől függően 280-300 lóerős autót tudtak pályára állítani. Két győzelemmel és egy második hellyel zárták az évet.
Az Alpina mellett a Schnitzer, a Broadspeed is versenyzett CS-sel, de nem sikerült igazán jól szerepelni: az autó túlsúlyos volt. A tuningcégek egyetértettek, hogy az erős, de kisebb súlyú Ford Caprik megszorításához egy megfelelő motorteljesítményű, könnyített karosszériájú autóra volna szükség, amelyet homologizálva az E9-esek a legjobbak lehetnének a pályán. Nem meglepő, hogy ismét csak az Alpina közreműködésével, a 3.0 CS-t alapul véve, számos új alkatrész beépítésével született meg az első, karburátoros 3.0 CSL, amelynek neve (Coupé Sport Leichtgewicht) egyszerűen könnyű sportkupét jelent.
Versenyben a CSL |
A 3.0 CS 2985 cm3-es motorja változtatások nélkül került az autóba, amelyet 1971 májusától, 31 950 márkáért lehetett hazavinni. A súlycsökkentés érdekében alumíniumból készült a motorháztető, a csomagtartó, az ajtók, száműzték a szervokormányt, a zajvédő szigeteléseket, az alvázvédelmet, vékonyabb szőnyegekkel burkolták az utasteret, a csomagtérből pedig teljesen elhagyták. Bilstein lengéscsillapítókat, rövidített, progresszív karakterisztikájú rugókat kaptak a CSL-ek, érdekes, hogy nagyobb teljesítményű fékeket viszont nem. A motortérnyitó zárat lefogatóval, az oldalsó és hátsó üvegeket plexivel, a szélvédőt speciális, kétrétegű üveggel helyettesítették. Elöl nem volt lökhárító, hátulra plasztik, feketére fényezett került, gumiütközők nélkül, a sárvédőíveket krómszélesítés emelte ki. A sokat bírált volán Alpina sportkormánynak adta át a helyét, Scheel Man kagylóüléseket, új biztonsági öveket szereltek be.
A CSL kétszáz kilogrammal múlta alul a CS-t, végsebessége 215-ról 231 km/órára nőtt, de a homologizáláshoz szükséges ezer darab nem készült el; hozzáláttak hát a második változat fejlesztéséhez. A BMW mérnökei a befecskendezéses motorokat alkalmatlannak tartották versenyzésre, de Bob Lutz, a versenysportrészleg vezetője mégis injektorral terveztette az új szériát, amelyet BMW-s körökben CSR-ként emlegettek. A 3003 cm3-es, Bosch D-Jet befecskendezővel táplált motor annak ellenére gyorsabb volt a karburátoros elődnél, hogy hetven kilóval nőtt a tömege. Ismét fűthető lett a hátsó ablak, visszakerültek az acélajtók és lökhárítók, a szervokormány és az elektromos mozgatású ablakok, a szerszámkészlet, a zajvédő szigetelés, a műszerfali olvasólámpát pedig a ralinavigátorokra gondolva a tetőre helyezték át.
Azóta legendássá lett a BMW "sorhatosa". Ez a háromliteres 180 lóerős
Mivel a homologizáláshoz szükséges volt, hogy minél többet eladjanak ebből a modellváltozatból, 1972 utolsó hónapjaiban elkészült 500 jobbkormányos 3.0 CSL, ezeket 1972 októberétől folyamatosan szállították Angliába. Körülbelül 1974 közepére érkezett meg a legutolsó autó a németországi gyárból az angol BMW-kereskedőkhöz. Ez a változat volt a legdrágább Angliában kapható E9-es modell, ezért a kereskedők számos, a 3.0 CSi-hez rendelhető extrával próbálták meg vonzóbbá tenni a jobbkormányos CSL-t.
1973 júniusában (más források szerint júliusban) már egy újabb, harmadik szériás 3.0 CSL változatot kínáltak a balkormányos piacokon. A modell nagyobb, 3153 cm3-es motort, és a homologizálást elősegítendő újonnan kifejlesztett első, hátsó és a hátsó ablak fölé szerelhető spoilert kapott. A német TÜV csak az első szpojlert engedélyezte, a tulajdonos dönthetett a többi felszereléséről, amellyel érezhetően javult az úttartás.
Józan érvekkel nem tudjuk megindokolni, miért merült feledésbe a gyönyörű, rendkívül jól és élvezetesen vezethető, utcai versenyautóként is sikeres E9-es, amelynek típusnevét sokan "háromcsé"-nek olvassák. Nemcsak a köztudatban, veterános körben is sokszor alábecsülik. A magyar veteránosok által is előszeretettel és gyakran használt német használtautó-adatbázis, a mobile.de lehetőséget sem kínál E9-es vagy CS sorozat közvetlen kiválasztására (a 400 darabos utcai szériát megélt M1-esre viszont kattinthatunk), begépelve már négyezer eurótól adja a találatokat. Összehasonlításul: a vele egy kategóriába sorolható Jaguar E-Type-ból éppen ennyibe kerül egy kitűnő állapotúnak tűnő british racing green kabrió - pontosabban elektromos, 3-8 éves gyermekeknek szánt változata. Kilencezer euróért első tulajdonos kínálja 78 ezret futott 3.0 CS-ét, CSL-hez azonban, úgy tűnik, 80-100 ezer euró alatt nem lehet legálisan hozzájutni.
A fényezést leszámítva eredeti az 1975-ös, automata 3.0 CS
Magyarország felzárkózott a nyugathoz, legalábbis ami a CS alulreprezentáltságát illeti. Miközben a hazai veterántúrákat és a classic-versenyek többségét csak néhány márkaidegen autó különbözteti meg a Csillagtúrától, a Mercedes-Benz mai fő konkurense, a BMW finoman szólva is visszafogottan képviselteti magát az oldtimer-szektorban, pedig a 02-es BMW-k rajongóit külön klub is tömöríti. Az utóbbi években azonban feltűnt két E9-es, egyikük illusztrálja cikkünket.
Az 1975-ben gyártott 3.0 CS ötéves korában új gazdához, egy svájci autógyűjtőhöz került, aki 1987-ben újrafényeztette a kocsit, ezt leszámítva teljesen eredeti az autó - éppen olyan, amilyennek Somlyai Gábor szerint lennie kell. Gábor már jó ideje böngészte az E9-es hirdetéseket, a nagyon romos és az utolsó csavarig restaurált autókat is kerülte, egy lepusztult CS felújítása nehéz és költséges, a végeredmény pedig csak hasonló lehet az eredetihez. A svájci Ebayen feltűnő kék, automata CS viszont elnyerte tetszését. Így került Magyarországra az autó, amely ismerős lehet a classic-versenyek résztvevői, nézői számára, hiszen a Budapest Classic Grand Prix-től a Coppa Pannonia Regián és Coppa Amicin át több futamon is feltűnt az elmúlt években. 2008-ban is részt vett a Start Historicon - de már nem az első magyar tulajjal a volánnál.
Somlyai Gábor ugyanis kéziváltós, légkondicionálós E9-est keresett. Meghirdette hát az automata, klímaberendezés nélküli kocsit - Herendi Gábor legnagyobb örömére, aki azóta keresett E9-est, mióta barátja, Kereszty Gábor megfertőzte a classic autók imádatával. Ez tetszik a legjobban - állapította meg a sportkupéról, így amikor felismerte, nem teljes az élete veterán jármű nélkül, rögtön BMW E9-est gépelt az internetes keresőbe. Az idő nem szorította, a viszonylag bőséges kínálatot látva nemcsak állapot és ár, hanem szín szerint is válogatott. Talált Németországban egy jónak látszó darabot, már az előleget is majdnem átutalta, de a magyarországi autó az állapota és az egyszerűbb adminisztráció miatt is kapóra jött. Somlyai Gábor jó kezekben szerette volna tudni a BMW-t, Herendi Gábor jó kezekből szeretett volna vásárolni: 2007 őszén megköttetett az üzlet.
Sportkupé-családfa. Az új 6-os BMW mögött egy 503-as, egy 3200 CS, egy 3.0 CSi, egy 628 CSi és egy 840 CSi sorakozik
Találkozásunk helyszínére, a Buda környéki benzinkúthoz már új tulajdonosa érkezik a BMW-vel. Az autósok reakciói ismét felvetik a megválaszolatlan kérdést; mindenki lassít, már-már balesetveszélyesen egy irányba fordítják fejüket, percekkel nő a Budapestre tartó forgalom menetideje. Papp Zolinak nincs könnyű dolga a kétdimenziós fotók elkészítésével: az autó élőben egészen gyönyörű, hiába láttam már többször, ilyen közelségből, a sorhatost hallgatva, megérezve valamit az egyéniségéből súlyos birtoklási vágy kerít hatalmába.
A párásodó első fényszórót leszámítva gyakorlatilag hibátlan a CS, nyilvánvaló, a laza hétvégi gurulásnál jóval többre képes, de azért megnyugtat, hogy Herendi Gábor is a túrakocsis jelleg szerint használja majd, nem a sportautós élményt hajszolja valahol az ötezres fordulatszám környékén. Szeretne minél több classic-versenyen rajthoz állni - nem is csak a futottak még kategóriában: első közös futamukon, a Start Historicon a huszonkettedik helyen végeztek -, emellett feleségével járja majd az országot az autókhoz saját bevallása szerint nem sokat értő büszke vezető. "Egy ilyen korú autónál mindig történhet valami" - vallja, ezért a gyerekeknek még kicsit nőniük kell, hogy ők is élvezhessék a BMW nyújtotta különleges élményt.
Műszaki adatok |