A bokszerek másik előnye, az alacsony súlypont a nehéz dízelmotor esetében talán még fontosabb, mint a könnyebb benzineseknél, ennek ellenére nem voltam maradéktalanul elégedett a Forester kanyarstabilitásával.
Persze ez is ragaszkodik az aszfalthoz a végsőkig, a kormányzása kellően közvetlen és pontos, a szimmetrikus összkerékhajtás mindig jó helyre küldi a nyomaték nagyobb részét, gázelvételre jól kontrollálható táncba kezd a fara, a futóművet azonban valamiért nagyon lágyra hangolták. Emiatt erőteljes gyorsításkor bizony ágaskodik a karosszéria, fékezésnél bólint, kanyarban pedig dől, mint a pisai ferde torony. Szokatlan viselkedés ez egy Subarutól, de azt is be kell vallani, hogy hazánkban jellemző útminőséghez és a mindennapi használhatósághoz ez passzol jobban, még alacsony tempónál is komfortos a rugózás, és ahogy nő a tempó, csak fokozódik a repülőszőnyeg-effektus. Terepen is használhatóbb egy ilyen futómű-karakterisztika, bár egy nyolc-kilencmilliós autót valószínűleg kevesen fognak gyilkolni úttalan utakon.
A műszerfal is egy az egyben az Imprezából származik
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Pedig a Foresterben ülve az az ember érzése, hogy ez az autó nyolc-tíz év múlva is hasonlóan egyben lesz, mint újkorában. Minden porcikája a masszivitás üzenetét hordozza, az összeszerelése tökéletes, határozottan kattannak a kapcsolók, a manapság már a japán autókban is ritkábban érezhető "használj csak bátran, én sosem fogok elromlani" érzést remekül hozza a Subaru kisebbik SUV-ja. Ez pedig sokkal többet ér, mint egy kisujjal benyomható műanyag burkolat a műszerfalon vagy egy csillapítottan felhajló kapaszkodó. Nem mintha ezek hiányoznának a Foresterből, de a Lexust koppintó, ívekkel és törésvonalakkal megrajzolt belső csak az elődhöz képest jelentős előrelépés, be kell vallani, hogy a vetélytársak sokkal előrébb tartanak autóbelsők terén. A Foresterből viszont a többséggel ellentétben nagyszerűen ki lehet látni, a szögletes autó sarkai valóban láthatók belülről - akárcsak a jellegzetes púp a motorháztetőn -, és a nem túl vastag A oszlopok is alig takarnak ki a kilátásból, mert közel vannak a vezetőhöz és nincsenek túlságosan bedöntve.
Nagyon kényelmesek a kevés oldaltartást adó első ülések
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A műanyagok többsége kemény, ami fémnek néz ki, az is plasztik, a klímaberendezés csak egyzónás, és a kék órák is inkább hatásvadász elemek, mint szépek. A kissé rövid ülőlapot leszámítva közel tökéletesek az ülések, és a helykínálat is teljesen elegendő. 179 centiméteres magasságommal "magam mögé" beülve legalább tízcentis űr tátongott a térdem és az első ülés háttámlája között, és az üléspozíció is kényelmes, nem szükséges felhúzott térdekkel kuporogni. Hátul kell megfizetni a tágas utastér árát, ugyanis a gumiszőnyeggel ellátott csomagtartó 450 literes befogadóképessége legfeljebb csak átlagosnak számít ebben a járműosztályban, igaz, bővítés után teljesen sík padlót kapunk, ami az összkerékhajtás helyigénye miatt a szokásosnál kissé magasabban húzódik.
A VDC-nek hívott menetstabilizáló kikapcsolható egy kis játszadozáshoz
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A Forester modellváltása tehát jól sikerült, és a többi motor ismeretében elmondható, hogy a dízel a legjobb választás hozzá. Alapára a kezdeti 7,6-ról pár hónap alatt 7,99 millióra nőtt, a tesztelt, minden jóval (panoráma tetőablaktól a xenonlámpáig) felszerelt Comfort felszereltégű változat ára pedig eléri a 8,85 milliót. Ennél csak a 9,55 millióért mért Exclusive ad többet elektromosan állítható bőrüléseivel és kulcs nélküli rendszerével. A Subaru ára magasabb, mint a hasonló felszereltségű konkurenseké, de az igényesebb összkerékhajtás, a finomabb járású dízelmotor, a ritkaságfaktor és a japán gyártásból adódó, vélhetően hosszabb élettartam megérheti az ártöbbletet.
Műszaki adatok |