006-os, de nem ügynök - BMG 100 (1942)

A negyvenes évek elején több magyar vállalkozás kezdett kismotor-építésbe. Voltak olyanok, amelyek importált erőforrást használtak, míg mások, mint a BMG is, saját konstrukcióban bíztak. Egy az első sorozatból származó BMG motorkerékpárt mutatunk be.

Mivel a gyártás kezdetének pontos idejét nem tudjuk, csak abból lehet kiindulni, hogy az Autó-Motor 1941. május 15-i számában megjelent típustáblázatban még nem szerepel a BMG. A hazai termékeket a WM Csepel 100 és a WM Csepel 100L, a Mátra és az SHB képviseli. Ettől még elképzelhető, hogy készültek BMG-k már 1941-ben is, de talán helyesebb az 1942-es évet tekinteni kiindulási pontnak, amikor már a különböző sportversenyeken is megjelentek a Bartha-féle motorok.

Ismét az Autó-Motorra kell hivatkozni, amely hírül adta, hogy az 1942-ben Kisboldogasszony napján (szeptember 8. A szerk.) lefutott Kozma Endre Tihanyi Motorkerékpáros körversenyen "váratlanul nagyon jól mutatkozott be a fiatal levente Hrubos (BMG), akinek ez volt élete első versenye." A gyorsleventék kétnapos balatoni versenyén a 100-as géposztály polgári versenyzők kategóriájában Mikola Ferenc és Horváth Károly indult BMG-n. A 14 éves, törökszentmiklósi Bohács Antal nyerte a Hírvivő versenyt a 100-asok között. Horváth Károly ugyanitt második lett a "polgáriak" között. A miskolci salakpálya-nagydíjon Gutschy Károly BMG-n győzött.

A sportsikerek nyilván jótékonyan hatottak a megrendelésekre. Bálint Sándor muzeológus 1979 nyarán interjút készített a hazalátogató Bartha Szabolccsal, aki elmondta neki, hogy a Magyar Posta ötvenes sorozatokban vásárolta a 100-as BMG kismotorokat 1942-ben és 1943 elején. Saját kutatásaimból tudom, hogy rendelt Barthától a magyar királyi honvédség is, leventekiképzés céljára - száz darab 100-ast vettek át 1943-ban. 1943. október 11-én a honvédelmi minisztérium ajánlatot kért 125-ös motorkerékpár szállítására a Bartha Szabolcs Motor- és Gépgyártól (valamint a Mátrákat gyártó Urbach Lászlótól), és fennmaradt a technikai leírás, mely szerint a szállítandó motorkerékpár "a leventeképzés céljára szolgálóval azonos kivitelben, 2 sebességgel, beépített lábindítóval, és lábkapcsoló berendezéssel, 24x2,5 abroncsozással rendelkezik, ára 2209 pengő." A háború után a Vasas motorkerékpáros szakosztálya tíz BMG 100-ast vásárolt, és készítettek néhány 125-öst is.

Igényes megoldás a sárvédőpálcák forrasztásos csatlakoztatása és a sárvédők oldalborítása. A kerékpárrendszám idegen, de szép kellék

A BMG 100-asok kétféle motorral készültek. A képeinken látható modell a korai változat, kétfokozatú váltója a kormányról kapcsolható, indítása pedálhajtással történik, a kipufogó a henger bal oldalán lévő kiömlőről indul hátra egyenesen. A Schnürle-rendszerű motor csatornáit szokatlan módon tervezte meg Bartha, így került a kipufogócsatorna és a szívócső egyaránt a henger hátsó oldalára, ami kedvező termikus tulajdonságokat eredményezett, és nagy része lehetett a motor jó teljesítményében. Graetzin karburátor és Bosch lendkerékmágnes tartozott a gyáron kívülről beszerzett alkatrészek közé, ezeken túl csak a csapágyakat, a világítást és a gumiárukat vásárolták.

1943-ban jelent meg a módosított, 3,2 lóerős kivitel, amelynek forgattyúsháza lényegesen nagyobb, és ezt már berúgószerkezettel s lábkapcsolású váltóval látták el. Áramvonalasabb, kecsesebb a benzintartály, más a váz is, a motor áttervezéséről tanúskodik, hogy a kipufogócső immár a henger jobb oldalán helyezkedik el, s a Graetzin karburátor átkerült a bal szélre. Kétféle kivitelben kínálták, volt Túra és Sport-Luxus verzió, s mivel a reklámból az derül ki, hogy a túragép 60-65 km/óra végsebességű és 1,8 literes átlagfogyasztású, míg az ugyancsak 100-as és kétfokozatú váltós Sport-Luxus 65-70 km/óra sebességre képes és két liter keveréket fogyaszt 100 kilométerenként, elképzelhető, hogy a régebbi típus szerepelt Túra néven, az újabb pedig a hangzatos Sport-Luxus elnevezéssel futott.

Aligha kétséges, hogy a bemutatott motorkerékpár az első BMG-k egyike. Alátámasztja ezt a feltételezést a korai modellekre jellemző kivitel és a 006-as váz- és motorszám egyaránt. Történetéről annyit tudunk, hogy az ötvenes évektől volt annál a tulajdonosánál, akinek örököseitől 1985-ben Kalmár Tamás, az elsősorban antik és vintage motorkerékpárjairól ismert debreceni gyűjtő elhozta. Ő eredetileg Sachs motorkerékpárhoz való kerekek után tudakozódva ment a belvárosi házba (az utódok azt hitték, Sachs motorról van szó), és amikor a padlásra felkapaszkodva látta, hogy a kerekek mellett váz és motor is van, megkérdezte, megveheti-e az egész kupacot.

Fichel & Sachs gyártmányú a kézi váltó

"A háziak türelmet kértek, azt mondták, összeszednek minden alkatrészt, megtisztítják, koszosan nem adják oda. Vagy két hónap múlva szóltak, hogy mehetek, és 500 forintért megvásárolhattam" - mesélte a felfedezés utáni megpróbáltatásokról. Mivel az ifjú Kalmárnak nem volt autója, a Méray-gyűjteményéről híres Nagy Sándor segített neki elhozni a motort, és ő volt az, aki később felismerte, hogy a tájékozatlan vevő nem Sachsot, hanem BMG-t vásárolt. (Később Nagy Sándor csíkozta a lefestett tankot és sárvédőket.)

A felújítás nem követelt nagy erőfeszítést, a lemezalkatrészek kromofágos tisztítása után következett a fényezés. (A lemaratásnál előkerült a tankon az eredeti BMG-embléma.) Érdekesség, hogy Romániában krómozták, egy ismerősnél, de ehhez előbb ki kellett csempészni a határon az alkatrészeket, majd vissza. Jellemző a gyártás igényességére, hogy a motoron belül minden alkatrész számozott, a korra pedig, hogy a főtengely esetében is megelégedtek a filctömítéssel.

Sportosan felcsapható tankfedél

"A behajtó szerkezethez nincs külön lánc, a motorházban nagy emelkedésű orsót és kétirányú kúpot helyeztek el. Ha előretekered a pedált, beindítja a motort, hátrafordítva a hátsó féket működteti" - lebbentette fel a fátylat egy extravagáns megoldásról Kalmár Tamás.

Az elkészült motorkerékpárt gazdája soha nem indította be, a felújítás befejezése után a szobájában helyezte el, és ott is maradt több mint húsz éven át. Emlékezetes vendégszereplése volt 1986-ban a Budapesten zajlott nemzetközi FIM-rali alkalmából rendezett veteránmotor-kiállításon, ahol a legeredetibb magyar motorkerékpár díját nyerte el. Tavaly aztán újra utazott, átköltözött a Loschan Ferenc által alapított múzeumba, Olaszba.

Műszaki adatok
Motor. Egyhengeres, léghűtéses, kétütemű. Furat 50 mm, löket 50 mm, hengerűrtartalom 98 cm3. Legnagyobb teljesítmény 3 lóerő, 4500/min. Lapos tetejű, könnyűfém-ötvözetű dugattyú, Schnürle-rendszer, keresztöblítéses. Graetzin vagy Amal karburátor, 15 W-os Bosch lendkerékgyújtás. Elektromos rendszer 6 V.
Erőátvitel. Négytárcsás, olajban futó kuplung, kétfokozatú, kézi kapcsolású váltómű. Primer hajtás ferde fogazású fogaskerék-áttétellel, szekunder hajtás 1/2'-5/16'-os lánccal.
Felépítés. Acélcsövekből hegesztett hurokváz, elöl paralelogramma csővilla központi nyomórugóval. Két nyomórugón rugózó nyereg, elöl-hátul dobfékek. Saját tömeg kb. 40 kg. Hosszúság 2000 mm, tengelytáv 1230 mm, nyeregmagasság 700 mm, kormánymagasság 870 mm. Szabad magasság 120 mm. Gumiméret 26x2, acélperemes abroncsok. A benzintartály befogadóképessége 6,5 liter.
Menetteljesítmények. Legnagyobb sebesség 60-65 km/óra. Átlagos tüzelőanyag-fogyasztás 1,8 liter/100 km.

A cikk a Veterán Autós Motor magazin 2008. márciusi számában jelent meg.