Bekamerázták a legendát - Toyota Land Cruiser 150 menetpróba

Durung megjelenés, rosszabb kilátás, rengeteg kamera és egy visszafogott motor. Az új Land Cruiser ismét közelebb lépett a prémium SUV-khez, de sosem akar az lenni. Megszületett egy olyan autó, amely gyakorlatlan vezetővel is boldogul nehéz terepen, mégsem akarja ezt senki kipróbálni vele.

A Land Cruiser akkor veszt szédületes terepjáró imidzséből, amikor beszáll az ember. Olyan minőségi, luxusautós beltér fogadja, amely látvány után nehéz elhinni, hogy ennek az autónak valóban a terepen a helye. Pedig a koncepció lényege pont az, hogy a lehető legnagyobb kényelemben eljuthassunk bárhová. Az elektronika a gyakorlatlan sofőrt sem hagyják fejre állni, miközben az utasok akár házimozizhatnak is. Van JBL hifi is, és hátsó üléssornak külön klímaberendezés. Már a plusz ülések mozgatását is elektronika végzi, nehogy megerőltesse magát a tulaj. Minőségi kiszolgálása miatt az autó láthatóan nagyon a prémium SUV-k irányába tart, de mégsem akar az lenni, hiszen továbbra is betonbiztos terepjáró.

És igazából itt vesztettem el a fonalat a Toyota sajtótájékoztatóján. A célok között említették ugyanis, hogy erősítenék az SUV-vonalat, felemelve a Land Cruisert a prémium SUV-k közé. De mégsem, hiszen ez valódi terepjáró. Olyan mintha, de mégsem az. A vásárlóktól viszont azt várják, hogy a terepjáróságát vegyék figyelembe, mikor egy ilyen autóval nem tudom, hány vevő szabadul be egyáltalán kemény terepre, ahol kijönnek az előnyei. Például a tesztút sem vezetett gallyas földútra, nehogy megkarcolják a fényezést.

A belső hangulata, minősége kifogástalan

Arról nem is beszélve, hogy a prémium SUV-k elleni harcban a régi háromliteres dízelével elvérzik. Persze a javuló légellenállás és a korszerűsített motor miatt nagyon jó a károsanyag-kibocsátása (214g/km), de a 173 lóerő és a 410 Nm nem az, amit egy hasonló motorizáltságú prémium SUV neve mellett látunk. Az elődmodellhez képest ráadásul az új nehezebb is, de

Persze erre is van válasz: a Toyotának a megbízhatóság a fontos, márpedig ez a motor már bizonyított Svédországban a mínuszokban és az afrikai hőségben is. De egy európai vagy akár egy amerikai vevőnek ez miért lenne fontos? Miért nincs belőle egy erősebb háromliteres dízel 220 lóerő körüli teljesítménnyel? Akkor nem kell szégyenkeznie. Nagyjából ezt diktálnák a piaci igények, szerintem a Toyotának nem is lenne túl nagy kihívás. De állítólag ez így jó, mert ezt így szeretik. Ez a vevőkör nem akar ennél erősebb motort, meg amúgy sem a prémium SUV-khez kell hasonlítani. Akkor miért is akar oda tartani?

A biztonság kedvéért a láthatóan (meg bevallottan) eléggé Land Cruiser-fan instruktőröket faggattam kicsit az autóról, ők mégiscsak többet vezették, meg jobban rálátnak a kategóriára. És erre mit hallok: nagyon jó autó, csak a motor nagyon karcsú. Egy ekkora tömeghez már erősebb illene, egy kicsit furcsa, hogy odalépünk neki, és nem történik semmi. Ez persze szintén sarkítás, de a minimális tesztút alatt feltűnt, hogy ez a dömper ezzel a motorral nem egy dinamikus fenevad. Inkább egy komótos, ráérős tehén, és ez még akkor is zavart, ha egy pillanatra sem akartam gyorsabban menni vele. Erre a válasz az, hogy akkor vegyük meg a V8-ast. De könyörgöm mennyibe tartana, ha ebben is lenne egy erős dízel? Elhiszem, hogy így is megveszik sokan, de erős dízellel lehet hogy kétszer annyian is megvennék.

A leghátsó két ülés elektromosan nyítható a padlóból

A motoron kívül azonban nem találok fogást rajta, a mélyebb ismeretekre már csak a jövő évi teszten számíthatok. Addig legyen elég annyi, hogy az igen jól felszerelt alapáras Land Cruisert 11 millióért vesztegetik, míg a csúcs ötajtósért már több mint 18 milliót kell a kereskedőnél hagyni. Olcsóbb, mint a prémium SUV konkurensek; bizonyos szempontból több náluk, a motorerő miatt viszont elmarad tőlük.