Csak egyetlen nagy pickup van, amelyben kényelmesebben rugózik, a már korábban emlegetett Ssangyong, mivel abban hátul is csavarrugók dolgoznak. Jobb menetkomfortja viszont a koreai autó hátrányára válik, ha terhet kell cipelni, mivel a terhelhetősége közel két mázsával alacsonyabb, mint a Mitsubishinek. Abban viszont megegyeznek, hogy hátsókerék-meghajtással közlekedve, fokozottan vigyázni kell csúszós felületen, mert a dízelmotor hatalmas nyomatéka bármikor képes megindítani a pickupok könnyű hátulját.
A teljesítménynövelő kúrával végre levetkőzte lomhaságát az autó, előzésekhez is elég erőtartalék áll rendelkezésre, a korábbi, 136 lóerős motor kissé kevés volt az üresen 1,9 tonnás L200-nak. Szerencsére ezt az erőt már legálisan is ki lehet aknázni, mivel idén, január 1-jétől már ugyanazok a sebességhatárok vonatkoznak a 3,5 tonnát meg nem haladó tehergépkocsikra, mint a személyautókra, tehát autópályán nem kell 80-nal araszolni. Városban viszont elég nehézkes együtt élni az öt méter hosszú autóval, a parkolás, a tolatóradar hiánya miatt rendkívül körülményes, de legalább a legmagasabb padkákra is könnyedén lép fel, így olyan helyekre is beállhat, ami a személyautóknak lehetetlen lenne.
Plusz negyvenkét lóerő
Teljesen átdolgozták a Mitsubishi mérnökei a 2,5 literes, négyhengeres dízelmotort: áttervezték az égésteret, módosítottak a turbófeltöltőn, a hűtési rendszeren és a befecskendező fúvókákon is. Ennek eredményeképp a teljesítmény 136-ról 178 lóerőre, a nyomaték pedig 314 Nm-ről 400 Nm-re nőtt. Mire az autó megérkezett hozzánk, már le is taszították a trónról, mivel a Nissan a modellfrissített Navarában már 190 lóerőre húzta fel az eredetileg 174 lóerős motort. Vezetés közben kiderült, nagyon jó erőben van a Mitsubishi is, persze a 12 másodperces százra gyorsulás inkább elméleti érték, a való életben senki sem fog ilyen gyorsulást kipréselni belőle, mert egyszerűen nem illik az autó jellegéhez, és magas fordulaton a motor is hangossá válik. Az L200 viszont sima országúton meglepően kulturált, egyenletes tempónál a korábbinál csendesebb a dízelmotorja, és szélzajból is kevés jut az utasoknak. Papíron fél litert csökkent az átlagfogyasztás 8,6-ról 8,1 literre, persze ezt csak városon kívül lehet elérni, én főként Budapesten jártam vele, és 11 liter alá nem tudtam lemenni. |
Hiába a divatos forma, az első métereken kiderül, hogy az L200 menettulajdonságai, épített úton, a létraalváz miatt messze elmaradnak az önhordó vázas szabadidő-autókétól. A hatalmas kerekek ellenére az úthibák remegésre késztetik az alvázon rögzített karosszériát, és kanyarban az oldaldőlés is jóval nagyobb, mint egy SUV-nél. Ehhez hozzá kell venni a már említett, pattogós hátsó futóművet és a rendkívül indirekt áttételezésű kormányt, hogy valami képünk legyen a vezetési élményről. Nem kevesebb, mint négy és felet fordul ütközéstől ütközésig a kormány, ez egy normál személyautó érzékének másfélszerese, egy sportautóénak pedig a kétszerese. Nem csoda, ha egy Y-fordulónál könnyen csomót köt az ember a saját kezére, annyit kell dolgozni a volánnal.
A 205 mm-es szabad magasság komoly terepjáróra vall
Ezek a tulajdonságok persze az összes hasonló felépítésű pickupra igazak a Ford Rangertől, a Nissan Navaráig, nem csak a Mitsubishire, csak arra akartam rávilágítani, hogy ha valaki ilyen autót vesz a kedvező ára miatt, akkor azért sok kompromisszumot kell kötnie egy hagyományos szabadidő-autóhoz képest. Bruttó 7,4 millió forintot kérnek a 178 lóerős, középső felszereltségű L200-asért, de aki valóban munkagépet keres, annak bruttó ötmillióba kerülő, szimplakabinos alapváltozatot is kínál az importőr. Áfa nélkül természetesen jóval vonzóbb árakon is hozzájutni ezekhez az autókhoz, és ez a fő ok, amiért veszik őket.
Műszaki adatok |