Szépen megöregedni - Mazda RX-7 és RX-8

Véget ért az RX-8 gyártása és Wankel-motort sem fejleszt már a Mazda. Mostantól csak használtan lehet forgótárcsás sportkocsihoz jutni, de vajon egy klasszikusnak vagy inkább egy újnak érdemes helyet csinálni a garázsban? Kipróbáltuk a versenyautónak álcázott, frissített RX-8-ast és legendás elődjét a Mazdának dicsőséget szerző RX-7-est. Két autó, négy tárcsa, 8000-es fordulat és mesés porszívóhang. Vajon a bukólámpa vagy az öngyilkos ajtó a nyerő?

Akkor a fordítva nyíló motorháztető volt a logikus megoldás, egyedi ötlet az üveg hátsó ajtó

Elfordítom a kulcsot, felmordul az egyszerre rakétaként és porszívóként szóló kéttárcsás Wankel, elindulok és csodát látok. Ez a 28 éves autó egy szempillantás alatt lepipálja újkori testvérét. Összehasonlíthatatlanul finomabban jár a motor, mint az RX-8-ban, egyenletesen, halkan duruzsol, pörgetésre nagyon szép, mélyen morgó hangot ad, gázelvételnél hangosan visszadurrog, miközben akkora hőt termel, hogy a kipufogó fölött már elszíneződött tőle a lökhárító. Ma már ritkaság, hogy a teljesítmény egyenletesen, kiszámíthatóan érkezik meg, a híres nyomatékszegénység soha fel nem tűnt volna, ha nem koncentráltam volna rá, nem is kell annyit pörgetni, mint az újat.

A balesetbiztonsági szabványok megölték a lapos orrokat, a Mazda minden tőle telhetőt megtett

Én minden autógyártó helyében a Mazdától vennék váltót, az RX-7-es ötfokozatúja túlzás nélkül tökéletes, az ilyenkor szokásos rövid, pontos, határozott és más jelzők nem fedik le az élményt, amit a kapcsolgatás jelent. Próbálja ki mindenki, aki nem érti, miért szidjuk sokszor a francia vagy az olasz szerkezeteket, vagy bármit, aminek kevés köze van a gépkezelés öröméhez. Viszont a kormányzás itt izommunka, középen van egy kis holtjátéka is, de elég közvetlenül irányítható vele a kis Mazda, ezért nem csorbul az élmény, a futómű pedig sok új konstrukció tervezéséhez adhatna jó ötleteket, hogyan legyen egyszerre kényelmes, feszes, stabil és hátsókerekes létére könnyen kezelhető. Még egy kis keresztbe csúsztatás is belefért.

Az RX-8 hátsója hatalmasnak tűnik a régi mellett, nem is lehet belőle hátrafelé kilátni

Negyed óra bőven elég volt, hogy megszokjam, mekkora pedálerő kell a hatékony fékeknek, hogy osszam be az erejét, egyáltalán ráérezzek erre a nagyszerű kis sportkocsira és egy nagyot autózhassak vele szerpentines, hegyi úton. Száguldásra sincs szükség, ahogy a brit roadsterek, úgy az RX-7-es is már kis tempónál mindent elárul magáról, beavat minket a titkaiba, hagyja, hogy átadjuk magunkat neki és az út minden másodpercét izgatott kisgyerekként élvezzük. Az RX-7-es veteránközeli korban is egy elképesztően jól átgondolt konstrukciónak tűnik, és az is. Igazi japán gyártmány, szívvel, lélekkel, ésszel és becsülettel tervezett nagybetűs autó. Ennek a korszaknak az emlékét ma elsősorban a Mazda őrzi.

Minden Mazda sportkupé lelke a Wankel-motor, jól karbantartva nincs sok gond vele

Itt van rögtön az RX-8-as. 2003-ban felforgatta az egyre szűkülő sportautópiacot, itthon is sokan beleszerettek, ezt a modellfrissített kivitelt viszont már nem forgalmazták. Én most találkoztam vele először, nem tudom, mit vártam tőle, de kellemes csalódást okozott. Kicsit úgy éreztem benne magam, mint egy nyolcvanas évekbeli autóban, nem csak a közvetlen kezelhetőség miatt, olyan hangok és zörejek érkeznek mindenhonnan, mintha egy sokat látott kocsiban ülnék. A Le Mans-i versenyautónak felmatricázott, osztrák RX-8-ast valószínűleg pályán nyúzták, de lehet, hogy mindez a műsor része.

A Mazda és a Wankel-motor

Bár a német mérnök, Felix Wankel már 1929-ben szabadalmat nyújtott be forgótárcsás motorjára, csak az ötvenes években építhette meg az első prototípusokat az NSU számára. Wankel négyütemű benzinmotorjában dugattyúk helyett jellegzetes alakú tárcsát alkalmazott, amely egyszerű forgómozgást végez. Legnagyobb előnye a kompakt felépítés, a kis tömeg, a kevesebb alkatrész és az egyszerűbb működés volt. Akkoriban nagy fantáziát láttak a fejlesztésében és több autógyártó meg is vásárolta a motor gyártásának jogát, a Rolls-Royce még dízel változatot is tervezett, de a kelet-német autóiparnak is voltak vele soha meg nem valósult tervei. A nagy várakozások és jó tulajdonságai ellenére a forradalminak tűnő motor megbízhatatlanul működött, túl sok olajat fogyasztott és általában szervizigényesebb volt az Otto-motornál.

Az 1968-as Év Autójának megválasztott, előremutató NSU Ro80 miatt veszítette el önállóságát a márka, de a Citroën is hatalmasat bukott a GS-sorozat exkluzív csúcsmodelljének szánt Birotor kivitellel. A Mazda érdeklődését is felkeltette az új technika, megszerezték a jogokat így továbbfejleszthették, sportautómotort faragtak belőle. 1967-ben ők is bemutatták saját rotációs motorral szerelt autójukat, a Cosmót, majd az RX sorozatot és végül sikeresek lettek vele. 1991-ben a négytárcsás Mazda 787B versenyautóval megnyerték a Le Mans-i 24 órás versenyt, ezzel bebizonyították, hogy a sokat kritizált Wankel alkalmas rá, hogy megnyerje a világ leghíresebb megbízhatósági versenyét. A húszéves évforduló alkalmából az eredeti autó alapos restaurálás után, előfutóként idén újra a legendás pályán volt látható.

Nézze meg az 1991-es győztes Mazda körét a Le Mans-i versenypályán!

Mivel az eltelt évtizedek alatt sem sikerült maradéktalanul kijavítani a hibáit, a Mazda egyelőre nem fejleszti tovább a forgótárcsás motort, de fenntartja a folytatás lehetőségét. Az NSU-t felvásárló Audi sem felejtette még el a technológiát, a motor kis helyigényét kihasználva az elektromos A1 e-tron tanulmányautó hátsó tengelyéhez építették be, nem vesz rész a hajtásban, de szükség esetén rátölt a lemerült akkumulátorokra. Még a gyártók sem tudják, mit hoz a jövő, de biztosan találkozunk még a Wankel-motorral.

Ilyen klasszikus sportkocsiból ugyanis már egyre kevesebb van a piacon, nem sokan mernek bevállalni egy igazán nyers gépet. Az RX-8 pont ilyen, a mai kínálatból nem csak formája és négy ellentétesen nyíló ajtaja miatt lóg ki. A sofőr egy keskeny és szűk alagútban ül, mint egy igazi versenyautóban, ezt az érzést a matricacsík a szélvédő tetején tovább erősíti. Recaro-ülése úgy tart, mintha szabadesésre készülnénk, minden közel van, kézreesik. Vezethetősége is sokkal közvetlenebb az átlagnál, a kormány több visszajelzést ad, a kézi váltó a kezünk alá dolgozik, nagyon határozottak a fékek, az 1,3-as motor pedig csak forog és repíti az RX-8-ast.

Külön nyitható a lámpa és kapcsolható a fényszóró, belülről is szórakoztató a két csigaszem

Porszívószerűen zúg, már kis tempónál is ezerrel feljebb jár a fordulatszámmérő, mint egy hagyományos, dugattyús benzinesben, de a Wankelnek tényleg ez az életeleme. Alul kicsit nyomatékszegény, cserébe pörgetéssel hamar száguldásra bírhatjuk, de a legjobb, hogy az MX-5-höz hasonlóan már kis sebességnél is élvezetes. Olyan, mint a kis roadster egy kicsit nagyobb és puhányabb kiadásban, egy kicsit több kényelemmel és egész pontosan plusz két hellyel. Nem olyan könnyű keresztbe menni vele, mint a kistestvérével, viszont a nagyobb tengelytáv és a jó hangolású futómű miatt sokkal jobb a rugózása, utazóautónak is elmegy.

Cikkajánló

A szocialista sportkocsi - Skoda Rapid 130		Sikercápa - BMW 3-as sorozat (E21)		Quattro úr - Audi Quattro

De vigyázzunk, hogy mit teszünk a csomagtartóba, mert nem csak hanghatásokban, de fizikai jelenségekben is versenyautós az RX-8. Az egész utastéren átvonuló kardánboksz és a raktér padlója is nagyon hamar átmelegszik. Ha errefelé nézelődünk, biztosan kiszúrjuk azt a két flakont, melyeket az ezer kilométerenkénti egyliteres olajfogyasztás miatt csomagoltak be a klagenfurti központban. Ennél többet már csak benzinből eszik, 18 liter alatt nehéz megúszni az autózást. A sportautók kedvelői emiatt biztos nem fordulnak el a karakteres Mazdától, én is átéreztem a varázsát, de csak addig tartott, amíg ki nem próbáltam az RX-7-est. Gondolkodás nélkül a bukólámpást választanám, az a 28 év meg se kottyant neki.

A tulajdonos mondja - RX-7 vs. RX-8

A gyönyörű német RX-7-es tulajdonosa, Gergő sokat mesélt kedvencéről, megtudtam, hogy ha rendesen karbantartják, 12 literes fogyasztással el lehet járni vele és olajból sem fogyaszt túl sokat a rettegett Wankel-motor. Mint minden veterános, Gergő is az autója apró hibáival kel és fekszik, a kopott szélvédőkeret miatt szabadkozik, amely képes kipattanni és elrepülni az autópályán. Lebuktatta magát a tükrökkel is, ezek amerikai modellre valók, de jobban néznek ki a szögletes és lapos európainál, ahogy a gyári tokba csomagolt üvegtetőt is muszáj volt beszereznie az internetről, de szerencsére csak két fül és egy retesz tartja, így bármikor visszaerősíthető a kibillenthető fém tető.

Gergő először a fotózáson vezette az RX-7-est ezekkel a gyári ülésekkel, korábban egy másik sorozaté volt benne. Szörnyű pillanatokat idéz fel az érzékeny, nyitható hátsó ablakról, amit egy autómosó keféje tört apró darabokra, hogy az öreg autó csomagtartója pillanatok alatt megteljen vízzel. Alig vártam, hogy kulcsot cseréljünk, én akkor is benne lettem volna, ha tényleg az enyém lett volna az RX-8, de Gergő hiába élvezte a nagy teljesítményt és a hangorkánt, túl sterilnek érezte és nem vállalná be a négyajtóst. Amikor a metálkék klasszikus nem figyelt, Gergő megemlítette, hogy legfeljebb egy 930-as Porsche 911 tudná megingatni a rajongását, de ez a veszély egyelőre nem fenyegeti a ritka sportautó gazdáját.