Országúti tempóig nagyon csendes az XV, de autópályán már hangossá válik, és alig gyorsul
Milyen vezetni?
Sajnos a vezetési élményt nagyban beárnyékolja az, hogy a kis 1,6-os benzines egyszerűen gyenge az üresen 1370 kilogrammos, összkerékhajtású autóhoz. Már a 13,1 másodperces százra gyorsulás is sokat mondó, a 179 km/órás végsebesség eléréséhez pedig nagyobb türelem kell, mint a Csillag születik legtöbb produkciójának megtekintéséhez. Minden előzést kétszer meg kell gondolni, és ilyenkor legalább kettőt vissza is kell kapcsolni, és imádkozni. Induláskor rángat egyet az XV, amikor a keményen járó kuplung zár, és a motor ráébred, hogy mekkora terhet is bíztak rá. Némi dinamizmus csak 4000-es fordulatszám felett csalogatható elő belőle, ami természetesen nem tesz jót az egyébként elfogadható, 8,5 liter körüli átlagfogyasztásnak. Legalább annyi jó van a pörgetésben, hogy ilyenkor kezd el szépen, igazi bokszeres hangon szólni a négyhengeres, földúton haladva csak a turbó sivítása és a lefúvószelep szuszogása hiányzik a ralis élményhez (na meg az erő). Városban a start-stop rendszer leállítja a motort, de az újraindítása nem túl gyors: volt, hogy még nem kapott erőre a motor, én meg már ráengedtem a kuplungot, aminek lefulladás lett az eredménye. A fedélzeti számítógép a szokásos adatokon kívül méri a start-stop rendszerrel megspórolt benzint (két deci jött össze a teszt alatt), mutatja a kormány állását, az egyes kerekek tapadását, sőt, még azt is, hogy a gázpedál jelenlegi állása a teljes útjának hány százalékát teszi ki.
Magas építése ellenére kanyarban alig dől. Az elektromos kormányszervó kevés visszajelzést ad
Viszonylag feszes futóműhangolásával nem siklik citroënesen puhán a budapesti úthibákon az XV, de a legtöbb kátyúval könnyedén elbánik, kényelmetlennek semmiképp sem lehet nevezni. Érezni, hogy a megerősített futómű bírja az igénybevételt, szinte kívánja a rossz utakat, éppen ezért földúton van igazán elemében az autó. Aszfalton, kanyarban sem jön azonban zavarba, sőt, magasságához és tömegéhez képest igazi meglepetés, hogy alig dől a fordulókban, és az orrát is alig túrja. Ez az alacsony súlypontú bokszermotor mellett a jó hangolásnak és a semleges hangolású összkerékhajtásnak is köszönhető. A 225/55/17 méretű, félterepes Yokohama Geolandar gumik azonban aszfalton hamar elvesztik a tapadásukat, amit síró hanggal jeleznek. A váltó igazi japán darab, bár lehetne határozottabb a megvezetése, de nagyon jó mechanikai érzetet ad, a tenyerünkön érezni a fogaskerekek kattanását. Jól jönne egy hatodik fokozat bele, mert 130 km/óránál már 3700-as fordulatszámon harcol a motor a légellenállással.
Tipikus japán műszerfal, jó összeszerelési minőséggel és sok kemény műanyaggal, csak felül puha
Milyen benne utazni?
Bár az autó magasan van, a bódé egy normál ferdehátúé, ezért a vezetői pozíció is olyan, mint bármelyik személyautóban, az ülőlap nincs messze a padlótól, a lábakat inkább előre, mint lefelé tartva vezet az ember. Nem a legjobb az ülések formázása, és oldaltartásból sincs sok, viszont a kárpit nagyon finom tapintású. Előrefelé remek a kilátás, ami a keskeny A-oszlopoknak és az ablak helyett az ajtóhoz rögzített külső tükröknek köszönhető. A magas far miatt hátrafelé már nem ilyen rózsás a helyzet, de éppen ezért van tolatókamera is a kocsiban, bár az igazi az lett volna, ha ezt radarral is kombinálják.
A padlóhoz képest nincs magasan az ülés, a talajhoz képest igen, az ajtó derékszögben nyílik
Jóllehet, abszolút érezhető a fejlődés az NVH (zaj, vibráció, nyersesség) tekintetében az előző Imprezához képest, de a legjobb konkurensek már előrébb járnak - az XV-ben autópálya-tempónál a gördülési és motorzaj mellé bekéredzkedik harmadiknak a szélzaj is. Nem lehet panasz a helykínálatra, a lábtér a hátsó sorban is hatalmas, de a viszonylagos keskenység miatt három felnőttet csak végszükségben ültessünk ide. A csomagtartó hiába nőtt 301-ről 380 literre a régi Imprezához képest, a szabadidő-autók közül még így is ez az egyik legkisebb, bár kompaktok között azért tágasnak mondható. Csak a két kerékdob ne nyúlna be annyira.
Kevés autóban van felező manapság. Egy szabadidő-autóban olykor jól jöhet
Megéri az árát?
Az 1,6-os XV-t elvileg csak a legszerényebb, Active felszereltséggel lehet megvásárolni, ami 6,49 millió forintba kerül hét légzsákkal, hifivel, egyzónás klímával és négy elektromos ablakemelővel. Elvileg 500 ezerrel lenne drágább nála a tesztelt, de az árlistán nem szereplő Comfort felszereltség, amely tempomattal, automata fényszóróval, bőrborítású kormánnyal és váltóval, fűthető ülésekkel, esőérzékelős ablaktörlővel, kétzónás légkondicionálóval, tolatókamerával, USB és Bluetooth-csatlakozással, valamint színre fújt, elektromosan behajtható és fűthető tükrökkel kínál többet. Azonos felszereltséggel a kétliteres, 150 lóerős benzines 660 ezer forinttal, a kétliteres, 147 lóerős turbódízel 1,5 millió forinttal kerül többe az 1,6-osnál.
380 literes alaphelyzetben a csomagtartó, a rakodóperem alacsony. Bővítéskor 1270 literes lesz
A Subaru XV árai kissé magasak, annak a fényében, hogy Nissan Qashqait már 4,9, Kia Sportage-t pedig már 5,2 millió forintért is lehet vásárolni, igaz, ezekben még nincs benne a 4x4 hajtás, mivel azokat csak nagyobb motorokhoz kínálja szinte minden SUV-gyártó a Subarun kívül. Nagyobb motorral, összkerékhajtással és jobb felszereltséggel már jelentősen kisebb az XV felára a konkurenciához képest, de itt már 7-8 milliós árkategóriánál tartunk, viszont ennyiért szinte már bármit lehet kapni a Subaru Forestertől a szupermodern Mazda CX-5-ösön át akár a BMW X1-esig is.
Összegzés
A Subaru XV azoknak érheti meg, akiknek fontos, hogy az autójuk tartós és megbízható legyen, szükségük van a terepjáró-képességekre, de nem szeretnének egy hatalmas batárral járni a városban, inkább megelégszenek a feltűnésmentes, ötajtós kompakt karosszériával.
Műszaki adatok |