A legkisebb BMW - Isetta 250 (1962) veterán teszt

Úgy néz ki, mintha egy hűtőszekrény és motor vadházasságának lenne a gyümölcse, pedig teljes értékű közlekedési eszköz az Isetta. A bajor autógyártó egyik legkülönlegesebb modellje mára kultikus tárggyá vált, Magyarországon alig van belőle épségben megmaradt példány. Ez is majdnem fémhulladékként végezte.

A mai fiatalok zöme bizonyosan nem hisz a fülének, ha azt hallja, hogy a sportos autóiról híres BMW egykoron kétüléses törpeautókat is gyártott. A történet az ötvenes évek elején indult, amikor Renzo Rivolta, az olaszországi ISO cég tulajdonosa kitalálta, hogy a hűtőszekrények, robogók és apró platós áruszállítók mellé jól jönne a kínálatba egy nagy tömegben gyártható, kisméretű autócska is. Egyéves munka következett, a lelkes mérnökcsapat az 1953-as Torinói Autószalonra készítette el a széria érett törpeautót, az Isettát (a név olaszul azt jelentette: kicsi ISO).

A 236 köbcentis, kéthengeres, kétütemű motorkerékpár blokkal hajtott gép minden látogatót levett a lábáról, előrefelé nyíló ajtaja és játékos, gömbölyded formája nagy sikert jósolt számára. Az olaszországi gyártás felfutása után beindultak a spanyolországi üzemek, majd 1955-ben bejelentkezett a BMW is, mégpedig azért, hogy a sikereken felbuzdulva saját modellpalettájába illessze a törpét. Ekkoriban a bajorok leginkább motorkerékpárjaikról, valamint nagy és drága túraautóikról voltak ismertek, hiányzott egy nagy mennyiségben értékesíthető, olcsó autó, amely kiválóan megfelel például a munkába járáshoz. Bár az ISO másnak is eladta a gyártási jogot, a francia Velam Isetta és a brazil Romi-Isetta sosem lett olyan ismert, mint a kék-fehér emblémás.

A németek egyébként rögtön módosítottak is a konstrukción. Először csak néhány külső elemet, az erőforrást (az R25-ös motorkerékpár egyhengeres, négyütemű 247 köbcentis, 12 lóerősére), az első futóművet, s néhány egyéb alkatrészt cseréltek ki, majd 1956-ban az addig buborék formájú (hatalmas hátsó és nyithatatlan oldalsó ablakkal kialakított) farrészt alakították kevésbé látványos, ám elhúzható oldalsó üvegei miatt mindenképpen praktikusabb felépítésűre. S jött a 300-as blokk is, 13 lóerővel. A BMW 1962-ig gyártotta a típust, de akkoriban már sokkal jobban fogyott a három évvel korábban bemutatott 700-as kisautó.

Forrás: [origo]

Amikor gyártani kezdték, nagyon olcsó volt: az akkoriban legspártaibb kivitelű BMW 501-es (a ma barokk angyalként ismert limuzin) árából öt Isettára futotta

Főszereplőnk az utolsók közül való, 1962-ben készült, ám arról nincs információnk, hogy milyen körülmények között érkezett Magyarországra. Körülbelül 15 éve vásárolta meg az Old Rent Kft. tulajdonosa, motor és váltó nélkül. A felújítás lassan indult, és majdnem "tragédiával" végződött. A lakatosműhelyt, ahol az autó sorsára várva pihent, a tulajdonos tartozásai miatt felforgatták a "nehézfiúk", s minden mozdíthatót - köztük több értékes öreg autót - magukkal vittek. Az Isettát horpadtra törték, így próbálták vashulladékként pénzzé tenni. Szerencsére a felmentő sereg gyorsabb volt, mint a roncstelep présgépe, így az öreg BMW megmenekült. Egy ügyes kezű lakatosmesterhez került az összegyűrt német kisautó, aki addig alakította a tetején és oldalán megrogyasztott Isettát, amíg újból elnyerte eredeti formáját, s végül csak minimális gittelésre volt szükség.

Fotó: Karner Miklós/Retro Mobil

Hátul középen van a tanksapka, a 10 literes ejtő tartály csapját a kalaptartón kell keresni. Angliában is gyártották, ráadásul 1750 darabot hátul csak egy kerékkel; az akkori adózási szabályok miatt a háromkerekűeket jobban vitték

A 247 köbcentis motor, a kerekek és a négyfokozatú váltó Németországból érkezett, felújított állapotban. Ezeken kívül számos kisebb-nagyobb kiegészítőre volt még szükség, mivel a "dobozban" megvett bajor teljes újjáélesztéséhez sok minden hiányzott. A stílusos, korhű mintázatú belső kárpitozás új, nem hiányzik a két első ülés mögött, az ablakok belső felén végighúzódó krómozott keret. A külső színhez sárgát és fehéret választottak. Előbbi valószínűleg hiányzott a BMW gyári árnyalatai közül, ezzel együtt jól mutat a fehérrel. Az elektromos rendszer, a futómű és a négydobos fék sem maradt ki a felújításból. Nem kevés munkaóra után az Isetta végül elkészült, s egy ideje már különböző kiállítások és rendezvények üde színfoltja.

Fotó: Karner Miklós/Retro Mobil

A műszerpult egy 100 km/óráig skálázott sebességmérőből áll, a rádió korhű extra. A csigás kormány nem túl közvetlen

Közelről nézve egészen megdöbbentő látvány az alig több mint két méter (2250 mm) hosszú, 1,34 m széles "tojás": mintha egy körhintáról elszabadult játékautó lenne, nem pedig közlekedési eszköz, ami akár 85 km/órás csúcssebességgel is képes repeszteni. Persze ilyen száguldásra most senki kényszeríti, csak lassan megyünk vele a teszt helyszínén, egy zuglói mellékutcákban. Az elölről történő beülés könnyebb, mint gondolnánk: ha fejünket lehúzzuk, jól megmarkoljuk az oszlopok kapaszkodóit, egyszerűen behúzhatjuk magunkat a keskeny üléspadra. Motorja nem önindítóval, hanem dynastarterrel indul, így nincs köszörülés, csak csendesen rázendít az egyhengeres motor. Belül nem hangos, pedig nyitva az oldalsó tolóablak és a csöppnyi vászontető is. A fordított "H" kulisszás, négygangos váltóval nem könnyű megbirkózni, valóságos türelemjáték megtalálni a fokozatokat. A hosszú, padlóig futó kormánytengely melletti pedálok könnyen mozognak, s a rövid orr ellenére még a nyurga termetűek térde sincs szorításban. Lassan gyorsulunk, az Isetta nem egy Overdose, a 10 colos kerekek és a rövid tengelytáv miatt az út apróbb hibái is nagy kátyúknak tűnnek.

Fotó: Karner Miklós/Retro Mobil

Az elektromos rendszer 12 V-os. A szereléshez a jobboldali panelt kell lecsavarozni

Műszaki adatok
Karosszéria: Kétüléses, alvázas acélkarosszéria, egy előrenyíló ajtóval. Farmotor, hátsókerékhajtás. Motor: Négyütemű, egyhengeres, hengerenként kétszelepes, levegőhűtéses benzinmotor. Hengerűrtartalom: 247 cm3. Teljesítmény: 12 LE/9 kW (5800/perc)
Saját tömeg: 360 kg. Végsebesség: 85 km/óra. Hossz x szélesség x magasság: 2250x1340x1320.