A Peugeot 308-as az aktuális Év autója, a belőle készült kombit azonban csak a Genfi Autószalonon mutatták be, nagyjából pont akkor, amikor az idei választás eredményét kihirdették. Elég kevesen lehettek a Peugeot alkalmazottain kívül, akik ekkor elmondhatták magukról, hogy vezették az autót, úgyhogy vegyük afféle megelőlegezett bizalomnak az Év autója-címet. Mert maradjunk annyiban, hogy kellett hozzá a kombi is.
Ebben ugyanis egy sor olyan dolgot kijavítottak, amit ha hibának nem is, apró hiányosságnak bátran lehet nevezni. A 308-as elődjéhez képest ugyan óriási előrelépés, de nem lehet letagadni, hogy a hátsó helykínálata nem éppen etalon a kompakt kategóriában. Érezték ezt a francia mérnökök is, ezért a kombi tervezésének eleve úgy fogtak hozzá, hogy a tengelytávot megtoldották 11 centivel, ami pont elég volt ahhoz, hogy hátul normális méretű lábteret lehessen kialakítani.
Az autó teljes hossza 33, a hátsó túlnyúlása 22 centivel nőtt, vagyis ezúttal szó sem volt arról, hogy a B oszloptól egyszerűen áttervezték a hátsó részt. A 308 SW bizonyos értelemben teljesen új autó, a hosszabb tengelytáv miatt több ponton is változtatni kellett a látványos, szubjektíve mutatós karosszérián.
A nagyobb lábtér illúzióját az iparágban jól bevált recept szerint a Peugeot is részben azzal kelti, hogy ha nem is kényelmetlenül, de az ideálisnál rövidebb a hátsó ülőlap. Ez nem feltétlenül hiba, a hellyel így lehetett a legjobban gazdálkodni, és talán ez volt az ára annak is, hogy a hátsó támlák előredöntésénél az ülőlapok lejjebb csúszással segíthessék a közel vízszintes padló kialakítását. Az üléseket billenteni a csomagtartóból, egy kar meghúzásával is lehet, de ezzel nem találta fel a spanyolviaszt a Peugeot a kategóriában.
Az ülőlapkérdésnél sokkal fontosabb, hogy a kombiban hátul valóban sokkal tágasabbnak érződik a tér, és nem csak az opciós, hatalmas üvegtető miatt. Úgy tűnik, tényleg messzebb kerültek az első ülések, ami már a gyerekülés beszerelésénél feltűnt, és amiért aztán a gyerek ki- és bepakolgatásánál is szorgalmasan dicsértem a tervezőket. Cserébe a kárpitért nem sok jó szót kaptak, ezt a világos színt csak az válassza, aki a fizetéséből évente jelentős részt szeretne kárpittisztító vállalkozásoknak adományozni.
Minden alsó, oldalsó és akármilyen rejtett rekeszt számolva az SW csomagtartója 610 literes, pont annyi, amennyit az Octavia kombi is kínál, a sínnel, rögzítőkkel és egyebekkel jól kihasználható a tér. Döntögetés után 1660 literrel lehet számolni - házhozszállításért nem nagyon kell majd fizetni egyik bútoráruházban sem. Ami a színes kijelzőt és az ergonómiát illeti, arról pont az a véleményem, mint a menetpróba és egy korábbi teszt után, vagyis van még mit csiszolni az érintőképernyős rendszeren, de nem rossz az irány.
A kombi megtartotta az ötajtós minikormányát, amelyet elég gyorsan meg lehet szokni. A kis kormány ára, hogy a műszerfal csak akkor látszik rendesen a felső karima fölött, ha a vezetőülés a lehető legmélyebbre van engedve. Ebben a helyzetben előfordulhat, hogy a hátsó utas lába nem fér be az ülés alá, legalábbis magam mögül hallottam néhányszor ezt a panaszt. Nincs mese, kevésbé bumfordi cipőket kell (fel)venni.
A kombi az ötajtóshoz hasonló vezetési élményt nyújt, de a nyújtott tengelytáv és a méretesebb (nehezebb) karosszéria szükségessé tett néhány módosítást. Ebből szerencsére nem sokat érezni, valamivel feszesebb lett a hangolás és kevésbé puha a rugózás, de a magam részéről az ötajtósban is ki lennék békülve ezekkel a beállításokkal. Hétköznapi használatban semmi rendkívülit nem produkál a futómű, kanyarodni is egészen jól lehet vele.
A kormány nem a visszajelzések bajnoka, de legalább nincs túlszervózva, az 1,6 literes dízelmotor 115 lóerős teljesítménye pont elég az autóhoz. Jól eltalált áttételezéssel talán egy ötfokozatú váltó is elég lett volna a pontosan kapcsolható, de kissé nyers hatos helyett, utóbbival sok az alacsony fordulatszámú üresjárat, amikor meglehetősen erőtlen a motor. Aztán hirtelen hátba vág.
Hiába tűnik elméletben takarékosabbnak egy hatfokozatú váltó alkalmazása, most úgy alakult, hogy szinte teljesen azonos használati körülmények között a 308-as előtt tesztelt Seat Leon kombi a maga ötfokozatú váltójával fél literrel kevesebbet fogyasztott. Pedig az is 1,6-os dízel volt. Megoldás: nem kell mikrohibrid e-HDi-t venni, elég a 92 lóerős sima is, amely ráadásul 360 ezer forinttal olcsóbb.
Ha abból indulunk ki, hogy 230 ezer forintos felárért a kombi nemcsak óriási csomagtartót, hanem még nagyobb lábteret is ad az ótajtósnál, nagyon megéri az árát. Más a helyzet, ha a konkrét tesztautót vizsgáljuk, amely Allure felszereltséggel és alaposan felextrázva (üvegtető, távolságtartó tempomat, ütközésveszélyre figyelmeztető rendszer, tolatókamera, parkolóasszisztens, masszázsfunkciós vezetőülés stb. stb.) majdnem nyolcmillió forintba kerül, ennyiért pedig kevesen engedhetnek meg maguknak egy kompakt kombit.
Hasonló felszereltséggel egyébként a riválisok is nagyjából ennyibe kerülnek, az árazással tehát nem szállt el a Peugeot, sőt: az 1,6-os dízel alapára mindenféle hókuszpókusz nélkül 5,3 millió forint, ennél 240 ezer forinttal olcsóbb a 110 lóerős 1,2-es turbós benzines. Az 5,3 millió forint az árlista szerint bevezető (akciós ár), ehhez képest az 1,6-os dízel Octavia kombi például (listaáron) 6,1 millió forinttól indul.
Műszaki adatok - Peugeot 308 SW 1.6 e-HDi
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1560 cm3. Hengerek/szelepek száma: 4/8. Teljesítmény: 85 kW (115 LE)/3600. Nyomaték: 270 Nm/1750. Sebességváltó: hatfokozatú manuális, elsőkerék-hajtás. Fékrendszer elöl/hátul:hűtött tárcsa/tárcsa.