A turbó és a kettőstömegű lendkerék mellett az injektortól, illetve a meghibásodásától retteghetnek leginkább a modern autók tulajdonosai. Az injektor nagyon leegyszerűsítve az a rendszer, amely az üzemanyagot a motorba juttatja, a régebbi motorok ezt még porlasztóval oldották meg. Rengetegféle megoldás létezik, de a működési elv nagyjából azonos.
Az injektor elektromos pumpa és befecskendezőfúvókák segítségével, porlasztva juttatja az üzemanyagot a szívócsőbe, ahol elkeveredik a levegővel. Ezt a keveréket a lefelé haladó dugattyú által keltett vákuum szívja be a hengerekbe, ahol az elég.
Az injektor előnye a porlasztóhoz (karburátorhoz) képest, hogy pontosabban adagolható az üzemanyag mennyisége, így korszerű motorvezérlő elektronikával párosítva alacsonyabb fogyasztás és nagyobb teljesítmény érhető el. Ha azt halljuk, hogy közvetlen befecskendezés, akkor a benzin vagy gázolaj nem a szívócsőbe, hanem egyből a hengerbe érkezik.
A mai modern befecskendezők lelke egy számítógép, ez dolgozza fel a különböző érzékelők és jeladók pillanatnyi információit, és ez alapján szabályozza a befecskendezett üzemanyag mennyiségét.
Bármilyen motorban bármilyen injektor el tud romlani, de különösen a dízelesek retteghetnek a common rail rendszer meghibásodásától. Ennek a megoldásnak a lényege, hogy minden dízelinjektor egy közös csőre csatlakozik, ezért hívjuk őket közös nyomócsöves dízeleknek is.
A hagyományos dízelekben a porlasztónyomást minden injektornál külön állítják elő, a common railben viszont szétválik a nyomás létrehozása és a befecskendezés. Az üzemanyag a közös nyomócsőben várakozik nagy nyomás alatt, és csak akkor kerül a befecskendező szelepekhez, amikor felhasználásra kerül. Mindig annyi üzemanyag jut az égéstérbe, amennyi szükséges, a rendszer nagyon magas, 1500–1800 bar nyomáson dolgozik még alacsony fordulatszámnál is, a csúcs a 2500 bart is elérheti. A nagy nyomás azért jó, mert a gázolaj nagyon finomra porlasztódik, ami jobb és tisztább égést, ezáltal alacsonyabb fogyasztást és kisebb károsanyag-kibocsátást eredményez.
Leginkább nem megy a motor. Az injektorok általános jellemzője, hogy az elektronikus vezérlés miatt nagyon drága lehet egy meghibásodás. Ha tönkremegy az elektronika, sokszor csak a komplett csere a megoldás, ez akár 4-500 ezer forintos tétel is lehet. Jó hír, hogy az utolsó állomás, az üzemanyagporlasztó-fúvóka szennyeződés esetén néha tisztítható, de sokszor itt is csak a csere lehet az igazán hatékony megoldás.
A common rail rendszerben egy-egy injektor más-más mennyiségű üzemanyagot szállíthat a rendszerben azonos körülmények között, de ha egyszer valami ok miatt felborul a rend, a vezérlőegység sem képes rendet tenni. Ha pedig nem tud korrigálni, a motor egyenetlenül jár, és ilyenkor el kell kezdeni imádkozni. A common railt különösen a sok hidegindítás és a rövid menetek nyírják, amikor a motor nem tud üzemi hőfokra melegedni a leállításig. Mivel az injektorok a rendszerben sorba vannak kötve, ha az egyiknél valamilyen okból nincs nyomás, az a többihez sem jut el.
Akár a dízelbefecskendező is javítható, de akkor is több százezer forintba kerülhet, ha nem a gyári árakkal kell számolni. Kényességükről híresek a Delphi rendszerei, ilyenek vannak például a sokszor elrettentő példaként emlegetett Renault 1.5 dCi-kben. Ha ezekben beüt a krach, szivattyúfelújítással és a befecskendezők cseréjével 300-350 ezer forintos számlára lehet készülni. Megbízhatóbbnak tűnnek a Bosch rendszerei, de ezek javítása is költséges, ahogy a Denso sem az olcsóságáról híres. A common railről sajnos általánosságban elmondható, hogy a kis tűrés miatt a rendszer sérülékeny, alkotóelemeinek élettartama korlátozott.