Idén hatvan éves a Fiat 600, az olasz kisautók egyik klasszikusa. Világautó volt, Olaszországon kívül készítették Ausztriában, Spanyolországban, Németországban, Chilében, Argentínában és az egykori Jugoszláviában, összesen közel ötmillió példány gurult le a gyártószalagokról.
Hozzánk a jugoszláv rokon, a Zastava 600, majd később a módosított 750 érkezett a Merkuron keresztül, de nem nagy példányszámban. Nem volt olcsó, az itt bemutatott 1970-es példányért
65 ezer forintot fizetett tatabányai tulajdonosa,
és ehhez még hozzá jött a 183 forintos vizsgadíj.
Ebben az évben a Fiatnál már nem volt 600-as, hiszen 1969-ben leállították a gyártását, de a külföldi gyárak zöme továbbra is ontotta a kétajtós törpéket, a Zastava például 1985-ig.
A cikkben szereplő autó több szempontból is különleges. Átmeneti modellről van szó, amely első pillantásra az 1965-ben bemutatott, leginkább nagyobb első fényszóróiról felismerhető Fiat 600 D jegyeit hordozza magán. De ennél még a nagy babás lökhárítók díszítik a karosszériát, amit a 600 D-nél már nem használtak, ugyanakkor gyárilag fekete kormánya van, és még a régi, úgynevezett forgóelosztós gyújtással dobták piacra.
Másik érdekessége, hogy első tulajdonosa, a Tatabányai Szénbányák főelőadója szinte családtagként szerette, valószínűleg ennek is köszönheti mai remek állapotát.
Vastag füzetben, hihetetlen részletességgel jegyzett fel minden karbantartást, javítást, tankolást,
így nyomon követhető, hogy mikor és mit cseréltek az együtt töltött több mint 130 ezer kilométer alatt.
Jelenlegi gazdája, az ismert restaurátor, Simon László, már sok mindent látott, de azon még ő is meglepődött, hogy az üléseket és a szőnyegeket dupla védőhuzat óvta, hogy a lökhárítókat – védendő a rozsdától - minden télen leszerelte és száraz helyen, az ágya alatt tárolta gondos tulajdonosa. Nem volt sok tennivaló a szürke autóval, egy hátsó sárvédő horpadást kellett eltüntetni, és mindössze néhány helyen javították az eredeti fényezést.
Utastere is szépen öregedett meg, a műbőr újszerű, csak a varrásokon látszik, hogy 45 éve készültek. Kapott alvázvédelmet, Laci az összes féket és a hajtásláncot átnézte, majd OT vizsgára vitte. Azóta már a második ötéves muzeális ciklusát tölti a jugoszláv Fiat, az eltelt hét esztendőben alig több mint 4000 kilométert futott, ám minden évben túrázik egy nagyot.
Csupán egyszer adódott vele technikai probléma,
kilyukadt az úszója, de mivel gazdája minden eshetőségre felkészül, és a legfontosabb alkatrészekből hord magával egy-egy pótot, helyben tudta orvosolni a hibát.
Régóta vágytam arra, hogy kipróbáljak egy 750-est, hiszen én magam is egy ilyen feltámasztásába kezdtem néhány éve. Első meglepetés, hogy a lábam egészen jól elfér az óriási volán alatt, ráadásul az első pillantásra nagyon szűknek tűnő pedáltérben sem szoronganak a cipőim.
Az egyes kivételével szinkronizált négyfokozatú kézi váltó szépen betalál a fokozatokba, a hosszú úton járó váltókar miatt eleinte bosszús az ember, de idővel fel sem tűnik, hogy mekkora utat jár be a kezünk. Hidegen indítjuk a 767 köbcentis, 29 lovas OHV motort, kell neki a szívató még néhány kilométer után is, de aztán megjön az erő, abbamarad a fulladozás, s vígan viszi a hatmázsás kocsit.
Nyolcvannal a legjobb,
mondja Laci, akkor még a zaj sem nagy a csöppnyi kabinban, és a fogyasztás is 6-7 l/100 km körül stabilizálódik. A csigás kormány persze nem túl közvetlen, a gyors fordulókat sem ezzel kell gyakorolni, a négydobos, egykörös fékrendszer ereje is távol áll attól, amit egy mai autónál megszoktunk. De ki bánja ezt egy több mint 60 évvel ezelőtti konstrukciónál?
Télen az is kiderülne, hogy
fűtése jobb, mint a Trabantnak, a Bogárnak vagy a Kispolskinak,
ráadásul nagy hidegben az első utasok egymást is melegíthetik, hiszen összeér a válluk.
Műszaki adatok
Motor: négyhengeres, folyadékhűtéses, OHV benzinmotor, hátul hosszában beépítve. Egy darab Weber 28 ICP 3 karburátor. Hengerűrtartalom: 767 cm3. Furat x löket: 62,0 x 63,5 mm. Kompresszió: 7,5:1. Teljesítmény: 29 LE, 4600/perc fordulaton. Nyomaték: 46 Nm, 3600/perc fordulaton.Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású, 2-4 fokozatok között szinkronizált sebességváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung
Felfüggesztés: elöl felső keresztlengőkar, alul vezetett keresztlaprugóval, hátul független háromszöglengőkarok tekercsrugóval. Elöl-hátul dobfékek, egykörös fékrendszer.
Felépítmény: kétajtós, önhordó acél karosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3295x1380x1405 mm. Tengelytáv: 2000 mm. Saját tömeg: 605 kg. Üzemanyagtank: 27 l. Gumiméret: 145 R 13
Menetteljesítmények: Átlagfogyasztás: 6-8 l/100 km. Végsebesség: 110 km/óra.