Edouard Scheffer és Victor Donzelot vállalata 1893 óta gyárt kétkerekűeket a svájci hadseregnek, civil kivitel csak kevés készült. 1973-ban a helvét hadügy szinte már természetes módon ismét a Condor-Werke AG-t kérte fel egy modern, könnyen szerelhető és strapabíró gép megalkotására, a fő feladat az volt, hogy nagyobb és erősebb legyen, mint az akkoriban használatos A250-es.
A cég az ötvenes évekbeli A580-at kivéve mindig más márkák erőforrását használta, most a Ducati 340 köbcentis királytengelyes, léghűtéses egyhengeresét választották, de átalakították. Kompresszióját 8,2:1-re csökkentették,
így silányabb üzemanyaggal is beérte,
és olajszűrőt is építettek bele. A váz saját konstrukció: a motor külön keretben ül, és öt ponton, gumiszilenteken át kapcsolódik a fővázhoz. Az eredmény: csendes és rezgésmentes működés, hosszú utakon is.
A kipróbált gép tartozékai is mind megvannak, részletes, háromnyelvű (olasz-francia-német) kézikönyv, tisztítókefe, motorosszemüveg, pumpa, szerszám- és puskatisztító, izzókészlet és tartalék fúvóka a porlasztóhoz nagy tengerszint feletti magasságokra.
A hadsereg nagyon alaposan gondozta a motorokat,
minden példánynak részletes szervizkönyve volt, és minden útról készült menetnapló is, nem meglepő hát, hogy az 1973 és 1978 között gyártott 3000 darabos állomány bő fele a leselejtezésig kifogástalanul szolgált. Aztán a bőséges alkatrészkészletekkel együtt eladták őket.
A mi példányunk a mannheimi óriásbörzéről került Magyarországra, korához képest kiváló állapotban. Karburátorát kipucolták, olaját lecserélték, más tennivaló nem is akadt vele. A próba előtt hosszasan állt, csak a sokadik rúgásra kelt életre, és nehezen is mozdult a berúgókar - szinte teljes testsúllyal rá kellett ugrani, de ez a napi használatú gépekkel is megesik. Alapjáraton tényleg nagyon csendes, és menet közben is puhán, mélyen szól, öblös hangja csupán távoli morajlásnak tűnik.
Tanácsos egy kicsit melegíteni, gyors induláskor könnyen lefullad, nem a rossz beállítás miatt, a jelenség típussajátosság. Ha megtanultuk, hogy
a váltókar a blokk jobb oldalán, a fék meg a balon van
(a Ducati csinálta így akkoriban), azaz fordítva, mint a legtöbb motoron, akkor indulhatunk. Az ötből az első három fokozat inkább kapaszkodókhoz való, a hátsó lánckerék nagyobb, mint a legtöbb ilyen gépen, így a masina minden fokozatban lassúbb, mint egyébként lehetne, de jó hegymászó.
A 17 lóerő nem sok, ezzel az áttételezéssel dinamikusan szállít két utast hegyen-völgyön. A lágy rugózás és a fordulékony váz terepen is kezes, országúton egyenesben stabil, csakhogy a terepgumik kissé darabossá teszik a gurulást, emiatt a dönthetőség is korlátozott. Az Alpok lejtőin jól jöttek a nagy, 20 centi átmérőjű fékdobok, a próbán nemcsak jól adagolhatónak, tartósan terhelhetőnek is bizonyultak.
Az üléshelyzet felegyenesedett, kényelmes, a szélvédelem nagyon hiányzik. A kezelőszervek meglepően finoman járnak, a váltó pedig hosszú utakon mozog, de nagyon pontos.
1978 óta nem épült újabb Condor-modell,
a 350-eseket 2001-ben küldték nyugdíjba. A svájci katonák ma BMW-k nyergében szolgálnak, a térségünkben pedig igazi kuriózum, hiszen a kisebb (Uralok alatti), szóló motorok kategóriájában kétüteműek szolgálták a bakákat.
Műszaki adatok - Condor A350 (1976)
Motor: egyhengeres, léghűtéses, királytengelyes, OHC-vezérlésű négyütemű. Hengerűrtartalom: 340 cm3. Furat x löket: 76,0x75,0 mm. Kompresszió: 8,2:1. Teljesítmény: 16,6 LE, 6200/perc fordulaton.Felépítés: dupla bölcsőváz (külön segédváz a motornak), elöl teleszkóp-, hátul kétkarú lengővilla rugós tagokkal, bowdenes működtetésű dobfékekkel (200 mm). Hossz x szélesség x magasság: 2105x835x1160 mm. Saját tömeg: 167 kg. Üzemanyagtartály: 14 l. Végsebesség: 105 km/h.