Mivel a predátor-arcú, harmadik generációs Lexus IS-ek hibrid hajtással (300h jelzéssel) már évek óta koptatják a hazai utakat, nem érdemes a formavilágot hosszan elemezni, inkább csak a visszajelzésekből levonni a tanulságot. Az agresszív külső nagyon is elérte a célját, ami egyértelműen az volt, hogy két tábora legyen az éles vonalakkal megrajzolt front- és farrésznek, mégpedig a „tetszik" és „nem tetszik".
Az IS részletgazdag, burjánzó formavilágával kapcsolatban két tényt leszögezhetünk: karizmatikus, és ebből adódóan vonzza a tekintetet. Valószínűsíthető, hogy jó néhány év múlva sem lesz fáradt a forma, ahogy az a két elődnél sem lett az. Szerencsére a külső harmóniát nem töri meg az egyedi beltéri dizájn, azonban ezért
az extravagáns megjelenésért szűkös helykínálattal kell fizetni.
Nézze meg a videót az IS 200t-ről!
A külső dimenziókban nincs nagy eltérés a vetélytársakhoz képest, sőt a 3-as BMW a legkisebb ezen a pályán, de a tengelytáv az IS-nél a legrövidebb (2800 mm-es), amivel már a Mercedes CLA-jához közelebb áll, mint a valódi konkurenciát jelentő C-osztályhoz.
A viszonylag rövid tengelytávot még befelé szűkülő tetőoszlopokkal is megspékelték, így kitalálható, hogy
a hátul ülőknek van a legtöbb oka a panaszra a szűkösség
miatt, de ez már a régebbi IS-ekben is így volt.
Elöl viszont van elég hely, ergonómiailag tökéletes a vezető pozíció, a jól formázott ülésekben helyet foglalva mindent szépnek látunk és érzünk. Ha valamit el kéne tanulnia a német prémiummárkáknak az IS-től, akkor az a műszerfal dizájn, ugyanis a japán kocsi után igencsak porosnak látszik a BMW és a Mercedes tabletes cockpitje.
Viszont a Lexus infotainment rendszerét vezérlő
erő-visszacsatolásos egérpad igényel némi megszokást,
ezért reméljük, nem marad el a felhasználóbarát fejlesztés a közelgő ráncfelvarrásnál, hiszen Európában mégiscsak ez volt a második legnépszerűbb modellje a márkának.
Ahogy egy Lexustól elvárható, az összeszerelési minőséget nem érheti kritika, mint ahogy az anyaghasználatot sem.
Ha gépészeti szempontból nézzük, minden elismerést megérdemel a 2,5 literes V6-ost leváltó kétliteres, turbós sornégyes, hiszen a hátsó kerekekre küldött 245 lóerő, a 360 Nm (1600-as fordulattól) papíron igencsak kecsegtető adatok, akárcsak a 7 másodperces gyorsulás és a 230 km/h-s végsebesség. Viszont
a valódi sportossághoz túl szelíd az erőforrás karaktere,
amit a Toyota saját fejlesztésű, sokat gondolkodó nyolcfokozatú automatája sajnos még tovább tompít.
Valódi vezetési élmény eléréséhez komoly gyakorlat szükséges, ugyanis a kellően feszes futómű, közvetlen, és jól súlyozott kormány, és az erős fékek elbírnák a pályahasználatot, viszont a huncutkodáshoz vérmesebb aggregát és határozottabb váltó (akár egy kézi) kellene.
Forszírozott tempójú kanyarvételeknél hamar kiderült, hogy az elektronikus védőháló kiválóan dolgozik, ugyanis szinte alig, vagy egyáltalán
nem lehetett az IS 200t-t kihozni a sodrából,
pedig ez is hátul hajt, mint a 3-as BMW vagy a C-osztályos Mercedes.
Érdemesebb inkább visszafogottabb tempóval, a biztonságos és kényelmes autózást előtérbe helyezve közlekedni az IS-sel, mert ekkor elfelejtjük a negatívumokat, és csak élvezzük a komfortos ülést, a remek hangszigetelést, és a Breitling órás, 15 hangszórós Mark Levinson hifi élő koncerteket megközelítő hangját.
Alapfelszereltséggel 10,5, a leggazdagabbal 15,4 millió forintot kérnek a turbós IS-ért. Ezért a pénzért viszont olyan felszereltséget kapunk, amit a konkurens modellek legalább 1,5-2 millió forinttal többért kínálnak, például itt az automatikus váltó is széria.
A Lexus valahol félúton van a BMW és a Mercedes között mind a vezetési élményt, mint a komfortot tekintve, de a legtöbb vevő talán nem is a képességei miatt dönt mellette, hanem az egyedi forma, a megbízhatóság ígérete és a ritkaságfaktor miatt.