Nincsenek kétségeim a felől, hogy a Volkswagen csoportnál mindig nagy fejtörést okoz az új Octavia megjelenése. A mlada boleslavi srácok ugyanis házon belül is bőven találnak konkurenciát. Lehet, hogy én gondolom túl, de például hogy, hogy nem, az új Golf bemutatója éppen akkor zajlott, amikor a Skodáé. Véletlen? Aligha.
A VW csoport autóinak java része formailag azt a középutat választja, amivel a lehető legtöbb potenciális vásárlót remélik, azaz sem lefelé, sem felfelé nem lógnak ki a sorból. Nem mintha nem lennének képesek a tervezők igazán izgalmas formákat alkotni, szó sincs erről. Egyszerűen az van, hogy
ha valami kilóg az átlagból, akkor nagyobb érzelmeket tud generálni.
És ez miért baj? Azért, mert a nagyobb érzelmek két irányban tudnak távolodni az origótól. Lesznek igazi rajongók, és lesz legalább akkora ellentábor is. A formai középszerűség az autóknál üzleti kérdés, ez tartja a terméket a legnagyobb potenciális vásárló közelében. Meg persze egy csomó minden más, de ezekről később.
Az Octavia ráncfelvarrása szembetűnő, az orra most mintha az előzőekben felvázolt konform viselkedéssel szembe menne. Jó, azért ez még nem egy punk taréj a katolikus iskolában, de látható, hogy most nem csak a szokásos „Itt egy króm keret, ott egy műanyag akármi" című könyvből dolgoztak. Nekem (és szerintem sokan mások is így vannak ezzel) a W212-es E-Merci ugrott be elsőre, de aztán amikor élőben láttam közelről a kocsit, akkor hozzáadódott egy kis 80-as, 90-es évekbeli amerikai érzés is.
Egyáltalán nem állt össze a kép, bár azt el kell mondanom, hogy élőben valahogyan emészthetőbb az új orr, mint képen.
Szintén kérdéseket vet fel a középső nagy műanyag négyzet.
Tudom, hogy az a radar, de ha a Superbben ezt szépen is meg lehetett oldani, akkor itt miért nem? De ugye az érzelmek két irányba törnek ki a középpontból: volt olyan vásárló, aki visszamondta a megrendelését, amikor meglátta, hogy milyen lesz a ráncfelvarrott kocsi, és megvárta, hogy olyat rendelhessen.
Nézzük a kocsi belsejét, mert egy Skodánál mindig találunk okos meglepetéseket. A "Simply clever" szlogenhez folyamatosan próbálnak hűek maradni a csehek, és valójában ez az, ami nekem mindig is nagy öröm, bármilyen autónál. Amikor valaki gondolkodik, és elképzeli, hogy valaki használni is fogja a kocsit. Tudom, ennek alapnak kéne lennie, de manapság ritkák az apró, de jó ötletek.
A Skoda ebben mindig jó volt, most például a pohártartóhoz nyúltak hozzá: beletettek 5 gumibogyót. Ez így hülyén hangzik, de ha azt mondom, hogy ezek a pöckök pont ott vannak, ahol a fél literes palackok alján a mélyedések, akkor érthető igazán a funkciójuk. Bizony, megfogják a flakont, így
egy kézzel le tudjuk tekerni a kupakot.
Imádom az ilyen ötleteket. Mennyibe is került? Semennyibe, köszi.
Aztán ott van a csomagtartó belső világítása a kombiban, ami egy kivehető zseblámpa, mágneses is ráadásul, így egy éjszakai defektnél a kocsira tapasztva hatalmas segítség. Nem értem, hogy ez miért csak a kombiban van, kicsit diszkriminálva érzem a többi vásárlót. Hasonlóan praktikus a hátsó utasok számára kialakított két darab USB töltő, amelyek mellett egy 230 voltos aljzatba is bedughatjuk a hagyományos, adapteres telefontöltőnket.
Jó, hogy van USB, de ugye az egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit tölt? Nem ritka ugyanis az olyan eset, amikor éppen csak csordogál valami a kábelen, így használat közben csak azt érjük el, hogy lassabban merüljön a telefon, ami azért elég bosszantó.
A kérdés jogosságára egyébként a mobilarénás kolléga hívta fel a figyelmemet, pedig jól tudom, hogy fontos, hiszen én is áramerősség alapján szoktam töltőt venni. Na de akkor a lényeg: 2 Ampert kapunk, szóval nyugi, elég lesz mindenre.
Porto reptere mellett várta az újságírókat a Skoda különítmény, nekem egy 1.4-es TSI jutott, de abból a CNG, azaz sűrített földgázzal is működő verzió. 110 lóerő, hatsebességes kézi váltóval, középszer a köbön. Pont az a középszer, amiért ennyien kedvelik a kocsit.
Ha jól odalépünk, akkor elindul, igaz, ilyenkor hangja is van és elkezd zabálni, de nyugodt tempóval hozza a kellemes családi autók jellegét. Persze a CNG-s autók hazánkban az infrastruktúra hiánya miatt sokáig ritkábbak voltak, mint Észak-Koreában az emberi jogi civil szervezetek, de
az utóbbi időben valami megmozdult,
jön pár használtan is, már buszok tetején is megjelennek a tartályok.
Nem éreztem különbséget a benzines és a gázos mód között, egyedül annyi a differencia, hogy a CNG-s kocsit olcsóbb tankolni. Autópályán és vidéki utakon is mentem az új Octaviával, mindenhol hozta az elvártat. Ment, kényelmes volt, és fürge, ha kellett. A különböző minőségű utaknál említeném meg még azt, hogy mostantól adaptív lengéscsillapítóval is rendelhetjük az Octaviát, ami igyekszik alkalmazkodni az útviszonyokhoz.
A belső térben nem voltak óriási meglepetések, mindössze az infotainment rendszerek újultak meg, a tesztautókban persze a csúcsverziók voltak 9,2 collos kijelzőkkel. Nekem a menü és maga a navigáció beállítása elég bonyolult volt, de ugye ezeket csak egyszer kell megtanulni. Külön szokni kell, hogy a hatalmas kijelző már az ujjunk közeledésére is reagál, mint a Golfban.
A rendszer bizonyos felszereltség már internetkapcsolattal is rendelkezik, alapból tud egy csomó Google szolgáltatást, 8 eszközt lehet a hotspotjára csatlakoztatni, van Apple CarPlay és AndroidAuto integráció is.
A Skoda Care Connect baleset esetén segítséget kér,
egy alkalmazás pedig mindent megmutat az autóról a telefonunkon, ráadásul pár dolgot működtetni is lehet róla (pl. távoli nyitás-zárás), sőt, lopásnál azonnal szól. Szóval az Octavia hozza azt, amit 2017-ben elvárunk egy autótól.
Rengeteg olyan elektronikus segéd van az autóban, ami ma már nem meglepetés, de pár éve még prémiumautókban is ritka volt. Sávtartó, távolságtartó tempomat, táblafelismerő, holttérfigyelő, adaptív fényszóró rendelhető hozzá, és megkapta a Kodiakban megismert parkolóasszisztenst, ami már utánfutóval is leparkolja az autót.
Ezek mind csodálatos dolgok, de azért az Octavia fő erénye még mindig a brutálisan nagy belső tér. Kompakt padlólemezen ekkora hodályt senki nem csinál. A csomagtér az ötajtós limuzinban is óriási, 590 liter,
a kombi mindössze 20 literrel tud többet.
Elöl és hátul táncolni lehet, akkora helyünk van. Egy jómódú országban ideális családi kocsi az Octavia, nálunk inkább ideális cégautó - naná, az összes új eladás bő 80%-a flottás. De semmi kétség, ezt is nap mint nap látni fogjuk az utakon.
Szokás szerint marketingtrükkel kezdik a forgalmazást: jó nagy szám áthúzva, majd a „csak most, csak önnek akciós ár" fejezet, amiről aztán oly gyakran kiderül, hogy ez egy örökös akció, szóval nyilván így lett kitalálva kocsi ára. Egyszer valami hatóság oda fog csapni ezért, csak szólok. De akkor jöjjenek a konkrétumok:
az 1,2-es, 86 lóerős TSI 4,44 millió forintba kerül
a legalacsonyabb, Acitve felszereltségi szinten, ahol csak ez a motorváltozat található.
Az egyliteres (háromhengeres) és az 1,4-es benzinesek, illetve az 1,6-os és kétliteres dízelek csak a magasabb, Ambition szinten érhetőek el. Az ezres TSI valamivel több, mint ötmilliós kezdőára ideális lehet cégautónak, pláne úgy, hogy a flottakezelők simán le tudják nyomni az árat e lélektani határ alá.
Az 1,8-as, 180 lovas TSI motor a Style szinttől rendelhető, itt már valamivel hatmillió fölött járunk, de ha összkerekes, DSG váltósra fáj a fogunk, akkor nyugodtan számolhatunk 7,6 millióval. A legerősebb és legmagasabb, Laurin & Clement felszereltségű kétliteres, 184 lóerős dízel, összkerékhajtással és DSG-vel büszke 9,62 millió forint. A kombi felára változó, de 250 ezer körül mozog, és hamarosan mindkét karosszériaváltozatból rajthoz áll az RS sportmodell is.