1989-ben egy új autóreklámot kezdtek el sugározni az amerikai TV-csatornákon. Egy ismeretlen márkájú japán limuzin motorháztetejére 15 darab üres pezsgőspoharat helyeztek piramisalakban, miközben 240 kilométer/órára gyorsult a kocsi. Persze nem aszfalton, hanem egy fékpadon, de így is bámulatos, hogy a poharak a helyükön maradtak, mert olyan finoman működött a gépészet még ennél az extrém sebességnél is.
Ez a kocsi a legelső Lexus, az LS 400 volt,
ami kívülről úgy nézett ki, mint egy Kádár János által is használt W126-os S-Mercedes, de a technikája és minősége megelőzte a korát, például ez volt az első luxuslimó, amiben a hátsó ülésen utazók is kaptak légkondicionálót. Ráadásul utólag kiderült, hogy a bonyolult technikája ellenére olyan megbízható volt, mint például egy Corolla.
Időközben a Lexusnak más modelljei is megjelentek, népszerű prémiummárkává vált, amely stabilan a negyedik helyet foglalja el eladásait tekintve a jóval nagyobb múltra visszatekintő három nagy német márka mögött, megelőzve például a Volvót és a Jaguart.
A zászlóshajónak tekinthető LS sorozatnak már az ötödik generációja mutatkozott be;
a két éve érkezett 7-es BMW-től, a most frissített Mercedes S osztálytól és a nyáron debütáló, 3-as szintű önvezetésre képes új Audi A8-tól kell majd vevőket elhódítania.
Elképesztő átalakuláson ment át a Lexus csúcsmodellje a generációváltáskor. A régi LS-ek tömbszerűek, robusztusak, masszív kinézetűek voltak, klasszikus háromdobozos szedánkinézettel.
Ez viszont lapos, formás és légies; más márkáknál
az ilyen karosszériát négyajtós kupénak szokás hívni.
Még a művészien kidolgozott, hatalmas, X alakú hűtőmaszk is jól mutat rajta, ellentétben az elődjével, ami csak a 2012-es ráncfelvarráskor kapta meg a Lexus-márkaidentitást jelző rácsot.
Hátrébb tolták a kabint, ami jót tett az arányoknak: a motorháztető hosszabb, a csomagtérfedél rövidebb lett, a tető magasságát másfél, a motorháztetőét 3, a csomagtartóét 4 centivel csökkentették, emellett több ív és hajlítás is megjelent.
Nőtt a hossz, a szélesség és a tengelytáv, a tömeg viszont csökkent,
de még nem tudni, mennyivel. Az biztos, hogy a külső karosszériaelemek mind alumíniumból vannak, és a hibridben az akkumulátort is lítiumionosra cserélték, csak ezzel 27 kilót nyertek.
Kis túlzással az újból átülni egy előző LS-be olyan érzés lesz, mintha egy gazdagon felextrázott Corollába ülne az ember, ami nem csoda, lévén a negyedik generációt még 2007-ben mutatták be, és azóta csak frissítéseket kapott.
Felületek és formák elképesztően izgalmas, de egyúttal ízléses kavalkádja fogadja az utasokat az új LS-ben: az ajtók látványos bőrdíszítéseit origamisan, kézzel hajtogatják, a műszerfali diófa fabetéteket lézerrel vágják a legnagyobb pontosság érdekében, a Mark Levinson hifihangszóróinak alumíniumrácsai iparművészeti alkotásnak is beillenek, a hangerőállító fém tekerőgomb pedig a high-end hifik világát idézi.
Garancia a tökéletes kidolgozásra, hogy
minden egyes legyártott LS belsejét az ún. takumi mesterek vizsgálják át szállítás előtt.
Ők azok a legjobb dolgozók, akik már legalább 20 éve Lexus-gyárakban dolgoznak, és a kész autókon az első beindításkor a motort és a váltót is orvosi sztetoszkóppal ellenőrzik, hogy elég finoman működnek-e.
Az LS belső terének különlegessége
a világ legnagyobb, 60 x 15 centis head up kijelzője,
az viszont ebben a kategóriában már alap, hogy a műszerfalat is digitális kijelző helyettesíti. Sajnos a fedélzeti menürendszert továbbra is egy tapipaddal lehet kezelni: az ember az ujjával az érintésérzékeny felületen egy egeret mozgat, ami nem olyan ügyes megoldás, mint a német konkurensek forgótárcsái.
Igazi különlegesség, hogy ajtónyitáskor a légrugói segítségével automatikusan felemelkedik az LS egy centivel, és ezenkívül még az ülések oldalpárnázatának szétnyitásával és az alsó párnázás szintén egycentis megemelésével is
megkönnyíti a beszállást.
Elöl-hátul hatalmas a hely, ebből az LS-ből nem kell majd megvenni a hosszított tengelytávú verziót, ha valaki kényelmesen el akar férni hátul. A kupés tetőív ellenére a fejtér is elegendő, talán az üléseket is lejjebb tették.
A Lexus már jó ideje nem gyárt dízelautókat, náluk vagy benzines vagy benzines-elektromos (hibrid) autókat lehet venni. Így van ez az LS esetében is, az azonban újdonság, hogy az alap benzinest már nem egy nagy V8-as szívómotor, hanem egy kisebb, 3,5 literes V6-os turbó hajtja. A 421 lóerős motorral 4,5 másodpercig tart a százas sprint, ezzel minden idők legfürgébb LS-e lett az új, 500-as jelzésű modell.
Európában azonban a sokkal takarékosabb hibrid ígérkezik népszerűbbnek, amit 500h-nak hívnak. Ebben is egy 3,5 literes V6-os benzines dolgozik, de turbófeltöltők nélkül, mert
a nyomatékot itt két villanymotor adja.
A Multi Stage nevű hibrid hajtáslánc megegyezik azzal, ami a szép LC kupéban tavaly debütált. Különlegessége, hogy egy hagyományos automata váltó került be a hibrid rendszer végére, közvetlenül a hátsó tengely elé.
A Toyota kisebb hibridjeiből ismert fokozatmentes erőátvitelt pedig úgy programozták, hogy hat virtuális fokozata legyen, ami a hagyományos, négyfokozatú automatával együtt
összesen már 10 sebességfokozatot jelent.
Ezzel a régi hibrid rendszernél élénkebb gázreakciót és gyorsítást kínál, ami álló helyzetből történő elindulásnál lesz különösen feltűnő. Bár egyhuzamban csak pár kilométert tud elektromos hajtással megtenni az LS, ezt sokszor egymás után meg tudja tenni, akár 140 kilométer/óránál is.
Az állítólag fürgén kapcsolgató bolygóműves automatának köszönhetően
végre lineáris a kapcsolat a sebesség és a fordulatszám között,
vagyis gyorsítás közben hasonlóan pörög fel a motor, mint egy normál autóban. Vagyis nem bömböl, mint egy Priusban, és a nyúlós gumiszalag-érzetű gyorsulást is el lehet felejteni.
Kézzel is lehet lépegetni a sebességfokozatok között a kormány mögötti váltófülekkel, amelyek egyébként magnéziumból vannak. A fogyasztás is javult, az átlagot 7 literre ígérik, ami egy ekkora benzines autótól szinte hihetetlen érték.
Magyarországon csak összkerekes, légrugós LS-eket lehet majd vásárolni. A hibridben villanymotor hajtja az első kerekeket, a benzinmotor feladata a hátsó tengely hajtása.
Összesen 354 lóerő az LS 500h rendszerteljesítménye,
ami elég ahhoz, hogy a több mint 5 méteres autó 5,4 másodperc alatt gyorsuljon fel 100 kilométer/órára. Nem lehet kívülről (gyorstöltőről, konnektorról tölteni az akkut, a Toyota még titkolja, hogy később lesz-e ilyen változat, a Priusból mindenesetre létezik.
Szintén világújdonság a gyalogosfelismerő rendszerek új generációja. Ha az LS kamerája gyalogost érzékel az autó sávjában, akkor megpróbálja önállóan, a vezető segítsége nélkül kikerülni a sávon belül maradva, legfeljebb 60 kilométer/órás sebesség mellett.
Hiába erősebb, az egyszerűbb hajtáslánc miatt a turbós LS 500 2,5 millió forinttal olcsóbb, mint az LS 500h. Igazából már az alapfelszereltség is minden lényeges tételt tartalmaz a bőrkárpittól a napfénytetőn át a négyzónás klímáig, a 7 millióval drágább Supreme kivitel mátrix LED fényszóróval, kovácsolt, 20 colos, zajelnyelő alufelnikkel, masszírozós ülésekkel, körkörös kamerarendszerrel, 24 hangszórós Mark Levinson hifivel és hátsó DVD-lejátszóval ad többet.
26 millió forintos árával az LS 500
szinte diszkontajánlat a luxusautók között,
mivel a 435 lóerős Audi A8 4.0 TFSI-ért 30 milliót, a 450 lóerős BMW 750i xDrive-ért 35 milliót, a 455 lóerős Mercedes S500 4MATIC-ért 34 milliót kell fizetni, és a német autókban jellemzően olyan extrákért is pénzt kérnek, ami a japánban széria. Várhatóan a fenntartása is a Lexusnak lesz gazdaságosabb (főleg a hibridé), a Toyota prémiummárkája ugyanis a megbízhatósági listákon is rendre az élbolyban szokott végezni.