Hogy áll az akksid, kell tölteni? Ezt a kérdést a legtöbbször mobilokkal kapcsolatban szoktam hallani, meg kellett szoknom, hogy nyolc napig kizárólag az autók töltöttségi szintje volt az érdekes. Bármelyik kocsiban utaztam is a kalandtúra etapjai között, mindenhol digitális kijelzőkön követhettem, hány százalékon járunk, és ez mennyi kilométerre is lesz elég.
Összesen 1600-at tettünk meg Svájcban a bő hét alatt, nagyobb gondok nélkül, de komoly logisztikával.
Egy hagyományos, belső égésű motoros autóval nem lett volna kihívás,
20-30 kilométereként ott egy benzinkút, pár perces tankolás után rohanhatunk is tovább. Elektromossal viszont több a kompromisszum - de megéri, és jól látszik, hogy már ma is űrtechnikát használunk a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Mit hoz még a jövő?
Az esemény szervezőjenek, a magyar származású Louis Palmernek nem a WAVE (World Advanced Vehicle Expedition, magyarul "a világ előrehaladott járműveinek expedíciója") az első projektje. A többszörös Guinness-rekorder, akit az ENSZ 2011-ben a Föld bajnoka díjjal jutalmazott, szereti a kihívásokat. Ő volt az első ember, aki egy napenergiával működtetett teljesen elektromos autóval járta körbe a világot, a SolarTaxi nagy siker lett.
"Ha az emberiség le akarja győzni a globális felmelegedést, illetve ha függetlenek akarunk lenni a fosszilis tüzelőanyagoktól, a nap- és szélenergiával működtetett elektromobilitás az egyetlen út" - mondja. A SolarTaxival 2007-ben indult, és
18 hónap alatt 38 országon át tett meg 54 000 kilométert.
Louis pedig a projekt sikere után sem állt meg, csinált egy Zero Race nevű 80 napos versenyt a föld körül, majd beindította a WAVE-et, amelyet már hetedik éve rendezett meg idén.
A sorozat célja elmondása szerint "megmutatni a világnak, hogy az elektromos autók megfizethetőek, és készen állnak a mindennapi használatra, ez nem a jövő technológiája, hanem már most elérhető. Emellett a célom az, hogy minden résztvevő jól érezze magát, és gyönyörű tájakon utazzunk úgy, hogy közben nem szennyezzük a környezetünket". Az expedíción ezen a nyáron 112 csapatban 208 ember vett részt.
Az elektromos járműveket magyarként nagyjából csak hallomásból és távoli látásból ismertem, úgyhogy sok meglepetés ért, amikor csatlakoztam a mezőnyhöz. Az első sokkot az adta, hogy mekkora változatosság volt a részt vevő kocsikban. A másodikat az, hogy
még Marokkóból is jött egy csapat,
pedig elsőre azt hittem volna, hogy Afrikában aligha lehet töltőállomásokat találni.
Nagyjából bármit át lehet alakítani elektromossá, kedvencem a környezetkímélő e-Volkswagen hippibusz, egy ilyet felírtam a bakancslistámra. Ez egyébként jó pár tétellel nőtt a héten:
eljöttek a versenyre e-oldtimerek,
inkább versenyautónak kinéző, jó gyorsulású Kyburz roadsterek, lábhajtással is rásegíthető, svájci tervezésű Twike-ok és luxus Teslák. Na meg ott volt a futurisztikus Johammer motor, a mókás Kamoo Smile, az elektromos Citroen 2CV (Kacsa) és a miniatűr Renault Twizzy is.
Persze tömegesen érkeztek olyan autók is, amelyeket egy - kiváltképp svájci - átlagember is megengedhet magának: Nissan Leaf, Volkswagen e-Golf, Kia Soul, Citroen C-Zero, BMW i3, Opel Ampera-e, Smart EV, Renault Zoe, Mitsubishi i-MiEV, Mercedes B 250 e, Hyundai Ioniq, Nissan e-NV200. A Zoe idekint már 6,5 millió forinttól kapható bérelhető akkumulátorral, míg a Chevrolet Volt 7 millió, a Volkswagen e-Golf 8 millió, a Kia Soul 8,8 millió, a Nissan Leaf pedig 8,3 millió körül jár átszámítva.
Mi újság a villanyautókkal Magyarországon?
Nálunk - és még Európa sok más országában - a svájcitól eltérőek az új villanyautók árai, de az első forduló lejárta után várhatóan idén a vásárláshoz újra igényelhető lesz állami támogatás (korábban másfél millió forint volt). További ösztönzőként regisztrációs adót sem kell fizetni, elengedik a forgalomba helyezési illetéket, és nincs gépjármű-, illetve cégautóadó sem. Ez a megfizethetőbb használt elektromos kocsikban gondolkodóknak is érdekes.
Eddig összesen 1600 villanyautó- vagy plug-in hybrid tulajdonos igényelt zöld rendszámot, ami több városban, köztük Budapesten is ingyenes parkolást tesz lehetővé, és sorra adják át a nyilvános gyorstöltőket is. Ám a Jedlik-terv céljától, a 80 kilométerenként elérhető töltőktől még igen messze járunk, miként attól is, hogy 2020-ra 30 ezer villanyautó járja az országot.
A WAVE során mindennap pár száz kilométert kellett megtenni, menetközben a töltést a városi programok alatt oldották meg a csapatok.
40 városban és településen állt meg a mezőny,
ahol különféle programok, kvízek zajlottak, a hangsúly pedig az elektromobilitás népszerűsítésén volt. A környezetkímélés szép gondolat, de önmagában nem elég, a túra bizonyítaná, hogy versenyképesek és használhatók ezek az autók.
A svájci expedíción minden megállónál megfelelő áramellátás volt megszervezve, de az út mentén is rengeteg töltőpontot fedeztem fel. Persze az autók bárhol "tankolhatók", ahol van elektromosság, de sima konnektorból akár egy egész éjszaka is kell hozzá. Ha nagyobb dózisban adjuk az áramot, akkor pár óra is elég, ugyanakkor gombamód szaporodnak a nagy teljesítményű gyorstöltők, ahol 30-45 perc alatt is menetkész az autó.
Az egyik kulcspont ez: ha 300 kilométerenként fél órára kell csak megállni, hogy ingyen maximumra töltsük a járművünket, máris emészthetőbb a magasabb vételár. A Teslákban lenyűgözve néztem a speciális térképet, amelyen a gyár összes elérhető szupertöltője fenn van a világon, ezeken a helyeken kb. fél óra alatt (egyelőre) ingyen tölthető az autó.
Magyarországon sajnos még nincs ilyen,
de a tervek szerint még idén felépítenek egyet Győrben.
Spórolásról és taktikáról szólt tehát ez a verseny, maga a rendezvény viszont a közös célokról. Amikor pedig az egyik vacsora alatti programon az esemény egyik önkéntese, Naveen Rabelli ment fel a színpadra előadást tartani, a története mindenkit magával ragadott. Az indiai férfi mindig is arról álmodott, hogy szárazföldön eljusson Indiából Nagy-Britanniába, de zavarta a környezetszennyezés gondolata, így más megoldás után nézett.
Indiában régóta nagyon észrevehető a környezet romlása
- mesélte a színpadon Rabelli -, én pedig úgy gondoltam, hogy önző utazási vágyammal én is hozzájárulok ehhez. Más módot akartam keresni, aztán Louis Palmer eljött a bengalurui irodánkba előadást tartani egy WAVE során, ami megadta az inspirációt, hogy ezt komolyan is vegyem. Ezért is akartam eljönni most segíteni az eseményre Svájcba, hogy hozzám hasonló embereket inspiráljak."
Naveen napenergiával működő elektromos tuktukon utazott Angliáig tavaly ősszel tizenegy országon keresztül, összesen 14 200 kilométert tett meg viszonylag kis hatótávolságú saját építésű járművével. "Egyik országban sem volt nehéz utazni, mindenhol szívesen láttak, és segítettek. Persze elektromos járművel közlekedni pár helyen kihívás, Indiában például vannak falvak, ahol nincs áram, Iránban pedig nagyon messze vannak egymástól a városok. Napenergiával áthidalható ez a gond, bár tény, hogy ez lassabb megoldás."
A tömeges elterjedéshez az ár mellett az akksik fejlesztése, így a hatótávolságok növelése, és a töltőállomások szaporítása szükséges, ezen dolgoznak a gyártók is.
Modellenként nagyon eltérő, hogy meddig lehet autózni egy töltéssel,
nagyjából 120 km-től 500 km-ig tarthat egy menet. A gyári számok persze maximum becslésre jók, hiszen ahogy a telefont is seperc alatt le lehet meríteni, úgy az autóknál sem mindegy, mennyire vagyunk kíméletesek.
Egy előttünk lévő autós ügyetlenkedéséből kifolyólag egyszer például nagyot fékeztünk egy BMW i3-asban, a sofőr pedig egyből mondta nekem, hogy ezen most buktunk pár perc autózást. Egy Tesla Model S-ben is sokat utaztam Bernard Landwehr túraasszisztens mellett, aki szintén próbált tanítani: „a lényeg, hogy egyenletesen kell vezetni, a fékezés-elindulás meríti az akkumulátort, a légtér fűtése helyett pedig az üléseké használ kevesebb energiát."
"Persze a légkondi is meríti az akksit, a telefonok töltése, illetve a világítás azonban általában nem jelent akkora gondot. Utóbbi takarékossága sok modellben a LED-nek köszönhető."
Landwehr kedvence az elektromos autókban a csendesség
- mint mondja, erkélyes lakásban élve egy forgalmas út mentén megtanulja az ember értékelni a csendet.
Louis Palmer további ötleteken töri a fejét, legközelebb már évi két WAVE-et csinálna, egyet a megszokott svájci terepen, egyet pedig egy másik országban. Az első jelölt a szomszédos Ausztria, 2019-ben pedig hazánkba is elvinné a sorozatot. "A WAVE Trophy a világ legérdekesebb helyszínein szeretne átvonulni, és Magyarország egy fantasztikus célpont lenne egy körutazásra" - véli. Kíváncsian várjuk a folytatást, hátha segít az ösztönzésben.