A tesztautókhoz a felszereltséget mindig nagykanállal mérik, és persze a motorizáltságnál sem aprózzák el. Jelen esetben a legnagyobb és legerősebb, kétliteres, 180 lóerős turbódízele mozgatta az egyébként kategóriájában könnyűnek számító, felszereltségtől függően akár 1400 kiló alatt maradó autót. Ahogy beröffen gombnyomásra, hidegen még kicsit morcosan hallatja a hangját, de aztán bemelegedve, ha nem gyorsítunk nagyokat, el is felejthetjük, hogy létezik.
Az automataváltó nem jön zavarba, remek összhangban van a nyomatékból dolgozó blokkal, amely
vegyes használatban 7 liter környéki fogyasztásával nem is iszákos.
Ugyanez a kétezres motor létezik 150 lóerős teljesítményre lőve is, illetve dízel fronton választhatunk még 1,6-osat 100 és 120 lóerővel. Ha a benzinesekre voksolunk, akkor a belépő 1,2-es 130, vagy a nagyobbik 1,6-os 165 - természetesen mindkét esetben turbóval megsegített - lóereje nyújtja a választékot.
A minőséget sokat hangsúlyozza a Peugeot, és el kell ismerni, hogy nagyon sokat léptek feljebb, és a 7,2 milliós listaárnál, ahonnan indul a 130 lóerős, 1.2-es turbós benzinessel, meg is állja a helyét. Viszont a tesztautó 180 lovas dízele
a GT felszereltséggel 12 millió fölött indul,
ahol már kilóg a lóláb egy-egy ferdén futó ajtókárpit varrásnál, vagy a könyöklőben 8000 kilométernél már megrogyott tömésnél. Nem a világ végét jelentő dolgok és igazából valljuk be, elenyésző azon emberek száma, akiknek ha fel is tűnik, valóban problémát jelent ez, de ebben a ligában már akkor sem illik ilyet.
Még nem esett szót sem arról, milyen vezetni. Pedig nem úszhatom meg, még ha fáj is beszélni róla, mert megszerettem az 5008-ast a béna fedélzeti kijelzőjétől függetlenül. Amíg az aszfalt sima, addig nincs vele semmi probléma, de amint kisebb kátyúk is lesznek, nagyon könnyen zavarba jön, és hazánkban azért nem nehéz ilyen utat találni. Egy átlagos vidéki szerpentinen bosszantóan,
érthetetlenül bénán ugrál el a feneke, még egy anyuka által diktált túratempónál is,
nem kell hozzá versenybenzinnel az ereiben nekiinduló családapának lenni. Ez pedig baj.
Korábbi menetpróbánk tanúsága szerint normál futóművel sem lesz ugyan belőle ringó álomhajó (sajnos a hidrót nemrég a Citroën testvérmárka is nyugdíjba küldte), de azon sem kell aggódnunk, hogy folyton egy vágott rugós Ladaként akarunk leesni az útról. Miért kell egy álterepes, hétüléses csatahajónak sportosnak látszó, valójában csak bután pattogó futóművel járó GT felszereltséget adni? Mert ez a legdrágább kivitel, amivel „mindent bele” alapon nem fognak jól járni a tulajok.
Aki jót akar magának,
hosszú próbaút nélkül ne költsön el egy vagyont
a túl feszes futóművű, alapból 19 (felárért 20 colos) felniken zötykölődő csúcsmodellre, érje be GT Line, vagy még inkább az Allure kivitellel - utóbbi 1,6-os dízelmotorral és automatváltóval is kijön 9,6 millióból. E szintre 800 ezer forintos használtautó-beszámítási kedvezményt adnak, de a kínálat alsóbb régióiból sem bűn válogatni.