A Toyota és a Subaru 2012-ben azzal a reménnyel indította útjára a klasszikus sportautórecept – orrmotor, hátsókerék-meghajtás, könnyű építés – szerint megtervezett GT86-ost, illetve BRZ-t, hogy az „olcsó” élményautók trónjáról letaszítják velük a Mazda MX-5-öst.
A szakma lelkesedett értük,
mi sem spóroltunk a dicsérettel az első tesztben, kevés olyan autó volt nálam az elmúlt években, amit nehezebb szívvel adtam vissza egy hét után.
Az induláskor 8,86 millió forintért kínált GT86 ár/vezetési élmény aránya verhetetlen volt, mégsem lett sikeres a piacon, még sportautómércével sem, öt év alatt csak 170 ezer fogyott belőle a világon, míg a Ford Mustangból 15 hónap alatt adnak el ennyit.
Magyarázat lehet a relatív sikertelenségre, hogy a GT86 csak egyféle, nem túl erős motorral kapható, nincs belőle kabrió, és hogy időközben az Audi TT-nek és a Mazda MX-5-nek is bemutatkozott a jól sikerült harmadik, illetve negyedik generációja.
2016-ban már csupán 1587 darab GT86-ot adtak el Európában, testvérmodelljéből, az azonos gyártósoron készülő, csak minimálisan különböző BRZ-ből pedig 333-at. Eközben a drágább, de igényesebb belső terű Audi TT-ből 20 922, a Toyota filozófiájához legjobban hasonló Mazda MX-5-ből pedig 13 677 fogyott. Még a Porsche 718 Boxster/Cayman párosból is ötször annyit adtak el, mint a Toyotából, pedig a középmotoros német kocsi azért más árkategóriában versenyez.
Ha egy gyártó növelni akarja az érdeklődést egy meglévő modellje iránt, akkor ráncfelvarrást hajt végre.
A Toyota is szinte minden részletén finomított a GT86-nak,
beleértve a külsőt is, azonban így sem könnyű megkülönböztetni a frissített verziót a régitől.
Segítség lehet az új, LED-es fényszóró, a szélesebb hátsó szárny, az áttervezett lökhárító, felni és hátsó lámpa. Utóbbi a csicsás ezüst betétek eltüntetésének köszönhetően már nem olyan, mint egy Homasitában vásárolt Lexus-tuningbúra. A fém karosszériaelemekhez nem nyúltak a frissítésnél, azaz csak annyiban, hogy több ponthegesztéssel javítottak a hátsó rész merevségén. Sok szükség nem volt rá, mert a GT86 már eddig is olyan masszívnak érződött, mintha egy darabból lenne kifaragva.
Korábban sok kritika érte a belső teret, nagyrészt jogosan. Aki egy digitális műszerfalas, tekerőgombokba integrált klímakijelzős, finom anyagokból összeállított, szálcsiszolt alubetétekkel díszített Audi TT-ből ül át, annak most is csalódás lesz, még akkor is, ha sok ponton azért javult a minőség.
Megjelent a kesztyűtartó feletti részen egy szarvasbőr betét, bár jobb lett volna ezt a kellemes tapintású anyagot az új, multifunkciós kormánykerékre tenni, amely
36 centis átmérőjével minden idők legkisebb Toyota-kormánya.
Jó a volán fogása, ideális szögben, közel függőlegesen áll, az élvezetesen kapcsolható kézi váltó karja alig egy arasznyira van tőle.
Lehet, hogy a belső tér alig szebb, mint egy Aurisban, de ez másodlagos, mert vezetés közben úgysem ezzel foglalkozunk, hanem minden mással, ami adrenalint termel. Például az alacsony súlypontot adó kétliteres bokszermotorral, amely a Subaru fejlesztése, a Toyota csak a közvetlen befecskendezéses hengerfejet tette rá.
Bár nem nyúltak hozzá a frissítésnél, mégis mintha kellemesebb lenne az orgánuma, mint régebben.
Hamisítatlan bokszerhang ez,
bár azért nem egy Impreza WRX STi „bububu”-zását kell elképzelni, mert a turbó visítása, a lefújószelep prüszkölése és az alul jelentkező kolosszális nyomaték hiányzik a GT86-ból.
Cserébe viszont a motor gázreakciója annyira spontán, mintha a jobb lábunkkal közvetlenül a pillangószelepet mozgatnánk.
Kívánja is a pörgetést a négyhengeres,
igazán csak 4000-es fordulat fölött kezd erőből tolni, viszont ki sem fullad 7400-ig. Versenypályán jó jön, hogy tiltás előtt fény- és hangjelzés figyelmeztet a felkapcsolás szükségességére.
A 7,6 másodperces gyorsulással a 3-400 lóerős hot hatchek korában már nem lehet villantani, de a GT86 belülről egyáltalán nem tűnik lassúnak, persze ebben a nem túl tökéletes zajszigetelésnek és a kompakt méreteknek (a hossz 4,23, magasság 1,32 méter) is lehet némi szerepük.
Ahhoz képest, hogy csak egy kézi váltós, 1,2 tonnás autót kell mozgatnia turbó nélkül, kissé sokat fogyaszt a bokszer, de
annyi élményt ad az autó, hogy az ember nem sajnálja tőle a naftát.
Kímélő üzemmódban akár 8 literre is le lehet vinni az étvágyát, viszont egy pályanapon másfél-két óra alatt ki lehet szárítani az 50 literes tankot, nekem a tesztátlag egy hét után 13 liter lett.
A nürburgringi 24 órás versenyeken szerzett tapasztalatokat felhasználva hangolták át a futóművet és az elektronikus rendszereket a frissítés során,
a cél az volt, hogy még stabilabbá tegyék kanyarban, és javítsanak a kényelmén.
Utóbbi a Showa lengéscsillapítós alapmodellre talán igaz, de a Sachs gázlókat tartalmazó Executive csomagos tesztautóra nem, mert ez kicsit bizony rázott, de egy kemény sportautótól ez a természetes. Szerencsére igazán kényelmetlenné még az Ajtósi Dürer sor töredezett betonján sem vált a futómű, ami azért sokat elmond a csillapítás minőségéről.
Kanyarban szinte nem is dől a kasztni, ami a fő vetélytársról, a Bilstein-futóművel is billegős MX-5-ről nem mondható el, és általánosságban is
feszesebb, precízebb, masszívabb gép benyomását kelti a Toyota,
miközben ugyanolyan agilis és legalább annyi örömöt ad. Kanyarban úgy is piszok gyors, hogy kényelemre és takarékosságra hangolt, viszonylag keskeny Michelin Primacy gumikkal szerelik ahelyett, hogy puha sportgumit tennének rá.
A Toyota azzal magyarázza a gumiválasztást, hogy a keményebb keverékkel játékosabb a kocsi, ami kétségtelenül igaz, mert kikapcsolt vagy Track-állásba tett menetstabilizálóval könnyű táncba vinni a farát, amiben persze a torsenes önzáró differenciálmű is segít.
Az új a Track üzemmód a lehető legkésőbbre tolja ki a kipörgésgátló és a menetstabilizáló beavatkozási pontját, ami versenypályán ideális: csak akkor zavar be az elektronika, ha kifejezetten a driftelés a cél a kanyarokban, egyébként a kisebb farolásokat engedi. Nedves időben viszont teljesen bekapcsolt menetstabilizálóval is képes meglepetést okozni a GT86,
nagyon oda kell rá figyelni.
Annyira nincs tapadás a hátsó tengelyen, hogy kis gázadásra is elindul a kocsi fara.
A Toyota kupéját a japános megbízhatóság ígéretén és a jó formán kívül csakis a vezetési élmény és a pályanap-alkalmasság miatt érdemes megvenni, ekkor viszont kiesik a pikszisből a 9,5 milliós alapváltozat, mert abból hiányzik az önzáró differenciálmű, a sportos Sachs lengéscsillapító, a nagyobb első féktárcsa és a megjelentés javító 17 colos alufelni is.
Aki ezekre is vágyik, annak a 10,5 milliós Executive felszereltségű GT86-ost kell megvennie (az extrák csak csomagban vásárolhatók). Akkor viszont már jobban megéri a Subaru BRZ, amiből semmilyen extra nem hiányzik 9,15 millióért a bőrkárpiton kívül. Összehasonlításképp, a 180 lóerős Audi TT 11,57 millióért kelleti magát, viszont a 160 lóerős Mazda MX-5 2.0 már 8 millióért elhozható, ráadásul ennél a név és a technika garancia arra, hogy használtan is jó vétel lesz.
Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1998 cm³. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 147 kW (200 LE)/7000. Nyomaték: 205 Nm/6400. Sebességváltó: hatfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: 294 mm hűtött tárcsa/290 mm hűtött tárcsa.