Talán nem meglepő, hogy a műszerfal kemény műanyagból van, de a keszekusza stílusa helyett valami egységesebbet is el tudtam volna képzelni.
A képeken még rendben lévő összhatás elpárolog, amikor először látjuk meg élőben,
nagyok a sivár, fekete felületek, a kesztyűtartó feletti polc használhatatlan, a jópofa zongorabillentyű-gomboknak a fele vakkapcsoló. Ehhez jön még, hogy az – amúgy jól kézre álló – váltókar ezüst díszbetétje olyan érdes, mintha arra fejlesztették volna ki, hogy az ember tenyerén lévő bőrkeményedést leradírozza.
Az üléseket teljesen áttervezték a modellváltáskor, jobbak is lettek, de ez nem nagy kunszt a régiek ismeretében. Hosszabb lett az ülőlap, de sajnos a háttámla íve így sem követi túl jól az emberi gerinc formáját, és a tömés is maradt puha, a huzat meg izzasztó.
Amúgy az üléspozíció is kissé fura,
mert magasan kell ülni, kissé előrenyújtott lábakkal, de ez eddig is így volt a Dusterben, ami viszont fejlődés, hogy a kormány sokkal szebb és jobb fogású, normálisabb szögben áll, és már nem csak föl-le, hanem ki-be is állítható 5 centis tartományban. Volt, hogy a kormánygombokkal vezérelhető fedélzeti számítógép egy napig megmakacsolta magát, aztán másnak úja működött.
Amíg a kellemesen nyomatékos 1,2-es turbómotort leváltó új 1,3-as meg nem érkezik, az 1,6-os szívómotor a kínálat egyetlen benzinmotorja. Ez a motor kicsiben
olyan, mint maga az autó: olcsó, teszi a dolgát, de semmi extrát nem nyújt.
Az egykor pörgős motor hírében álló négyhengeres karaktere az évek folyamán igencsak megváltozott, az egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási normák bevezetésével.
Például ez az Euro6-os változat már egyáltalán nem kedveli a pörgetést,
2500-as fordulat fölött mintha levegőért kapkodna,
egy végtelenségnek tűnik, mire eléri az 5500-at, ahol a 114 lóerejét leadja. Ha pedig elvesszük a gázt, nagyon lassan ejti a fordulatot. Viszont szívómotor létére alul is viszonylag nyomatékos, és ha nem pörgetik, meglepően halk marad.
A fogyasztása városban 8 liter körül alakul, de dinamikus stílussal 9 literre is könnyen fel lehet vinni, országúton 7 literrel érdemes számolni. Autópályán a nagy légellenállással meggyűlik a baja, de a 140-es utazót azért sík terepen gond nélkül tartja.
A nagyon pontosan, élvezetesen kapcsolható váltó
csak ötfokozatú, de a hosszú áttételezés miatt még autópályán sem forgatja szét a motort.
A Duster legnagyobb erőssége a futóműve. Lágy felfüggesztésével, hosszú rugóútjaival, ballonos, 215/65-ös gumijaival olyan
komfortot biztosít a legrosszabb minőségű utakon is,
amire egyetlen olcsó SUV sem képes. Ennek az az ára, hogy a kanyarokban dől, lassításkor bólint a felépítmény, ha túl gyorsan akarunk kanyarodni, a Dacia hamar elkezdi letolni az orrát az ívről.
A mai SUV mezőnyben talán a Duster alkalmas leginkább a terepjárásra, jó terepszögeivel és 21 centis hasmagasságával
könnyedén elboldogul a földutakkal összkerékhajtás nélkül is.
Amúgy a Nissantól származó összkerékhajtást (és a hozzá járó független hátsó futóművet) már csak az 1,5-ös dízelhez lehet kérni, de talán nem is baj, mert a nyomatékszegény benzinesnek a régi Dusterben nagy megterhelést jelentett a hátsó hajtás, ami a 10-11 literes fogyasztásban is tükröződött.
Akinek valóban szüksége arra, hogy egy üthető-vágható, terepen is használható igáslóval közlekedjen, amit nem kell félteni az úthibáktól, annak nincs jobb vétel a Dusternél. Már csak azért sem, mert
hasonló karakterű járműből jelenleg nincs más a piacon.
Akinek nincs pénze a félmillióval drágább dízelmotorra, az ezzel az alap benzinessel is elégedett lesz, hiszen egy tartós, bevált technikát kap jutányos áron, csak értékelhető menetdinamikára ne számítson. A későbbi eladáskor ráadásul alacsony értékvesztésnek is örülhet majd.
A Lada 4x4 (leánykori nevén Niva) egy kényelmetlen, lassú őskövület a Dusterhez képest, de terepen ügyesebb, a Suzuki SX4 S-Cross viszont pont fordítva viszonyul a román autóhoz: kategóriákkal igényesebb, kidolgozottabb autó, de terepre nem vinnénk, hiába nevezik crossovernek.
Nem árul zsákbamacskát a Dacia a Dusterrel,
ez a kocsi azt kínálja kevés pénzért, amire számítanak tőle,
és amiért nyolc év alatt már egymillió példányt eladtak belőle a világon. Az év eleji modellváltás több idegesítő hibát kijavított és megszépítette a külsőt, de az autó karakterén keveset változtatott.