A Q3 menet közben is hozza a tipikus Audi-élményt:
nem vezetési élményre hangolták,
hanem arra, hogy a lehető legjobban elszigetelje az utasokat a külvilágtól. Ezért kevés az élet a progresszív kormányzásban (minél jobban kitekerik, annál direktebb az áttétele), viszont könnyű forgatni és pontosan irányítható vele az autó.
Jól sikerült a hátul is független futómű, stabil az útfogás, alig billeg a karosszéria, és még a 18-as kerekekkel is kényelmes a rugózás. Viszonylag markáns a különbség a feszes és a lágy hangolás között azokban az autókban, amelyekben benne van a feláras adaptív lengéscsillapítás, de enélkül is jó kompromisszumot ad a hangolás.
Ki kell emelnem még a hatásos zajszigetelést, még
a dízel is olyan halk volt a menetpróbán, hogy simán benzinesnek hittem volna,
főleg bemelegedett motorral. A bemutatóra hozott tesztautók süketszobának is beillettek, a szél és a gördülési zaj is minimális volt bennük.
A motorkínálat alján a hengerlekapcsolásra is képes 1,5 literes turbós benzines található, ami a legnépszerűbb erőforrásnak ígérkezik. A kétliteres dízel 150 és 190, a kétliteres benzines 190 és 230 lóerővel kapható.
Két litertől jár az összkerékhajtás,
a hétfokozatú dupla kuplungos automata viszont minden motorhoz rendelhető, a részecskeszűrő széria.
Az alapmotor 150 lóereje és a 250 Nm-e az 1,5 tonnás Q3 mérsékelten fürge mozgatásához elég,
keményen kell dolgoznia a kis négyhengeresnek,
ha a gyár által megadott 9,2 másodperces gyorsulási időt hozni szeretné. Normál haladáskor azonban kellemes társ, és a hengerlekapcsolásnak is köszönhetően csak 7 liter körül fogyaszt.
Egy szintén hazai gyártású, 140 lóerős Suzuki Vitarának papíron azonos a gyorsulása és a végsebessége, érzésre mégis sokkal dinamikusabb. Erre nem csak a Suzuki kisebb tömege, hanem az Audi eltérő karaktere is magyarázat: a német autó motorja 4000-es fordulatszám fölé nem szeret pörögni, és
lustán reagál a gázra,
ami akkor sem javul számottevően, ha a Dynamic Select kapcsolót sportos állásba tesszük.
Húzóerőben érzésre kisebb a különbség az új névadási rendszer szerint 35-nek hívott 1.5 TFSI és a 45-nek hívott 2.0 TFSI között, mint amire a 80 lóerős erőfölényből és a 3 másodperccel jobb gyorsulásból következtetne az ember. Persze ebbe az is belejátszik, hogy ez a Q3 az összkerékhajtás és az automata váltó miatt 125 kilóval többet nyom a mérlegen, mint a kézi váltós, fronthajtású alapváltozat.
Hiába volt fürgébb a kétliteres TFSI-vel a Q3, még ebben is lomhák voltak a gázreakciók, amire ráerősített, hogy az S-tronic automata váltó a fogyasztáscsökkenés érdekében,
mindig megpróbált a lehető leghamarabb felkapcsolni,
hogy alacsony fordulaton járassa a motort. Ha viszont hirtelen kellett gyorsítani, sokat gondolkodott, mielőtt visszakapcsolt, ezért a várt erő kissé késve érkezett. Jobban tetszett, amikor magam kapcsolgattam a kormány mögötti váltófülekkel, ekkor jobban éreztem, hogy én irányítom a gépet.
A váltások amúgy gyorsan és finoman zajlanak, ahogy az Audi dupla kuplungosaitól megszoktuk. Félve írom le, de a nyomatékos és csendes, 190 lóerős kétliteres TDI-vel volt a legharmonikusabb a Q3, kár, hogy a magas ár és a dízelellenes közhangulat miatt ezt várhatóan kevesen fogják választani.
Az importőr még nem tudott magyar árakkal szolgálni, csak az biztos, hogy a hazai értékesítés október-november tájékán kezdődik. Annyit tudunk, hogy
a 35 TFSI németországi alapára 33 ezer euró,
ami átszámítva 10,7 millió forint, de az eltérő felszereltségek és adóterhek miatt itthon valamivel olcsóbb lehet a Q3.
Már csak azért is, mert a vetélytársak mind olcsóbbak: a 140 lóerős benzines BMW X1 9,1 milliótól, a 150 lóerős dízel Jaguar E-Pace 10 milliótól, a 156 lóerős benzines Volvo XC40 8,7 millió forinttól indul. Az Audinak is illene beférnie 10 millió alá, még akkor is, ha a kategória legnagyobb és legtágasabb tagja.