Megszületett tehát a döntés, hogy érdemes szétnézni a tömeggyártók háza táján, de mielőtt az irodaház hercege eljutna a francia, japán vagy koreai alternatívákig, természetesen szétnéz a német gyártmányok közt – méghozzá személyesen, a szalonban. Először a VW Passat jön a sorban, aztán a Ford Mondeo, mindkettő szép és jó, de valami hiányzik belőlük: az újdonság varázsa. Nem csoda, 2014-ben mutatták be őket, túl sok menedzser szaladgál már ilyenekkel.
Vajon megéri továbbállnia egy Opel kereskedésbe? Elődjének, a multizás helyett már a Balatonnál szőlőt termesztő (a stroke miatt döntött így?) kisfőnöknek volt egy előző generációs Insigniája,
amint bejöttek az első darabok, kisírt egyet magának.
Gyönyörű volt, szerette a hibái ellenére, amiből jó pár akadt: gombok káosza a műszerfalon, közepes minőség, zajos dízel, a nagy méretek ellenére passzentos utastér, ráadásul a Sports Tourer kompajtós puttonyát is rémes volt pakolni.
Uram, mindez már a múlté – bizonygatja a jólöltözött Opel-értékesítő, aki a csillagokat is leígérhetné az égről, de van, amikor a tények magukért mesélnek. Képzeletben induljunk hát el egy próbaútra a cégautót választó ügyféllel, csak előbb lássuk, mi fogadja a szalonban. Először is, egész friss fejlesztés, az Insignia B csak egy éve kapható. Másodszor, egy hatalmas, közel öt méter hosszú kombi, ami 22 centivel nagyobb a Passatnál: ez bizony már felső-középkategóriás konfekció.
Kimondatlanul olyan vadászterületre is merészkedett az Opel, ahol utoljára Omega Caravannal volt jelen, árazásában és pozícionálásában viszont természetesen megmaradt középosztálybelinek. Egy további, rendszerint életről-halálról döntő vásárlási szempontról se feledkezzünk meg, a dizájnról. Ennek megítélése szubjektív, ugyanakkor
kevés embert lehet találni, akiknek ne tetszene,
főleg olyan összeállításban, mint a tesztautó, zöldmetál fényezéssel és OPC Line optikai csomaggal.
Ez nem egy felfújt Astra kombi, hanem önálló egyéniség, elődjénél szögletesebb vonalvezetéssel, és a méreteiből adódóan is tekintélyt parancsol – anélkül, hogy audis, BMW-s felsőbbrendűséget akarna éreztetni. Aki nem tud leszakadni a SUV-vonalról, Country Tourer néven akár terepkombinak is öltöztetheti, de a jó ízlés és az árazás inkább az alapmodell felé tereli a legtöbb vevőt. Aki ragaszkodik hozzá, ezt is megvásárolhatja 4x4-hajtással, bár ezzel pont az egyik fő vívmányból fog áldozni.
A kissé molett elődhöz képest ugyanis kiviteltől függően 150-200 kilót faragtak az Insignia B tömegén a szorgos német mérnökök, így menet közben sokat letagadhatna kapitális méreteiből. Parkolásnál már más a helyzet, ezt nem lehet potyahelyekre bekanalazni,
a korlátozott kilátás és a 11,7 méteres fordulókör sem könnyíti a helyzetet,
így aztán hamar a sofőr barátja lesz a parkolóradar- és a 360 fokos kamera. Felárért önállóan is be tud állni, és ezzel nincs vége az autonómiatörekvéseknek.
Amellett ugyanis, hogy széria a koccanásgátló gyalogosfelismerővel, extraként rendelhető adaptív tempomat, holttérfigyelő és head-up kijelző is (kellemes, nem zavaróra csökkenthető fényerővel), a sávtartó pedig
finom kormánymozdulatokkal terelgeti a csatahajót a terelővonalak között.
Éjszakai utazásoknál aranyat ér az adaptív LED-mátrix fényszóró, de a sztrádán hosszú etapokat teljesítők kedvenc extrája egyértelműen a derék- és hátbarát, millióképp állítható AGR-ülés lesz.
Aki menő étteremben séfek finomságait szokta ebédelni, nem lesz felhőtlenül boldog a kifőzde brassói aprópecsenyéjétől – hasonló drámaként éri meg sok presztízsmárkához szokott autós, ha egy kommersz tucatmodellbe kell visszaülnie. Ugyanakkor az Insignia, még ha nem is ad Audi-minőséget, formára és anyaghasználatra is kellemes meglepetéssel szolgál, különösen az 1,25 millió forintos felárért mért barna színű, lyuggatott, hűthető-fűthető bőrülésekkel, ez már majdnem prémiumszint.
Mindezt lehet fokozni, és a tesztautó konfigurálásánál fokozták is többek közt nagy hifivel és üvegtetővel, a sokkal kevésbé minőséginek érződő Insignia A emlékét egyedül csak a jellegzetes, opeles tipográfia idézi. Jól elérhető helyre került a korszerű, természetesen telefontükrözéses és magyar menüs infotainment-rendszer érintőképernyője, de
a németek nem vették át a PSA-konszern elátkozott szokását,
megmaradt a külön klímakonzol és sok más direktgombbal elérhető funkció.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!