Ilyen egy luxustársaság fapados járata - Mercedes E 200 Limited Edition teszt

A Mercedes személyautóit, különösen a nagyokat rendszerint luxussal, finom és minőségi anyagokkal, illetve előremutató technológiákkal azonosítjuk. Erre most itt a „megfizethető” E Limited Edition, és azt állítja, ezek nélkül is lehet jó az autó, akárcsak a régi időkben.

Aki szép, az reggel is szép, szól a dal, és a Mercedesnél ezt komolyan vették. Az E-osztályból ugyanis olyan akciós darabot kínálnak Limited Edition néven, mely gyakorlatilag csak a legszükségesebbet tartalmazza, minden smink, bizsu és trükk nélkül. Annyira biztosak benne, hogy az autó így is megállja a helyét, hogy az éppen általuk luxushoz szoktatott újságíróknak is oda merik adni a fapados változatot.

És mi ennek nagyon örülünk, hiszen a minden földi jóval felextrázott tesztautókban nem lehetünk biztosak benne, hogy azt éljük meg, amit a vásárlók. Prémium-autómárkáknál

persze sok vevő akad az alaposan felszerelt változatokra,

de akár itthon, akár Németországban ütjük fel a használt autókat hirdető oldalakat, számtalan olyan eladót látni például E-Merciből, melyet alapmotorral, és csak néhány extrával kért az első tulaj (például munkára).

Minden feláras, de a minőség széria

A Mercedes hírét régen éppen az alapozta meg, hogy az árlista aljáról választott, kismotoros, sváb módra fel(nem)szerelt változatok is okos tervezéssel, szuper anyagokból, kiváló minőségben készültek. A tartósságot, a mérnöki és gyártási értékeket keresték a vásárlók, ennek köszönhető, hogy W123-as és W124-es Mercikből milliószámra tudtak eladni.

Akciós E 200, benzinesként vagy dízelként

A próbára megkapott, sima fehér E200 4Matic tehát oldschool Mercedes, legalábbis szerény felszereltségével. Azért jól mutatja az eltelt évtizedeket, hogy az E200 belépőmodell 184 lóerős, míg anno a W123-ból csak a legkomolyabb változat, a hathengeres 280E tudott ennyit. Ma a turbós benzinmotor kétliteres, tehát kivételesen beszédes a típusjelzés, ami dízel testvérére, a hasonló áron mért E200d Limited Editionra is igaz.

Különbség persze a kettő között, hogy a 160 lóerős dízelhez nem jár összkerékhajtás, helyette ott parkolókamerát tartalmaz a felszereltség. És hogy mit kap még a limitált széria?

Az alaphoz képest van benne pluszban ülésfűtés, LED-fényszóró,

parkolóautomatika, 12,3 colos képernyő és navigáció-előkészítés, illetve az Apple CarPlay / Android Auto csatlakozás.

2016 óta kapható az aktuális E-osztály (W213), elődjénél letisztultabb vonalvezetéssel. Benzines és dízel plug-in hibrid is létezik belőle, persze nem ennyiért Forrás: Bolla György

A tesztautóban pluszban ott volt a navigáció-térképét tartalmazó SD-kártya is, így, ha valaki most elrohan a szalonba, és rendel egy ilyet, 12 millió forintot fog fizetni (a Limited Edition alapára pontosan 11 805 000 Ft). Ez tényleg kedvezményes, ugyanis az online konfigurátor szerint ugyanez listaáron összeállítva 15,5 millió lenne!

A berendezés nem luxusautós, inkább taxis

Három és fél millió forint elég komoly engedmény, de azért 12 millió nyilván nem Dacia-árazás. Ennek fényében kellemetlen, hogy

a beltér első ránézésre, de még másodikra is nagyon lehangoló.

Ahol máskor elegáns fa vagy fém dekorbetét díszeleg, ott most szürke műanyag szomorkodik, az üléskárpit pedig szigorú, szinte szúrós, és annyira mű, hogy nyáron bizonyára izzaszt is (legalábbis az A 200-ban az volt).

Jó a helykínálat, de maga az utastér szomorú hangulatú ezekkel az ajtóborításokkal és kárpitokkal Forrás: Bolla György

Az ajtóra nem is tettek szövetet, ott csak puhára habosított, illetve kemény műanyag felületek váltják egymást. Hátsó ülésén nincs könyöklő, és így síalagút sem, sőt, még a támla sem dönthető. Tehát, bár nagy a csomagtér (540 liter), az E szedán egyetlen trükkje a pakolás terén, hogy a pótkerék helyére kárpitozott rejtett rekesz került (és defektjavító szett). A hátsó utasok tere tágas, de szokás szerint két felnőttre formázott a kényelmesen támlaívű pad.

Elöl csak hosszú állítgatással sikerült elhelyezkednem, mert bár az üléstámla és a magasságállítás elektromos, az ülőlap azonban még nekem is rövid. A legkevésbé viszont az tetszett, ahogyan a digitális műszerfal helyére

odabiggyesztették a két analóg főműszert a sofőr elé.

Nem szép, nem elegáns megoldás, hogy rendesen kialakított óracsoport helyett még a képernyő műanyag keretét is meghagyták, emlékeztetni a spórolásra.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!