Ilyen egy luxustársaság fapados járata - Mercedes E 200 Limited Edition teszt

A Mercedes személyautóit, különösen a nagyokat rendszerint luxussal, finom és minőségi anyagokkal, illetve előremutató technológiákkal azonosítjuk. Erre most itt a „megfizethető” E Limited Edition, és azt állítja, ezek nélkül is lehet jó az autó, akárcsak a régi időkben.

Nem dicsekedésre való, hanem használatra

Mivel az érintőpad feláras extra, csak a klasszikus tekerő-kapcsolóval, illetve a kormány jobb küllőjén elhelyezett három gombbal vezérelhetjük az infotainment rendszert – mindkettő igényel némi tanulást. Van ugyan hangutasításra lehetőség, de jóval szűkebb képességekkel, mint az A-osztályban bemutatott MBUX esetén. A vezetőt is viszonylag kevés robot segíti, csak parkolóautomatika, éberségfigyelő és ráfutásos baleset-elkerülő rendszer dolgozik.

A tempomat ugyan széria, de a sávtartó és a radar már csak felárért kerülne bele.

Talán jobb is, hogy ilyen feltűnéskerülő fehér a fényezés,

mert ez nem az a Merci, amin sok mutogatni- és dicsekednivaló lenne a kíváncsi szomszédok vagy barátok előtt. Amikor azonban ezeken túlteszi magát a sofőr, és útjára indul, hirtelen minden a helyére kerül.

Az E-osztály egyszerre tűnik nagynak és kompaktnak. A csomagtérfedél pereme magasan húzódik, sőt, az egész autó nyúlánk kiállású. Nincs semmi gond a fejtérrel, az ajtók pedig hosszúak, tehát a beszállás könnyű. Ugyanakkor a jól átlátható, pontosan irányítható, kormányra közvetlenül reagáló W213-as modell vezetés közben egyáltalán nem érződik nagynak, sőt, méretét meghazudtolóan könnyű léptű.

Hajóként siklik, mint a hőskor nagyautói

Economy üzemmóban az automataváltó 2-esből indít, Sportban használja csak az 1-est, de minden esetben gyorsan és finoman kapcsol, valahogy mindig tudja, melyik fokozat kell a 9-ből. A kétliteres, egyáltalán nem kihegyezett turbómotor jól reagál,

olyan könnyen lehet vele nyomatékhullámon autózni,

mintha nem is lenne turbólyuk, és kizárólag akkor érezteti, hogy ő mindössze a belépőmodell, ha nagyot gyorsítanánk egy-egy előzéshez vagy autópályás emberkedéshez.

Közvetlen befecskendezés és intercooler jellemzi a kétliteres, M274 jelű gépet, melyet a CLA 250 Sportban jóval több, 218 lóerővel vezettünk. Taxizni persze továbbra is a dízel ideális Forrás: Bolla György

A 8 másodperces sprint 100 km/h-ra pontosan jelzi karakterét, de normálisan közlekedve sosem kell több erő. Fogyasztása nagyban függ a sofőrtől és a forgalmi viszonyoktól: néha sietve, dugókkal tarkítva 10,9-et mértem, országutas-autópályás poroszkálással azonban 7,4-re lement. Az igazán kellemes meglepetés a futómű. Mivel a „kis” felnikre ballonos gumik kerülhetnek, az E légrugók nélkül is csodásan eltünteti az úthibákat, extrém komfortos.

A vezetőt nagy visszapillantó tükör és előre-oldalra jó kilátás segíti, tolatáskor azonban jól jönne a kamera (csak az akciós dízelek kapnak ilyet, 4Matic-rendszer helyett) Forrás: Bolla György

Mintha ismét 1986-ot írnánk, és szabadna kényelemre hangolni egy autót a ma kötelező sportosság helyett. Eközben dinamikusan is megállja a helyét, nincs orrtolás,

engedelmesen mozog kanyarban, pontosan követi a sofőr utasításait.

Pedig a kocsi egyáltalán nem könnyű, 1800 kg a menetkész tömeg. Kifejezetten élveztem a vezetését – nemcsak öreguras tempónál, hanem mindig.

12 millióért igazi különc egy ilyen autó

Mára az európai autóvásárlók szokásai megváltoztak, a környezetvédelmi előírások pedig szigorodtak, így amellett, hogy teljesen kihaltak a nem prémium nagyautók, alaposan beszűkült a középkategóriás kínálatuk is. 3-5 éve egy ilyen E-osztály árából még olyan Mondeót, Mazda 6-ot, Peugeot 508-at, vagy éppen Insignát vehettünk, mely legalább ilyen erős volt, miközben finomabban kárpitozott, és sokkal-sokkal gazdagabbon felszerelt.

Tágas, jól használható a csomagtartó, de csak felárért lehet bővíteni. Nagyobb tárgyak szállítására továbbra is a T-modell való Forrás: Bolla György

Ma már ez (részben a szabadidő-autók térnyerése miatt is) kevésbé egyszerű, a műfajában tehát

az E200 Limited Edition különleges ajánlat, kevés ellenfele akad.

Ha mindig szeretett volna egy klasszikus Mercedes szedánt, de nem tudta megindokolni magának (vagy a cégautót kiadó bizottságnak) a motorháztetőn trónoló csillag felárát, hát most itt a lehetőség.

Azon szent őrültek pedig, akik alapfelszereltségű E-t vásárolnak listaáron... nos, lehet, nem is csinálnak akkora ökörséget. A klasszikus Merci-értékek ugyanis egyáltalán nem haltak ki, és alighanem használtan is lesz ilyesmire kereslet – csak figyelni kell, melyik motor bírja sokáig. Persze erre jó darabig nem sok gondja lesz az újonnan vásárlóknak, hiszen a garancia mellett 4 év vagy 120 ezer kilométeres ingyenes karbantartást is kapnak.