Hat turbómotor szerepel az Audi A4 kínálatában,
a teljesítménytartomány 136-347 lóerőig terjed,
utóbbi az S4 motorja. Kikerült a kínálatból az 1,4-es kis benzines, helyette a kétliterest kínálják 150 lóerőre lefojtva, a háromliteres V6-os dízelek közül egyelőre csak a gyengébb, a 231 lóerős változat elérhető, a 286-os később jön.
Minden benzinmotor kétliteres és négyhengeres, a menetpróbán a két erősebbet sikerült kipróbálni. Nem éreztem nagy különbséget a 190 (40 TFSI) és a 245 lóerős (45 TFSI) változat között, mindkettő rendkívül halkan és rezgésmentesen járt, annyira, hogy
a vezetési élmény kicsit a villanyautókat idézte.
Kár, hogy a dupla kuplungos S tronic váltó lassabb és körülményesebb, mint a BMW és az Mercedes hagyományos automatái.
A benzinmotorok karakterét a nyugodt haladásra lőtték be, de ha muszáj, azért tisztességesen meg tudják lódítani az A4-est. Igaz, az erősebbet nem éreztem olyan fürgének, mint amit a 6,1 másodperces gyorsulási adat sugall, talán az Allroad kombi változat több mint 1,6 tonnás tömege tehetett róla.
Kézi váltó csak a 150 lóerős benzinmotorhoz (35 TFSI) van, a többi négyhengereshez a már említett hétfokozatú S tronic, a nyomatékosabb hathengeresekhez a nyolcfokozatú hagyományos Tiptronic automata jár alapáron az Audi híres,
teljesen mechanikus Quattro összkerékhajtásával,
amely önzáró központi differenciálművet tartalmaz, és alapesetben a nyomaték 60 százalékát küldi a hátsó tengelyre.
A 245 lóerős benzineshez (és felárért a 190 lóerős dízelhez) egyszerűbb és olcsóbb Quattro Ultra összkerékhajtás tartozik, amely más elven működik: itt alapesetben csak az első kerekek hajtottak, megcsúszás esetén egy kuplung kapcsolja be a hajtásba a hátsó kerekeket.
A modellfrissítés egyik legfontosabb újítása, hogy
a négyhengeres motorokhoz 12 voltos lágy hibrid rendszer (MHEV) tartozik,
amely 0,3 literrel csökkenti a fogyasztást, és lehetővé teszi, hogy 160 km/óra alatt rövid időintervallumokra leálljon a motor, ha épp nem akarunk gyorsítani. A villamosítás egyetlen hátránya, hogy a csomagtartó 20 literrel kisebb lett, mivel a második, lítiumos akkumulátort ide helyezték.
Akik nem tudják, hogy nemrég az S6/S7 is dízelre váltott, meglepődnek majd, hogy az Audi az S4 sportmodell a háromliteres, turbós V6-os benzinmotorját Európában egy részben
villanyturbóval feltöltött V6-os dízelmotorra cserélte.
Több oka volt a döntésnek, az egyik, hogy az első dízelmotoros Audi sportmodell, az előző generációs SQ5 igen népszerűnek bizonyult, a másik, hogy így valamelyes lejjebb lehet szorítani a flotta szén-dioxid kibocsátását, a harmadik, hogy így jobban elkülönül az S a még sportosabb, továbbra is benzinmotoros RS sorozattól.
A háromliteres sportdízel 7 lóerővel kevesebbet (347), de 200 Nm-re többet tud leadni, mint a régi benzines,
a 700 Nm-es nyomatékcsúcs szűk tartományban, 2500 és 3100-as fordulatszám között áll rendelkezésre,
és 5000-nél már pirul a fordulatszámmérő. Papíron a fogyasztás 1,3 literrel, a valóságban inkább 2-3 literrel kevesebb, mint a régi benzinesé, a menetpróbán 8 literrel dinamikus stílusban is el tudtam járni. A százas sprinthez 4,7 helyett már 4,8 másodperc kell, ami senkinek sem fog fájni, a végsebességet ugyanúgy elektronika korlátozza 250 km/órára.
Csak az S4-hez jár 48 voltos lágy hibrid rendszer, a megemelt feszültségre azért van szükség, mert az elektromos hálózatra nem csak a megnövelt teljesítményű indítómotor-generátort, hanem az egyik feltöltőt, egy elektromos hajtású kompresszort is rákapcsoltak. A villanyturbó nagy előnye, hogy
akkor is képes levegőt tolni az égéstérbe, amikor még alacsony fordulatszám,
és egy hagyományos, kipufogógázzal hajtott turbó még nem működne hatékonyan. Gyakorlatilag megszűnt turbólyuk, a gázpedál lenyomására a szokásosnál jóval kisebb késéssel reagál a motor. Magasabb fordulatszámon azért egy hagyományos turbó is működésbe lép.
A vezetési élményt a brutális nyomaték és a dízelmotor mély, dörmögő hangja határozza meg, de utóbbi részben mesterséges, ezért ki is kapcsolható. Elképesztő erővel tol már 2000-es fordulattól a szuper TDI, és 2500-nál még rá is tesz egy lapáttal, az erejét az összkerékhajtással könnyen át is tudja adni az útra, rossz időben is.
Érezhetően feszesebb az S4 futóműve, mint a sima A4-esé, de még nem kényelmetlen, a tapadása pedig elképesztő. A változó áttételű kormányzással sokkal kevesebbet kell mozgatni a volánt, mint az alapmodellekben, ami a Bolzano környéki szerpentineken jól jött. Kár, hogy
a kormányzástól visszajelzéseket nem igazán kapunk,
ami tipikus Audi-tulajdonság, ettől függetlenül pontosan és kiszámíthatóan irányítható az S4, de a feláras, hátsó, nyomatékvektorozó sport differenciáművel is inkább sínautó, mint farcsóválós, izgága játékszer.
Aki a vezetési élményt keresi a prémium középkategóriában, az a hátsókerék-meghajtású vetélytársakkal jobban jár, mint a frissített A4-essel, aki viszont csak egy kényelmes és csendes utazóautóra vágyik a legfejlettebb fedélzeti elektronikával és az elérhető legjobb belső térrel, azoknak továbbra is az Audi ajánlata lesz a megfelelő.
Magyar árlista még nincs, Németországban 33600 euró lesz a kézi váltós, 150 lóerős benzines A4 alapára, ami
11 millió forint környéki hazai induló árat feltételez.
Aki S4-re vágyik, annak már 20 millió forinttal érdemes számolnia, viszont ebben a kivitelben az erősebb motoron, a Tiptronic automatán és a Quattro hajtáson kívül még legalább 2 millió forintnyi extra is benne van, amit a normál modellekhez külön kell megrendelni.