A masszív anyagokból tisztességesen összerakott beltér, a karosszéria merevsége és a szélzajok forrásainak minimálisra csökkentése meglepően kulturált menetkomfortot eredményez.
Mindezt magas üléspozícióval és szellős utastérrel fejelték meg,
túlzásba azonban nem estek a dél-koreai belsőépítészek. A méretes jelző a csomagtérre pedig csak akkor igaz, ha defektjavító-készlet és nem szükségpótkerék lapul benne – kiviteltől függően 395-427 liter az alapkapacitás.
Kétségkívül a Tivoli legszerethetőbb tulajdonsága a tisztességes minőség és a naprakész fedélzeti telematika. A teljesen digitális kijelzőkön látható műszerek és vezetéstámogató rendszerek színvonalas grafikái többféle stílusban jeleníthetők meg, így teljesen személyre szabhatja a vezető a közvetlen környezetét.
Hozzá kell tenni, hogy maga a műszerfal formavilága a szögletes monitorok miatt a stílusosból inkább a funkcionálisba ment át, ugyanakkor a habosított műanyagok, bőrberakások ízléses és precízen illesztett összhatását kifejezetten jó nézni és tapogatni.
A felületek nagyját uraló ébenfekete zongoralakk viszont véleményes,
maradjunk annyiban, hogy könnyen tisztítható, amit azonban túl gyakran kell elvégezni.
Összességében a Tivoli használati eszközként kellemes meglepetést okoz. Négy normál alkatú felnőtt kényelemben és biztonságban utazhat a fedélzeten, s mindenkinek jut pohártartó, USB-csatlakozó és tárolóhely. A vezetői ergonómia terén azonban két baki is becsúszott a képletbe, habár mindkettő csak pillanatnyi kényelmetlenséggel jár, az elsőt ráadásul odafigyeléssel át lehetne hidalni.
A biztonsági öv csatja a hevederre rossz helyre rögzített fékezőpatent miatt túl mélyre csúszik, s
úgy kell kibányászni a B-oszlop és az üléstámla mögül,
amikor az ülőlap a legmagasabb, az övnyílás pedig a legalacsonyabb pozíciójában áll. Vajon mikor jönnek erre rá a gyárban? Biztos, hogy a szimulációk mellett többféle testmagasságú sofőrökkel és utasokkal is tesztelték?
A másik hiba sem sokkal nagyobb tragédia, utólagos javítása viszont nem lehetséges: a formaterv szempontjából menő lőrésszerű ablakokat eredményező magas övvonal és a belső tér alacsony padlószintje miatt az ablakon alig lehet kikönyökölni, és a legtöbb parkolóházi jegydobozhoz is nehéz így hozzáférni.
Mindent összevetve ebben a formájában különös jószág ez a dél koreai kisterepjáró. Alapvetően ajánlható, de fontos, megszívlelendő tanácsokkal kiegészítve.
Kommersznek túl különc, menőnek azonban még ismeretlen,
villantani nem igazán lehet vele. Arra ott a Nissan Juke, a Toyota CH-R, avagy a Mini Countryman valamivel drágábban, de garantáltan irigykedő tekintetektől kísérve.
A Tivoli X150 elsősorban a (hamarosan már csak lágy hibridként kapható) Suzuki Vitara befogadó célcsoportjából csábít el majd olyanokat, akik elég bátrak ahhoz, hogy ismeretlen terepre menjenek, de a jobban felszerelt, 1,3-as turbómotoros Dacia Dusterek alternatívája lehet. Külön érdekesség, hogy a Ssangyong háza táján elektromos változat érkezéséről is érkeznek hírek, a 24 centivel megnyújtott XLV változattal pedig már jó ideje kínálnak nagyobb csomagteret.
Fő ütőkártyája az ár: 4,56 millió forintért manuális, 5 millióért pedig automata váltós vehető akciósan,
5,26 milliótól pedig 4x4 hajtással is elérhető, a naprakész apróságokat pedig felszereltségi csomagokban lehet megtalálni. Az se fojtsa azonban benzinbe a bánatát, aki fogyasztásban kevesebbre számít, de azért megfizethető Tivolira nevezne be: létezik 1,6-os dízelmotorral is, szerényebb teljesítménnyel (136 lóerő), nagyobb nyomatékkal és megfontolásra érdemes, 650 ezer forintos felárral.