Ismerős az Ericsson név? Lars Magnus Ericssonnak, a telefonkirálynak a fia, Gustaf az autóiparban jeleskedett. Egy ideig az USA-ban, a Hupmobile-nál volt gépészmérnök, majd otthon, Svédországban alapított rövid életű saját márkát.
Nagyszerű formatervező, rajzoló és szobrász volt,
így, amikor a mindössze hat éve létező Volvo vezetősége eldöntötte, megnézi, hogyan reagálna a publikum egy zárt karosszériás jövőautóra, kézenfekvőnek tűnt, hogy Gustafot kérje fel a megszerkesztésére.
Érdekes volt a márka hozzáállása: a bukástól tartva eleinte nem adta a kocsihoz a nevét,
de adta hozzá a PV655 vázát, hathengeres motorját és technikáját,
sőt, állta az összes tervezési és építési költséget is. Az ifjabb Ericsson extravagáns, a kor ízlésének és építési tanainak ellentmondó, fellépők nélküli, sárvédőkbe süllyesztett fényszórós, szuper-áramvonalas pontontestet alkotott.
Az ideális helykihasználáshoz kilenc bőröndöt is tervezett, ezek részben a hátsó csomagtartóban, részben a bal első sárvédőben kialakított térben fértek el. Az egyik pótkerék a jobb első sárvédőbe költözött, a másik a kocsi végéből kandikált ki, lökhárítóként.
Végül a Venus Bilónak keresztelt autót a híres svéd kasztnigyár, a Nordberg Karosserifabrik építette meg, és 1933-ban, azaz
öt évvel a világ első tanulmányautójának tartott Buick Y-Job előtt mutatták be
Gustaf saját, Stockholm melletti villájában.
Itt készült az a néhány fotó is, ami a kocsiról fennmaradt. Utána néhány nagy svéd Volvo kereskedésben és Dániában is kiállították,
látványos bukás lett;
a Volvo másfél év után leállítatta a projektet, később mégis „örökbe fogadta", így lett az egyetlen példányban létező tanulmányautó neve Volvo Venus Bilo. Egy ideig az Ericsson család használta, majd a háborúig több tulajdonosa is volt.
A háború után – pontosan nem tudni, mikor - egy dán szeméttelep-tulajdonoshoz került, aki barbár módon kisteherautóvá alakította, majd 1949-ben filmre vették, amint legördül egy Dániából érkezett kompról. Lars Falk éppen édesapja régi filmfelvételeit nézegette, amikor kiszúrta a Bilót, ez az utolsó felvétel az autóról, később állítólag már csak az ötvenes évek derekán látták egyszer, majd nyoma veszett.
Valószínűleg szétszedték vagy bezúzták, de az optimisták még reménykednek, hogy egyszer előkerül egy pajtából. A Venus Bilo túl korán jött, a közvélemény nem tudta megemészteni radikális formáit, amelyek megelőzték korukat, azonban pár év múlva már megszokottakká váltak.
Még több olvasnivaló a Retro Mobil februári számában: