Mindig a stílustanulmányok vitték előre az autóipart, a tervezőket már az ötvenes évek sugárhajtású repülők inspirálta korszakában foglalkoztatni kezdte, mi lesz az ezredfordulón. A koncepciók neve (például Ford X-2000) is sokszor utalt erre, a hatvanas-hetvenes években pedig az európai szalonokon is megmutatták a marketingnek sem haszontalan jövővíziókat. Ökomotorok és biztonsági fejlesztések készültek a 21. század szellemében, de ezredfordulós vízió volt például a térkihasználást megújító a '81-es Citroen Xenia is.
Persze, mint tudjuk, nem hozott az ezredforduló légpárnán az égben is repkedő autókat vagy éppen önvezetést, sok fontos trend viszont akkorra bontakozott ki. A klasszikus karosszériaváltozatok mellett hódítottak a buszlimuzinok (például a kompakt Renault Mégane Scénic), és
japán márkák uralmával kezdett kibontakozni a SUV-őrület
– miközben ébredeztek a prémiumgyártók, '99-ben színre lépett például a BMW X5. Szerencsére az Év autója 2000 választáson azért győzött a józan ész, és a Toyota Yaris lett az első helyezett.
Ebben az időben kezdtek igazán tarolni Európában a csendes és erős common rail dízelmotorok, elsőként az új Peugeot 607-seben kezdték tisztítani a gázaikat részecskeszűrővel. Közben elképesztő ütemben kezdett fejlődni az elektronika, elterjedtek a műholdas navigációk és beépített telefonok, megjelentek a tolatóradarok, menetstabilizálók, esőérzékelős ablaktörlők, éjjellátó rendszerek. És véget ért a sufnikban szervizelhető autók korszaka, sokuk épp ezért menthetetlen 20 éves korára.
Akkoriban más piaci viszonyok voltak feltörekvő (például koreai) vagy mára megszűnt márkákkal, Magyarországon az árlista alján érdekes járgányok szerepeltek. Összeállításunkban 10+1 olyan modellt mutatunk ABC-sorrenben, amely
dizájn, stílus vagy vezethetőség szempontjából mérföldkő volt,
és ezúttal nem objektív kritériumok alapján értékeltünk. Csak olyan típus szerepelhet, amely rendelhető volt 2000. január 1-én, viszont kisautótól a középmotoros sportgépig direkt széles skálán vonulnak fel a jövő lehetséges klasszikusai.
Kétségtelenül az Alfa megmentője volt a 156-os: az ezredfordulón a márka eladásainak 50 százalékát ez a modell tette ki, és csak azután érkezett meg az összes többi középkategóriás kombit faragatlan teherhordónak láttató, bár elég szűkös Sportwagon. Akármelyik karosszériaváltozatot is választotta a vevő, lenyűgöző volt a stílusos és sportos, Walter da Silva-féle dizájn, és ugyanez igaz volt a belsejére is, a különálló körműszerekkel és a márkától nem látott minőséggel.
Megbízhatóság terén finoman szólva nem tartozott az élmezőnybe, ám vezethetőség terén sem akadt párja a fronthajtású limuzinok között – utódját, a jóval nehezebb 159-est is beleértve. Ahogy a régi szép időkben, itt is kiemelkedő volt a modern motorkínálat: pörgős, 1,6-2,0 literes Twin Spark benzinesek jelentették a belépőt, takarékoskodni ott voltak a négy- vagy öthengeres common rail dízelek, a csúcson pedig az optikailag és akusztikailag is pazar V6-osok álltak (különösen GTA-ként).
Nem más, mint egy Golf IV., báli ruhában, húzták a szájukat kritikusai. Ráadásul szörnyű fiaskóval indult a pályafutása: nagy sebességű kanyarodásnál hirtelen túlkormányzottá vált, ahogy Walter Röhrl mondta később: „200-nál gázelvételre hátraarcot akar csinálni, ez átlagsofőrnek megfoghatatlan." Jó pár baleset után visszahívás következett,
átdolgozták a futóművet, spoilert raktak a TT kerek farára,
és széria ESP-t építettek be. Tökéletes ajánlólevél egy autónak, hogy a listánkra kerüljön, ugye?
Nos, túl azon, hogy ez volt a rendszerváltás után a Magyarországon gyártott első prémiumautó, tudni kell róla, hogy 20 évesen nem a jövő klasszikusa, hanem a jelené. Ezt a csodás (részben Kaliforniában skiccelt) dizájnt később további két TT-generáción próbálta túlszárnyalni az Audi, esélytelenül. Azért a konszern technikája sem volt annyira szégyellnivaló a 20 szelepes győri turbómotorral, és a Quattro-modelleknél hátul független felfüggesztéssel, az ezredfordulótól pedig már Roadsterként is kínálták.
Bár elindult a retróhullám (VW New Beetle, Ford Thunderbird és Chrysler PT Cruiser), még messze nem tetőzött az ezredfordulón, amikor a bajorok bemutatták a régi 507-es remake-jét.
A 222 ezer márkáért kínált roadster eredetiségén lehet vitatkozni,
azon viszont aligha, hogy mára ritkasága miatt is igazi kuriózum. Ráadásul jóval többet tud annál, hogy lenyitott vászontetővel korzózzanak vele: bivalyerős szívómotorja az M5-ből érkezett, és 4,7 másodperc alatt gyorsította fel százra.
Michael Schumacher csak kétszeres világbajnok volt, de már vörös overallban dolgozott elképesztő Forma-1 diadalmenetén, amikor 1999-ben bemutatkozott a márka vadonatúj utcai belépőmodellje, az F355 utódjaként. Immár teljesen egészében alumíniumból készült, Pininfarina-fék kasztija két fontos formai újdonságot hordozott: plexi mögé süllyesztett, projektoros fényszórók vették át a bukólámpák helyét, hátsó szélvédője alatt pedig szemérmetlenül közszemlére tette V8-as motorját.
Kereken 400 lóerőt teljesít a hengerenként ötszelepes, 3,6 literes, változó vezérlésű motor, amelyhez a vevők zöme már robotizált, szemvillanás alatt dolgozó, a kormány mögötti fülekkel is kapcsolható F1-váltót rendelt. A sors fintora, hogy ma a használtpiacon
sokan inkább nyitott kulisszás kézi váltóval keresnék a Modenát,
amelyet megvenni és fenntartani sem olcsó (horror szervizköltségek, 17,9 literes gyári fogyasztás), és ESP-vel sem ment meg a sofőr hibáitól – de csodás élményeket ad.
A szappanoperaként húzódó Escort-frissítések után óriási dobás volt az új kompakt Ford: itt ért csúcsra a New Edge Design, ráadásul széles motorkínálat és három karosszériaváltozat sorakozott fel, sorra nyerte az összehasonlító teszteket, és még Amerikában is pörögtek az eladásai. Mint kiderült, a korrózió elleni védelme nem az igazi, ugyanakkor olyan tulajdonságot hozott élénk kormányával és multilink hátsó futóművével, amit kevesen vártak egy népautótól: az élvezetes vezethetőséget.
Cikkünk folytatódik további felejthetetlen modellekkel, egy citromdíjassal és a szavazással. Kérjük, lapozzon!