Mindig is fokozott izgalommal várja az autós szakma azokat a bemutatókat, amelyek apropóját a legkisebb Honda adja. Egy vadonatúj Jazz ugyanis mindig tud valami különlegeset, olyant, amit más nem. A máskülönben sportos modelljeiről ismert japán márka már a 19 éve debütált első nemzedékkel (a legelső, 1983-86 közötti háromajtóst tekintsük nulladiknak), megalapozta a Jazz széleskörű elismertségét a kisautó példaértékű használhatóságával.
A „pici autó nagy ötletekkel" új vevőkört is generált, a városi családokét,
akik a komfort, a kiemelkedő helykínálat és a variálhatóság mellett a visszafogott külméreteket is értékelték benne, hisz a kicsi autónak könnyebb parkolóhelyet találni. Mindez a megbízhatósággal együtt azt eredményezte, hogy az első és második generáció a használtpiacon is keresett és meglepően drága modell.
Pár év múlva alighanem ugyanez lesz igaz a legújabb, negyedik szériára is, de természetesen most az új autók kínálatában vizsgáljuk. Kezdjük is a feketelevessel: a jó, a tágas és az olcsó jellemzők közül egyszerre csak kettő fér meg egymás mellett. Mindazonáltal aki megadja a legalább 7 millió forintot a Comfort alapkivitelért, jó döntést hoz. A magyarországi első nyilvános próbalehetőségen már néhány kilométer alatt is kiderült, hogy soha jobb Jazzt nem adott még a Honda a világnak.
Egyik legjobb tulajdonsága ugyanis éppen a vezethetősége,
bár esetében sincs vadállatias menetteljesítményekről vagy kanyarvadász útfekvésről: a Jazz nem akarja átugorni saját árnyékát. Pontosan azt adja, ami a soksávos útvesztők, a kiszámíthatatlan autóstársak és váratlan akadályok tarkította városi forgatagban kell. Egyszerű, logikus kezelhetőséget, fürgeséget és a méretéhez képest meglepően jó kényelmet. Sportosság helyett a könnyű irányítás volt a fő szempont.
Az ergonomikus vezetői környezetben tényleg könnyű elviselni a létet. Bámulatos, hogy a budapesti utakon mennyire komfortosan suhan a Jazz, az alacsony súlypontnak és az újszerű ülésváznak köszönhetően több mérettel nagyobbnak érződik. Mindemellett precíz a kormányzás, jó a fék, a kuplunggal és váltóval pedig ugyebár nem kell bajlódni, hisz e-CVT erőátvitel dolgozik alatta.
A fokozat nélküli szerkezetekkel sokan gyűjtöttek már kellemetlen tapasztalatokat, a gyorsítások sok ilyen autóban olyan nyúlósok, mintha gumiszalagon húznák, miközben bőg a motor. Szerencsére
a benzinmotor a hibrid Jazzban ritkán, csak padlógáznál emelte fel a hangját
(igaz, nem sztrádán nyúztuk), elinduláskor és részterheléskor ugyanis a 13 300 percenkénti fordulaton dolgozó 109 lóerős, 253 Nm nyomatékú villanymotor önállóan adja a szükséges dinamikát.
Amikor kell, az 1.5-ös Atkinson-ciklusú, 98 lóerős benzinmotor is odateszi magát, országúti tempónál már közvetlenül hajt. Kisebb sebességnél azonban a háttérben visszafogott fordulaton dünnyögve töltögeti egy második villanymotoron keresztül a lítium-ion akkut. Utóbbi a teljes értékű, toyotás megfogalmazással élve öntöltős hibrid rendszer lényeges eleme, a segítségével, mint korábban írtuk, tisztán elektromosan is tud mozogni a Jazz E:HEV. Külső áramforrásból viszont nem tölthető.
Sok szó esett a sajtótájékoztatón arról, hogy a motorvezérlő elektronika hatékonyan simítja ki a benzinmotor fordulatszám-görbéjét, ez nem sportosan hajtva igaz is. Jó hír, hogy - a Honda mérései szerint -
a 0-40 km/h sebességtartomány 86 százalékában csak a villanymotor dolgozik,
így nemcsak a zaj, de az üzemeltetési költség is csekély. Valószínűleg a 4,5 l/100 km vegyes WLTP-átlag sem utópia, de csak hosszabb próba során lehet majd releváns fogyasztásadatot nyerni.
Minden Jazz-generáció védjegye a remek helykihasználás, és nincs ezzel másként az új modell sem, kevés 4044 mm hosszú és 2550 mm tengelytávú autó kínál ekkora helyet az utasoknak, nem is beszélve a 298 literes csomagtérről. A szellős beltérben minimalista, de modern és funkcionális a berendezés. Maga a műszerpult két fő egységből, egy 7 colos, középső infotainment érintőképernyőből, illetve a vezető előtt egy passzív panelből áll, utóbbi a menetadatokról tájékoztat.
Sokaknak jó hír, hogy visszatértek a fizikai kapcsolók is, amelyek kevésbé vonják el a vezető figyelmét az útról, ilyet kapott a klímapult is.
Emellett a Jazz saját jogon okostelefon-szerű felhasználói élményt is ad,
saját applikációval, fedélzeti wifi-hotspottal, vagy akár Honda asszisztenssel, amely egy fizetős, autós igényekre optimalizált kényelmi szolgáltatás.
Négy felszereltségi szintben választható a Jazz, ebből az egyik kakukktojás. A Comfort, az Elegance és az Executive mellett kérhető ugyanis Crosstar Executive, utóbbi külsőleg hangsúlyosabb offroad optikát, belül pedig többek között vízlepergető kárpitot kap. Mindegyikben széria a 10 légzsák, a sávtartó, a vészfékasszisztens, a holttérfigyelő, a keresztirányú forgalomjelző, az adaptív tempomat, a táblafelismerő, a sebességhatároló és az automata távfényvezérlés.
Természetesen a szintekkel együtt emelkednek az árak, a 6,99 milliós belépőhöz képest egymilliós pluszt jelent az Elegance,
míg a SUV-os optikájú Crosstar 8,52 millió forintba kerül.
Fő vetélytársa, a szintén új Toyota Yaris Hybrid gyengébb villanymotorral 6,29-7,49 közötti áron érhető el, miközben az uniós CO2-flottakvóták miatt nem kapható a Jazz hibrid hajtás nélküli, olcsó 1,3-as benzinesként. Drágább alternatíva akad házon belül, a menő és állami támogatású Honda e elektromos autó.
Mikor mi mozgatja?
Háromféle felállásban működhet az E:HEV rendszer. Mehet a Jazz tisztán elektromosan (ilyenkor nem jár a belső égésű motor), ez az EV Drive mód például a zéró emissziós városi zónákban hasznos. A másik, Hybrid Drive funkcióban a benzinmotor generátoron keresztül tölti az akkut, ilyenkor szintén villanymotor hajt. Harmadik lehetőségként a belső égésű motor egy tengelykapcsolón keresztül közvetlenül hajthatja az első kereket, ez a kevésbé hatékony, de nagy tempónál szükséges Engine Drive mód.