Jin és jang szellemében - Mazda MX-30 teszt (2020)

Lassan alig marad gyártó, amely legalább egy valamirevaló elektromos modellt ne tudna kirakni a kirakatba, hiszen ezt ösztönzik az uniós károsanyag-kibocsátási előírások és vásárlói oldalról az állami támogatások is. A Mazda első villanyautójában összecsap az értelem az érzelmekkel, míg én ismét egy gyorstöltőnél fagyoskodom.

Tévút, hogy ilyen gyakran kelljen tölteni

A valóság sajnos az ónos esős, decemberi, hideg szürkeség, nem pedig a katalógusban feltüntetett 200 kilométeres WLTP szerinti elméleti hatótáv. Teljesen feltöltve nálunk az MX-30 kijelzője sovány 140 kilométeres hatótávot mutatott, igaz, ha az ember kikapcsolja a fűtést, akkor kap plusz 20 kilométert - de nem lehet valaki olyan fanatikus, hogy 0 fokban ücsörögjön. Rá kell eszmélni, hogy egy elektromos autónál is lehet gond az étvágy, hiszen egy gyors fejszámolás után 23 kW-os átlagfogyasztás jön ki. Ez pedig soknak számít, amikor a Tesla Model 3 tud bőven 20 alatt fogyasztani.

Megint csak az első Leaf jut eszembe, ami kisebb akksival, 6-7 évvel ezelőtt tudott hasonló hatótávot, tehát érezhetően alacsonyabb fogyasztást.

Tudom, hogy nem kéne, de rajtam 100 kilométeres hatótáv alatt már mutatkoznak a stressz tünetei,

vagyis állandóan azt lesem, mennyit mutat a műszer – még csak véletlenül sem szeretnék lemerült akkuval az út szélén maradni. Én egy nap (óvoda, iskola, munkahely, bevásárlás) könnyedén elautózok 80-90 kilométert, ilyenkor pedig már el is kezd bimmbammolni, hogy az akkufeszültség alacsony.

Rendben, akkor töltsünk. Mára gyakorlatilag minden oszlop fizetőssé vált, először a diósdi MOL kút Plugee töltőjéhez kanyarodtam el, ahol egy 10 perces művelettel appot telepítettem a telefonra, bankkártyát hagytam jóvá és vártam a megváltást az 50 kW-os töltés képében, amivel ugye kevesebb, mint fél óra alatt meg kellene, hogy legyen 30-ról a 100%. Az első percben 36 kW-os sebességet írt ki, ami még mindig elfogadhatónak tűnt, beneveztem hát a shopban egy kávéra.

Továbbra sem leányálom a nyilvános töltés

Mire visszaértem, addigra a töltési sebesség leesett 8 kW-ra. Hogy a hideg, a töltő vagy az autó tehet róla - nem tudom, de fél óra után meguntam a dolgot, mert nagyon fáztam. 149 Ft/kWh egységáron (az otthoni áramdíj 10 szerese!) vételeztem 5 kWh-t, és kaptam plusz 20 kilométer hatótávot. Gyors számolás után kijön, hogy ha 32 kWh-t töltök, 4768 forintot kellene fizetni, amivel ha 140 kilométert autózok, akkor 10 liter körüli benzinfogyasztásnak megfelelő költség jön ki, hoppá. De valahogy tovább kellene jutni, úgyhogy tettem egy második próbálkozást a közeli Mobiliti töltővel.

Itt is kellett a külön applikáció (nem lehetne ezeket valahogy egységesíteni?), e-mailes regisztráció, bankkártya mizéria, persze ezek csak egyszeri bosszúságok.

Szerencsére ennél az oszlopnál az ígért 22 kW-os sebesség majdnem össze is jött,

egy óra alatt feltöltött az autó 50-ről 100 %-ra. Ők egyébként 1 kW-ot 100 forintért mérnek, ha nem vesz az ember külön díjcsomagot. Ezek után elment a kedvem a nyilvános állomásoktól, inkább otthon "tankoltam", ahol 7-8 óra alatt fel tudtam tölteni teljesen az autót. A leendő tulajoknak persze tanácsos lesz telepíttetni a saját vagy céges garázsba egy wallboxot.

Izgalmas vezetni, bár nem tépi fel az aszfaltot

A sok nyúlósan vezethető, érzéketlen közlekedőedény után a Mazda igazi felüdülés, mert jó vezetni. Érezni benne az utat, pontos a kormány, jól kilátni, nagyszerű a head-up kijelző – külön kedvencem, hogy mutatja, ha éppen valaki a holttérben van. Kiváló a futómű is, élvezetes, mégsem rázza szét az embert, erre mondja talán a költő, hogy zoom-zoom? Ugyanakkor a Mazdánál már megint arra gondoltak, hogy autószerűbbre faragják, márpedig egy kocsinak ugye van hangja. Betettek egy mesterséges motorzaj-imitációt, ami még jópofa is lenne, de kikapcsolhatatlan.

Így semmi értelme, az ember pont örülne a csendnek, ehelyett fárasztóan zúg a gép. A másik, amit szerintem a hatékonyabb energiagazdálkodás és talán a jobb tapadás miatt direkt csináltak ilyenre, hogy nem indul meg úgy, mint más villanyautók. Külön megnéztem, a Leaf 6,9 (a gyengébbik 7,9) alatt van 100-on, a Mazda 9,7 másodperc alatt. Érzésre nem rossz, nem lehet egyáltalán lassúnak nevezni, a pedálreakció is instant, de mégis sokat számít az a 2-3 másodperc.

A végsebesség egyébként 140, a versenytársak ebben is jobbak, de ugye most nem hagyhatjuk el az országhatárt, így teljesen mindegy.

Vezetési módok nincsenek, nem lehet eco vagy sport módba rakni, de a kormány mögötti fülekkel változtatható a motorfék,

pontosabban a visszatöltés mértéke. Legmagasabb fokozatban szinte alig kell a fékpedálhoz érni, így kevésbé kopik a fék és javul a hatótáv. Újraindításnál sajnos a beállítás elvész, így mindig azzal kezdtem, hogy gyorsan maximumra állítottam a rekuperációt.

Felbolygatta a piacot a villanyautó-támogatás

Sokaknak ismerős a 11 milliós forintos határ, ez alatt járt ugyanis az első, már lezárt pályázatban a 2,5 milliós maximális állami villanyautó-támogatás (jövőre nagyon valószínű a folytatás). Ebbe a keretbe befért az alapváltozatként 10,39 milliós Mazda, igaz, a legtöbb versenytárs is. Sőt, az a furcsa helyzet állt elő, hogy szinte minden kis vagy kompakt kategóriás elektromos autó – a crossoverek egy részét is beleértve - 10,5 millió környékéről indul. Közéjük tartozik a Nissan Leaf, a Hyundai Kona Electric vagy a Kia e-Niro, de az Peugeot e-208, az Opel Corsa-e és az apró Renault Zoe is.

Ebben a felsorolásban az MX-30 a legigényesebb és a leginkább autószerű, viszont övé a legkisebb hatótáv. Vonzó az árcímke, ugyanis korábban megigényelt állami támogatást igénybe vevőknek 8 millió alá is beférhet, sőt akciósan 7-7,5 milliótól hirdetnek már MX-30-asokat, tehát olcsóbb lehet a a hasonló méretű és tudású CX-30-nál. Itt ugye teljesítményt és akkuméretet nem lehet variálni, csak az extrák jöhetnek pluszba, de azok sem drágák, az alapváltozatra 600 ezer forintot rátolva, pont 11 millióra jön ki (támogatás nélkül) a GT Plus felszereltség és a Luxury Modern csomag adaptív, LED- fényszórókkal, parafabetétekkel, fűthető kormánnyal és ülésekkel, kulcs nélküli nyitással.

Ígéretes, de van fejlesztési potenciál

Minden szempontból lázadó az MX-30, és eljutottunk oda, hogy amennyiben van szubvenció, akár olcsóbb is lehet, mint a hasonló méretű benzines Mazdák. A kis japán gyártó a megszokott minőségben építette meg az első villanyautóját, és amit tud, azt magas szinten tudja,

viszont túl sok minden van, ami nekem hiányzik, amitől még nem teljes értékű autó az MX-30.

Nincs szó kiforratlanságról, őrületes hibákról, egyszerűen rossz filozófiát követtek a tervezésénél, amikor az alapból kicsinyke akksit egy sokat fogyasztó villanymotorral párosították.

A jó hír (legalábbis a Mazda-hívőknek, a konkurenciának nem annyira), hogy minden kritikus pont módosítható, én azon sem lepődnék meg, hogyha hamar eljönne a facelift, és egy kikapcsolható műhangos, dinamikusabb, átdolgozott klímakonzolos MX-30-ast kapnánk, méghozzá alaposan megnövelt akksival. Nézzék csak meg, mit fejlődött a Zoé is a bemutatása óta! Mindenesetre egy igazi csemegének ígérkező változatot már be is ígértek, méghozzá olyan hatótáv-növelő megoldással, ami évtizedek óta a japán márka végjegyének számított, aztán kihalt: Wankel-motorral.