2014-ben mutatták be az aktuális, 8. generációt, ami hozta a Volkswagen ismertetőjegyeit. Letisztult, de egyben németesen unalmas, szürkében végképp észrevehetetlen cégautó, Év autója díjjal (2015) és sok megnyert összehasonlító tesztel. Valószínűleg minden nap találkozunk eggyel, mégis nehéz felidézni, mikor láttuk utoljára az utakon. Bő négy év után, 2019-ben időszerű volt a ráncfelvarrás, de feltűnőbb jelenség ettől sem lett.
Szerencsére nem harsánynak lennie, így is becsülettel fogy belőle (sőt, talán épp azért is, mert nem megosztó),
tavaly adtak túl a 30 milliomodik darabon,
amiben jelentős szerepe volt az utóbbi húsz év céges vásárlásainak. A tavalyi frissítéskor a kötelezőket is csak olyan finoman érintették, hogy fekete öves Volkswagen tudósnak kell lenni, hogy számon tarthassuk azokat.
Új íveket kaptak a lökhárítók, az első ködlámpától a hátsó fényszórókig mindegyik lámpateste most már LED-technikát használ, és a sok fekete-szürke-fehér fényezés mellé pedig jött egy új kék, egy zöld és egy arany szín is. A nemzetközi menetpróba kapcsán részletesen kiveséztük ezeket a nüansznyi változásokat, ekkor megemlítettük a plug-in hibrid GTE és az összkerekes, off-road optikás Alltrack változatokat is.
Tesztautónk egy R-Line csomaggal felszerelt példány, a most megjelent Lapiz-kék metál szín csak ehhez a kivitelhez rendelhető 251 ezer forintért.
Vezeti a szemünket a fényezés, felüdülés a sok egyen-szürke flottás autó között.
Ezen, és a logókon illetve a küszöbtoldatokon kívül a felszereltség inkább csak a beltérben tud érvényesülni, az alupedálok, a testet finoman ölelő, nagyon kényelmes, R-Line felirattal varrt bőrülések és a lapított kormány a legszembetűnőbbek.
Adaptív a futómű, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy városban egy családszállító autóhoz mérten elég feszes ahhoz, hogy még épp ne érezzük fájónak, viszont hamar belássuk, minden porcikája a simább aszfaltú autópályára vágyik. Nem csak a felfüggesztés, hanem a kétliteres dízelmotor is a hosszabb utazásokat támogatja a karakterével, 190 lóereje a három választható teljesítményszint közül a középsőt képviseli. Masszív nyomatékával sztrádán előzéseknél sem jön zavarba.
Hidegen kicsit kínozza a fület, 5 kilométer után kezd tűrhető lenni a hangja, 20-at átlépve pedig az indítástól mért fogyasztás végre közelíti a 8 litert. Nagyjából itt áll be az orgánuma is, innentől már
csak gyorsításokkor mutatja meg, hogy benzinkúton a fekete pisztoly az övé.
Ha nem a részecskeszűrős technikájára gyilkos városi környezetben használjuk, hanem hossza útra indulunk, akkor üljünk benne akárhányan, 6,5 literrel is beéri, ami a méreteit nézve szép teljesítmény.
A Superbet szoktuk emlegetni a fölösleges hátsó lábterek királyának, ami már szériában is sofőrös limuzin léptéknek felel meg. A közel 2,8 méteres tengelytávú Passat pont annyival rövidebb, hogy a szűk, vagy normál jelzőket még hírből se ismerje, de azért a hátul ülőknek ne telefonon kelljen felhívni a sofőrt, ha szeretnének beszélgetni.
A kombiformát szerencsére nem ölték meg lejtős tetővonallal, az ülések pedig 40-20-40 arányban dőlnek, ezért
négy bármilyen méretű felnőtt és a síléceik kényelmesen tudnak kabinon belül utazni.
Ha az Ikea áruszállításába is szeretnénk besegíteni, a hátsó ülések ledöntésével (feláras extraként a csomagtérből, gombnyomásra) szinte síkká varázsolhatjuk a rakteret.
A szatyroknak oldalt mélyedéseket és kampókat alakítottak ki, opcionálisan pedig háló és rögzítőfülek is kérhetők, míg a rolót használaton kívül a padló alá lehet rejteni. A 650/1780 liternyi űr a feláras nyitható panorámatetővel együtt nem viccel, másnak a nappalija nincs ekkora és ilyen világos. Hűtőládához 12 voltos csatlakozót is kialakítottak, 149 ezer forintos felár ellenében pedig az ötödik ajtó elektromosan nyílik és záródik.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!