Csehszlovákia legszebb idomai - Jawa 350/360 (1970) veteránteszt

Megkapta az létező összes kiegészítő idomot („full extrás”), így látványos, és véd az időjárás viszontagságaitól. Ám komolyan csorbulnak a menetteljesítmények

A KGST korszakának egyik legnagyobb és leglátványosabb motorja, a kéthengeres 360-as nálunk is kultikussá vált. Általában szólóban és bordóban láthatjuk, de mi találtunk egy korabeli áramvonalidomokkal pompásan felöltöztetett példányt, ráadásul aranycsíkozású vajfehér fényezéssel és csomagszállító utánfutóval.

Magas minőség, tartós konstrukció és látványos vonalak. A Jawa ezekkel érte el sikereit nemcsak a keleti blokkban, de nyugaton is. A jó tulajdonságok azonban leginkább a nagy ősökre, és nem a /360-as sorozat gépeire vonatkoznak, bár kétségtelenül ők is megőriztek belőlük valamennyit. Az 1964-ben bemutatott /360-as szerkezetében és megjelenésében is hasonlított elődjére, a 350/354-es Kyvackára, de sok részlet megváltozott: a kormányszarvak borítást kaptak, a kerek helyett ívelt alakú sebességmérőt tettek a lámpafejbe, ugyanakkor maradtak a 16 colos kerekek.

Módosítottak a műszakiságon is, átformálták a hengereket, indítófúvókás lett a porlasztó, és

megjelent a motoriparban egyedülállónak számító röpsúlyos kuplungos félautomata sebességváltó is.

Ennél a kuplungkart csak induláskor kell behúzni. A 360-as már nem volt olyan bombabiztos modell, mint elődjei, romlott az alapanyagok minősége és a lelkiismeretes összeszerelés is elveszett valahol útközben. Nála a váltó léptető villája még jó minőségű, de az utódoké már könnyen görbült és tört.

Itt is sok volt a panasz a megszakítóra, de jó hír a veteránosoknak, hogy a csehektől ma is be lehet szerezni hozzá modern, jeladós gyújtást. A 360-as sorozat a béketábor sztárja lett, rengeteg ment a Szovjetunióba (főleg fekete színben), de a barikádok túlsó oldalán is jól fogadták. Nálunk a „csepptankosnak" becézett gép státuszszimbólumnak számított, és beírta megát a kollektív tudatba, akár szép emlékként, akár kézzel fogható, kedves veteránként. Vetélytársának a hazai Pannóniák, illetve a keletnémet MZ-k számítottak, de ide sorolhatók még a lengyel Junakok és a szovjet Izsek is.

Vajfehérbe öltözött és PAV utánfutót kapott

Kétféle módon lehetett bővíteni, Velorex oldalkocsival és PAV-40-es utánfutóval, vagy adott esetben mindkettővel, ám ezek egyike is komolyan megterhelte a mindössze 18 lóerős kéthengerest. A PAV 40 és 41 típusú utánfutókat egy kis cseh üzem, a Kovozávody Semily építette kifejezetten Jawa és CZ motorokhoz az ötvenes évek végétől, egészen 1972-ig. Több drága kiegészítőt is kínált a Jawa, illetve néhány kis gyártó is a motorhoz: plexi szélvédőt, lábvédőt, motorborítást és hátsó kerékszoknyát, ezekkel nagyon látványos vasparipát lehetett összeállítani.

Tesztmotorunk egy hatalmas gyűjtemény szocialista részlegének koronaékszere. Felújításra váró állapotban, szétszedve, lakatolás és homokszórás előtt, bordó színben és kiegészítők nélkül került volna mai gazdájához, de az egyezség úgy szólt, hogy az eladó tetőtől talpig rendbe teszi, „felöltözteti" és vajfehérre fényezi.

Akkor még nem volt meg az utánfutó, de már beszerezték a hozzá való vontatókeretet.

A PAV 40 csak később bukkant fel a világhálón, egy szlovák kereskedőnél, viharverten és hiányosan, de gyorsan sikerült rendbe szedni.

Régi kedves ismerősünk ez a típus, tavaly egy szóló példányát is bemutattunk már bordó színben, így ismertük a trükkjeit. Elsősorban, hogy a váltó- és a berúgókar közös, na meg persze, hogy fordított a fokozatkiosztás: egyes fel, a többi három le. Két-három rúgás után öblös, fojtott dörömböléssel válaszolt a hosszú löketű, nyugodt járású kétütemű. Ez már előrevetíti a természetét is: nem lehet vele sietni, szimpatikusan lusta túravas, nem szereti, és nem is bírja a nyüstölést. Ha higgadtan, kivárással kapcsolgatunk, könnyen és pontosan működik a váltó, de a kapkodásnak recsegés a vége.

Nyolcvannal elporoszkál, de nem kanyarvadász

A modell egyik konstrukciós nyűgje, hogy a váltó kapcsolókörmei gyorsan elkopnak, ennek egyik első tünete, hogy gyorsításkor kiugrik a fokozat. Ez a váltó azonban új, gyakorlatilag még bejáratós, így itt ilyesmi nem fordulhat elő. Komótos a gyorsulás és a plexi, meg a térdvédő légellenállása is rontja a helyzetet. Ez a két elem további gondokat is okoz, a kormányt nem lehet teljesen elfordítani, mert a szélvédő nekiütközik a lábvédőnek, viszont mérséklik a huzatot. A próbára elvittük az utánfutót is, de üresen, emiatt gyakran pattogott - legközelebb mindenképpen teszünk majd bele némi ballasztot.

A kétszemélyesnek mondott nyereg a pilótának kényelmes, de a motor meglepően rövid, így már az átlagos alkatú hátsó utas is félig lelóg. Ide kívánkozik az az észrevétel is, hogy

a rövid és alacsony kormány miatt a 170-175 centinél magasabbaknak kényelmetlen lehet az üléspozíció.

A Jawa nem kanyarvadász, magas építésű és kicsik a kerekei, ezért nem árt az ívek előtt visszavenni a tempót (pláne utánfutóval). Egyenesben viszont szépen, szitálás és szédelgés nélkül megy, a 80 km/h-s cirkálótempót sokáig tudja tartani.

Kellemesen puhán rugózik, hosszú az első villa útja, fékezéskor besüllyed valamelyest, de nagy kátyút kell telibe találni, hogy felkoppanjon. Fékei számítanak a legnagyobb rizikófaktornak, a két dob gyenge, különösen a teljes terheléssel birkóznak meg nehezen. Utódja az elegáns formákat szocreál szögletességgel felváltó, valamivel erősebb 350/634-es volt, egy ilyen gépet Velorex oldalkocsis és tárcsafékes fogatként teszteltünk. Maga a Jawa-gyár a KGST szétesése utáni években kisebb cégekre hullott, a nevet használó indiai cég retró formájú, négyütemű gépekkel térne vissza az uniós piacra.

Műszaki adatok - Jawa 350/360 (1970)

Motor: soros, kéthengeres léghűtéses kétütemű. Hengerűrtartalom: 344 cm3. Furat x löket: 58,0 x 65,0 mm. Kompresszióviszony: 8,0:1. Teljesítmény: 18 LE, 5000/perc fordulaton. Nyomaték: 27,5 Nm 4750/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, hátsókerék-hajtás lánccal. Többtárcsás olajfürdős kuplung.

Felfüggesztés: elől teleszkópvilla, hátul lengővilla, hidraulikus lengéscsillapítással. Egykulcsos, mechanikus működtetésű dobfékek.

Felépítés: acél bölcsőváz. Hosszúság x szélesség x magasság: 1985 x 740 (indexekkel) x 1030 mm. Tank: 13,0 l. Saját tömeg: 139 kg.

Végsebesség: 120 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil februári számában: