Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ahogy kezd megérkezni a tavasz, úgy lepi el a várost eddig nem látott mennyiségben a különböző alternatív járművek hada. Bringák, elektromos gördeszkák, egykerekűek, hoverboardok, rollerek suhannak el a dugó mellett, jó esetben a bicikliúton, rosszabb esetben a járdán vagy az autók között. A rollerezés világszerte egyre népszerűbb és nemcsak a rollermegosztó szolgáltatók – például a hazai utakat is kétkerekűekkel telepakoló Lime – miatt, hiszen rengetegen hajtanak sajátot, és ez a szám további robbanásszerű növekedés előtt áll.
Világszerte ismertek az okok: elviselhetetlen kezd lenni az autók miatt a legtöbb nagyváros, a fiatalok egyre kevésbé akarnak (és ha akarnának, sem feltétlenül engedhetik meg maguknak) saját négykerekűt, a parkolási helyzet a belvárosban egyáltalán nem rózsás.
Külön aktualitást ad az egyéni mobilitásnak a koronavírus járvány, ilyenkor többen próbálják kerülni a tömegközlekedést.
Ráadásul az elmúlt években intenzív fejlődésen ment át a gyártástechnológia is, minden eddiginél elérhetőbb áron és számtalan online csatornán lehet már kapni használható e-rollert.
Van persze, hogy szakad az eső, haza kell vinni a facsemetét vagy két gyereket kell zsúrba cipelni, de az esetek jelentős részében az ember maga ülne az autóban, nem menne 10 kilométernél messzebbre és nagy csomagja sincs. Ilyenkor igazi pazarlás 1,5 tonnát megmozdítani, terhelni az utakat, foglalni a parkolót. Négy év, 5000 lerollerezett városi kilométer és a három legnépszerűbb modell leamortizálása után könnyű szívvel állíthatom, hogy számomra ez a legpraktikusabb urbánus közlekedési eszköz. De hogyan lettem autósújságíró létemre aktív rollerhasználó?
2017 elején láttam teljesen véletlenül egy hirdetést, amire megmagyarázhatatlan okból azonnal lecsaptam. Valaki a közelben árult egy alig használt Xiaomi M365 típusú elektromos rollert, és bár addig eszembe sem jutott ilyet használni, megvettem. Hamar bebizonyosodott aztán, hogy nem csak játékra jó. El lehet vele menni a kisboltba, a postára, a kerületben nagyjából bárhová, sőt hamarosan a 7 kilométerre található munkahelyemig is ezzel mentem bringa helyett, és így megspórolhattam az irodai tusolást. Aztán arra is rájöttem, hogy 10 kilométer sugarú körben ez a leggyorsabb.
Autóval mindig dugóban álltam, tehát összehasonlíthatatlan volt a szintidő, a tömegközlekedésre mindig várni kellett, és még a biciklis időmre is jó 5 percet tudtam verni. Nem kicsi a roller, de befér a csomagtartóba akár a gyerekbiciklik mellé, és a metróra is fel lehet vele szállni.
Ha boltba megyek, összecsukva be tudom vinni, de ha a kasszáknál letámasztom, akkor sem szól rám senki.
A legjobb viszont az, hogy egy gyerek is simán elém tud állni és az utólagos gyerekkapaszkodóval biztonságosan tudja magát tartani (nyilván mondanom sem kell, hogy a sisak kötelező mindenkinek).
A hatótávja 16-18 kilométer körül alakult a való életben, 25 km/h-val tudott hasítani, és egész kényelmesen lehetett vele haladni a nagy, ballonos kerekek miatt. Aztán ahogy gyűltek a kilométerek, a típushibák is előjöttek. A tárcsafék időnként utánállítást igényelt, és a többi használó tapasztalatai szerint a kormányrúd lehajtó fém pöcke hajlamos eltörni, ami menet közben életveszélyes is lehet, így ezt ajánlatos egy megerősítettre cserélni (én nem jártam pórul). A legkellemetlenebb viszont a 100 kilométerenként kapott defekt volt, főleg, mert 2017-ben még nem volt kifejezetten rollerekre szakosodott műhely -ma már több is van Budapesten.
Mivel a bringaszervízben csak néztek rám, hogy mi ez a szerkezet, Kínából kellett belsőt rendelnem, amire egy hónapot vártam, aztán orosz nyelvű Youtube videókból lestem el, hogyan is kéne belsőt cserélni. A harmadik defekt után megrendeltem a lyuggatott tömörgumit hátulra, amivel lényegesen sprődebb lett a menetkomfort, és 200 kilométer után megállt a gép. Egy rolleres csoportban találtam valakit, aki szétkapta és kiderült, hogy a tömörgumi szétrázta az akksu forrasztott vezetékeit. 1000 kilométer volt a Xiaomi-ban, eltelt egy év, én pedig elhatároztam, hogy lecserélem.
Ki gyártja, és mennyibe kerül?
2015 óta gyártja a mára főleg telefonjairól ismert Xiaomi jellegzetes rollereit, és persze folyamatosan csiszolgatja a konstrukciót. Az alap Essentialt 100 ezer forint környékén, a csúcs Pro-t 180 ezer forintért lehet elvinni hivatalos forrásból itthon, a magasabb ár nagyobb sebességet és hatótávot jelent, de a „kasztni" ugyanaz.Új szerzeményem az ES2 nevű és szuperül kinéző roller lett, aminek a fő előnye, hogy gyárilag tömör gumis, ugyanakkor van benne beépített lengéscsillapítás. Így rossz utakon ezen sem esett ki a tömés a fogamból, de tény, hogy lényegesen zötyögősebb volt, mint a Xiaomi. Ezt már az egyik nagy kínai oldalról rendeltem és két hét alatt meg is érkezett. Ugyanúgy 25 km/h a maximális sebessége, ezzel akár 20 kilométer is meg tudtam tenni a mindennapokban egy feltöltéssel, de egy gyári plusz akkut a kormányrúdra szerelve a hatótáv elméletben duplázható, sőt a maximális sebesség is 30 km/h-ra nő.
Essen néhány szó az árnyoldalakról is. Tárcsafék nincs a Nineboton, csak mágneses, regeneratív lassítórendszere, illetve hátul egy hagyományos taposóféke.
Ez a már gondozásmentes rendszer, csakhogy sajnos messze nem olyan hatékony, mint a Xiaomi tárcsafékes megoldása.
Az ES2-vel is nagyjából 1000 kilométert tettem meg, a végére pedig már nagyon nyöszörgött, érezhetően kezdett elfáradni. Előjött az első típushibája is, a beépített LED-lámpákat bekapcsolva ugyanis elment a roller ereje. Újabb év következett, én pedig megváltam tőle és újabb roller után néztem.
Ki gyártja, és mennyibe kerül?
A jónevű Segway már kínai kézben van, a Ninebot nevű cég vette meg, akmely mögött pedig a Xiaomi áll, tehát tulajdonképpen a két fő konkurens tulajdonosi háttere ugyanaz. Az ES2 modelljük 130 ezer forint környékén kapható itthon, ebből egy plusz akksi segítségével lesz az ES4. A Xiaomi rollereken alapuló Ninebot Max a csúcsmodelljük, ezért 220 ezer forintot kell fizetni.Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!
