Az első hibrid Csehországból - Skoda Superb iV teszt

Amikor 1991-ben a Volkswagen konszern felvásárolta a Skodát, mindenki a hosszúra nyúlt farmotoros korszakról filozofált, vagy arról, hogyan lehetne a cseheknek is saját Seat Toledója. Senkinek sem tűnt fel, hogy egy kis üzemben kis szériás villanyautók készülnek a Favoritból, hiszen micsoda bolondság már áramot tankolni. Harminc év alatt nagyot fordult a világ, a cég zászlóshajója pedig zöld rendszámos plug-in hibrid kivitelben is elérhető. Nem állítanánk, hogy hosszú utakra jobb a dízeleknél, de rövid távokon nagyon is életképes alternatíva. Persze felmerül az örök kérdés: vajon milyen áron?

Munkába járás árammal, kirándulás benzinnel

Mindebből látszik, hogy szó sincs kamuhibridről, ami zéró emissziónál egy kínai villanyrobogó erejével tudna vánszorogni: amíg van szufla az akkuban, szinte minden normális közlekedési szituáció megoldható a 330 Nm nyomatékú elektromotorral, akár 140-es tempóig (ilyenkor már gyorsan merül). Nem is kell nagyon piszkálni az e-mode gombot, hiszen ez az alapértelmezett, a hétköznapi lótás-futás lakott területen belül teljesíthető vele, csak vidéki utakra kell mindenképp a benzines. Persze a fogyasztás is széles skálán mozoghat, nálunk rendszeres töltésekkel 4,4 literre jött ki.

Villannyal haladva természetesen nagyon csendes a Superb iV, csak lassú tempónál figyelmezteti a bringásokat és gyalogosokat mesterséges melódiával, amit azonban a drágább Volkswagenekkel ellentétben nem Leslie Mandoki komponált – de szerencsére nem is Karel Gott dúdolgat.

Persze amikor nincs belső égésű motorhang, jobban fel szoktak tűnni egy autóban az egyéb fajta zörejek,

a tisztességesen szigetelt Skodába azonban alig szűrődött be a Bridgestone téli gumik gördülése, és a szélzaj is mérsékelt maradt, részben alighanem a kettős üvegezés miatt.

Belül nem sok minden különbözteti meg a plug-in hibrid Superbet sima benzines vagy dízel társaitól, a néhány új gomb mellett csak annyi, hogy nagyméretű teljesítménymérő műszert kapott, alatta pedig szokatlan módon alatta kicsiben helyet kapott a TSI-motor fordulatszámlálója. Nagyjából a kínálat közepét jelenti a Style felszereltségi szint, ehhez is csak felárért lehetett volna digitális műszeregységet rendelni –szokatlan ma már ebben a kategóriában az analóg panel, de jó. Ugyanez igaz a DSG hagyományos előválasztó karjára is, mi jobban szerettük a ma divatos elektronikus pöcöknél.

Konzervatív a berendezés, de nem bánjuk

Híres felfedezők nevét viselik az infotainment rendszerek, az alap Amundsen képernyője 8 colos, míg a feláras Colombus 9,2-es és gesztusvezérlésű. Természetesen megjelentek az online funkciók és van telefontükrözés, alapból két darab, felárért pedig hátra hátul plusz két USB csatlakozó jár. Könnyen áttekinthető a menürendszer (természetesen vannak hibrid diagramok és folyamatábrák is), de ez nem annyira a kütyürajongók autója, hanem inkább azoké, aki a használati értéket helyezik előtérbe. Régimódinak nem mondanánk, egyszerűen konzervatív, ami a műszerfal dizájnján is látszik.

Biztosan sokan lesznek, akik értékelni fogják ezt az elrendezést, mi is így voltunk ezzel a konszern új generációs modelljei, például a Seat Leon után. Itt nincsenek megvilágítatlan csúszkák és nem kell a menetdinamikai profilt is menüből állítani,

megmaradt a megfelelő számú fizikai gomb és az örök mumus, a különálló klímapanel is.

A Superb szerencsére nem akar lépten-nyomon belenyúlni a kormányzásba, igaz, kevés vezetéssegítőt rendeltek tesztautónkba, pedig létezne külön az iV-hez utánfutó-stabilizáló és körpanorámás tolatássegítő is. Egy dolog hiányzott igazán a batárból, a szimpla tolatókamera.

Azokkal, akik az erődszerű biztonságérzet vagy a magas üléshelyzet miatt vesznek SUV-ot, nincs min vitatkozni, de ne feledjük, van a mérlegnek másik serpenyője is, amelyben sok más érv mellett a „fölszintes" limuzinok áramvonalasabb kialakítása és alacsonyabb súlypontja áll. Természetesen ezek a Superbre is érvényesek, stabil útfekvés mellett képes remek rugózási komfortot nyújtani, bár el tudnánk viselni, ha kis sebességnél a keresztbordákon még finomabban lépne át 18-as kerekeivel. Érdemes kitérni a divatterepjárósok fő érvére, jobb a helykínálatra is, bár ez itt elméleti kérdés.

Hibridként is tágas, de nem éppen olcsó

Döbbenetes lábtér fogad ugyanis hátul a közel 4,9 méter hosszú Skodában, ebben a tekintetben mindenképp túlmutat a középkategórián. Bár a sokat emlegetett kalapos skodásoknak le kéne azért venni a fejfedőt, széltében és magasságban is stimmelnek a méretek, akár keresztbe tett lábbal is lehet utazni a feláras napvédő rolók mögött, háromzónás klímával temperálva. Leghátul kicsit más a helyzet, mivel az akkucsomag a csomagtér padlója alá száműzte a tankot (kisebb is lett), óhatatlanul csökkent tehát a raktér mérete. Ám az eredetileg orbitális bendőből így is megmaradt 485 liter.

Mindez a praktikus ötödik ajtóval együtt azt jelenti, hogy plug-in hibridként is remek használati értéke maradt a Superbnek, és természetesen fel sem merülhetett néhány gyártó szégyenletes megoldása, hogy ne maradjon padló alatti rekesz az állandóan koszolódó töltőkábeleknek.

Részben extraként itt is elérhetők a felhasználóbarát apró ötletek, mint például a tansapkába rejtett jégkaparó, az esernyőtartó, a kivehető zseblámpa, a szemetes

vagy éppen a fedélzeti konnektor, de a Stlye kivitel alapból kap hátsó ülésfűtést, LED-matrix lámpát, motoros csomagtérajtót és sok egyebet.

Ezzel a még korántsem fullos felszereltséggel az iV változat 15,51 millió forintba kerül, ami első hallásra elég borsos egy Skoda emblémás autóért. A rossz hírünk az, hogy a szép Peugeot 508 HYbird kivitele 15,49 millió, a Kia Optima PHEV már nem kapható (modellváltás), míg a rokon Passat GTE 16,37 millióról indul, a többi középkategóriás vetélytárs pedig prémiummárka, annak megfelelő összegért. De hogyan faraghatna az áron, aki mindenképp plug-in hibridet akar? Szétnézhet például az amúgy élhető helykínálatú kompaktok kínálatában, ahová most érkezett a házon belül alternatíva: az új Octavia iV.