A Toyota a hetvenes-nyolcvanas évektől kezdődően az Egyesült Államok piacán vetette meg a lábát és tulajdonképpen innen csinált globális karriert. Az amerikaiak kezdeti lenézése után hamar kiderült, hogy a japán autók tartósabbak, igényesebbek és persze gazdaságosabbak a hazai gyártók termékeinél, el is kezdtek gyors ütemben növekedni a számok. Ezért aztán a Toyota komplett fejlesztőközpontot, gyárakat és modellpalettát húzott fel a világ egyik legfontosabb autópiacán, ahol egyedi igényei vannak a vásárlóknak.
Persze az infrastruktúra, az utak és a szokások is azt mutatják, hogy az újvilágban – néhány nagyvárostól eltekintve – nagy, nagyobb és még annál is nagyobb autó kell a népnek. Így lehet, hogy az Egyesült Államokban gyártott Highlander az amerikai SUV-paletta közepén helyezkedik el (a SUV-ok csúcsa ott a Sequoia). Ugyanez viszont Közép-Kelet Európában hatalmasnak és tekintélyt parancsolónak hat, hiszen még az itthon árult Land Cruisernél is hosszabb 13 centivel, a rendszámtábla keretekkel együtt gyakorlatilag 5 méter hosszú és 7 centi híján 2 méter széles.
Drabális méretei ellenére ügyes munkát végeztek a tervezők, mert egyáltalán nem hat erőszakosnak, agresszívnek. Lehet szeretni a formáját, még ha nem is igazán jellegzetes, különösen az orra - lehetne bármilyen modern japán autó.
Ügyes viszont az oldalára kitalált hokiütő domborítás, a hátulja pedig már-már kecsesnek is mondható a szegmensben.
A konzervatív hozzáállás már messziről jól látszik: nem tudom, mikor láttam ebben a kategóriában utoljára hagyományos, lustán villanó index izzókat, szerencsére minden más fényforrás LED-del működik.
E hétüléses batár helykínálatát tekintve semmilyen kompromisszumot nem kell kötni, ezt a belteret talán csak a szintén Amerikának készített Ford Explorer PHEV tudja megközelíteni, az európai gondolkodásmódnak szokatlan és döbbenetes a mérete. Megsüvegelendő, hogy nem elégedtek meg a centikkel, még a variálhatóság is rendben van, a második üléssor támlái például három fokozatban állíthatóak, sőt tologathatóak is (70/30 felosztásban nagyjából 20 centit csúsznak), így lehet feleslegesen nagy lábtér, vagy még nagyobb csomagtér.
Nyilván nem egyterűről beszélünk, de a harmadik üléssor sem szűkös, legfeljebb a másodikhoz képest - belföldi, maximum két-három órás utakra átlagos méretű felnőtteket is be mernénk ide ültetni. Más a helyzet a második sor középső ülésével, hiszen bár széltében bőségesen elfért volna három férőhely is, csak két kényelmes fotelt alakítottak ki. A csomagtér még teljes, héttagú legénység mögött is közel 300 literes, de ötszemélyes módban már 700 feletti, ami aztán a középső üléssort is teljesen lehajtva 2 köbméteres bányagödörré alakul, amikor szállítani kell.
Rettenetesen jó dolog elöl üldögélni a hűthető-fűthető fotelekben a nyitható, hatalmas üvegtető alatt.
A formák egészen rendben vannak és tömeggyártású japán autóhoz mérten még a műanyagok kinézete és tapintása is elfogadható, bár biztosan akad, aki ezen az árszinten ebbe már belekötne. A puha, kellemes hangulat elaltat és az embernek már arra sem marad ereje, hogy olyan dolgokon bosszankodjon, mint a feleslegesen sok helyet foglaló, antik jellegű váltókar (17 éve a II-es Priusban már csak egy kis filigrán pöcök volt), vagy az utasülésről kifelejtett magasságállítás.
A digitális visszapillantó tükröt már a plug-in hibrid RAV4-ben is kezdtem megkedvelni, itt pedig most végképp beérett, ennek van értelme és a megvalósítás is príma. Ugyanez elmondható a szélvédőre vetítő kijelzőről (head-up) is, amely diszkrét, okos és nagyon jól használható a mindennapokban. A vezetéstámogató technológiák közül a sávtartó és holttér-figyelő már alapvető igény, és a sok egyéb mellett nekem kétszer is segített az, hogy automata fékrendszer parkoláskor is üvölt és satut nyom, ha éppen valamiben beletolatnánk (vagy ha keresztirányú forgalmat észlel).
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!