Dolce vita kisautó-alapterületen - Fiat 850 Sport Spider (1970) veteránteszt

Alapáron dísztárcsás lemezfelnik jártak hozzá, a két ködfényszóró is extra

Egyszerű szerkezetű és jó hangulatú olasz minikabrió a Sport Spider, amely műszaki alapjait az igazi népautónak számító 850-es limuzintól örökölte, de teljesen egyedi, Bertone-féle karosszériával. Kipróbáltuk a motorcsónakszerű, farmotoros Fiatot, amely nálunk mindig is ritkaságszámba ment.

Ritkán fordul elő, hogy egy-egy modellcsalád tagjait más-más formatervező rajzolja. A Fiat 600 továbbfejlesztéseként 1964-ben megjelent 850 Berlinát (vagyis limuzint) Dante Giacosa, a márka vezető mérnöke tervezte, és az egy évvel később debütált Coupé is házon belüli termés, az apa-fia formatervező páros Felice Mario és Gian Paolo Boano asztaláról. Ugyanakkor a szintén 1965-ben bemutatott Spidert már Giorgetto Guigaro a szerkesztette, a Bertone alkalmazottjaként. Nem is a Fiat sorain Torinóban, hanem Grugliascóban, a Bertone saját karosszériaüzemében gyártották.

De lássuk először a 850-as limuzint, amely műszaki bázisát adta! Ennél 600-as elődmodell farmotor-hátsókerékhajtás alapképlete változatlan maradt, a 843 cm3-s motorhoz négyfokozatú kézi váltó kapcsolódott futott, de felárért félautomatát is lehetett hozzá rendelni. Elöl felső keresztlengőkaros, alsó keresztlaprugós, hátul pedig ferde háromszög-lengőkaros csavarrugós volt a felfüggesztése. A családi Berlina kiviteltől függően 34-47 lóerős teljesítménnyel futott, a Familiare pedig a 600 Multipla haszonjármű formájú utódja volt. Összes változatából közel 2,3 millió példányt gyártottak.

Az igazán irigyelt családtagok: kupé és kabrió

Akinek nem telt Alfára, a szemrevaló kis sportváltozatot (Coupé) vehette meg 47 lóerővel, de a kínálat legexkluzívabb tagja egyértelműen a ponyvatetős Spider volt 49 lóerővel és 145 km/h-s végsebességgel. Bár a Coupé közeli rokona, sok mindenben különbözik tőle, többletteljesítménye mellett a műszerfala is más, a karosszériaforma alapján pedig felismerhetetlen a rokonságuk. 1968-ban jött az első nagy frissítés: a Spider fényszóróit néhány centivel előrébb tolták és levették róluk a plexiborítást, a lökhárítók ütközőbabákat kaptak, az első irányjelzők pedig a lökhárító alá költöztek.

A limuzint kivéve az egész modellsorban megjelent a 903 cm3-s, de változatlanul OHV-vezérlésű motor, a kupéban és kabrióban egyaránt 52 lóerővel.

Egyébként ez a négyhengeres vitte később a 127-est is, sőt a Panda és az Uno egyes változatait, többféle Seatot,

sőt, végső soron még a Fiat Seicentót és a Zastava Yugo 45-öst is. Ekkortól a kupé és kabrió neve elé odabiggyesztették, hogy Sport. Ezek voltak a legizmosabb gyári kivitelek, de Carlo Abarth műhelyében erős és villámgyors kis zsebrakéták születtek a hétköznapi műszaki alapokon, plusz egyedi kasztnis (pl. Vignale) példányok is épültek.

Végül a Spider utódja a gyártásban az 1972-ben bemutatott Fiat X1/9 lett, de az már formájával, targatetejével és középmotoros elrendezésével is más iskolát képviselt. A Merkur is forgalmazta a 850-eseket, de csak a Berlinát és a Coupét. Mindkettő valódi státuszszimbólumnak számított itthon, focistáink előszeretettel feszítettek dinósárga kupékban. 1968-ban érkezett egy nagyobb szállítmány Fiat 500-as és 850-es Magyarországra, a vevőknek már az előjegyzéskor le kellett szurkolniuk a teljes vételárat. A kupé felfoghatatlanul sokba, 107 ezer forintba került, a kabrió pedig álom maradt.

Nem volt restaurálás, de akadt vele munka

Tesztautónk már az átrajzolt ábrázatú második sorozatból való, így a 903 köbcentis motor viszi. Régebben restaurálták, így kívül-belül látszanak rajta az évek, de így hiteles, ahogy van. Jelenlegi tulaja kifejezetten veteránkorú olasz kabriót keresett, hosszabb kutatás után Hollandiában találta meg ezt az autót. Jókat írtak róla, a fotókon is jól mutatott és az ára sem volt eget rengető, így megvette. Nem utazott ki megnézni, egy másik autót hazaszállító tréleressel hozatta el. „Elkapkodott döntés volt, így, látatlanban nem szabad autót venni", mondja ma már az eset tanulságát.

Az itthoni átvizsgáláskor ugyanis több hiányosságra is fény derült: bár a karosszéria egy féltenyérnyi méretű rozsdalyukat leszámítva épségben volt, a fényezésén meglátszott az idő, ehhez – legalábbis egyelőre - nem nyúltak.

Csúnyán, egyenetlenül járt a motor, egy alapos porlasztótisztítás, beállítás és gyertya- meg kábelcsere megoldotta a gondot.

Az olajnyomásmérő nem működött, nem a műszerrel, hanem az olajgombával volt a baj. Beszerezték a hozzá való padlószőnyegeket, a tetőponyvát átkenték, és ezzel véget is értek a beüzemelési munkálatok.

Alacsony építésű a Sport Spider, mélyre az aszfalt fölé kell behuppanni az aránylag nagy és kényelmes ülésre. Nincs túl sok hely, az előző gazda valószínűleg éppen ezért cserélte a gyári nagy és vékony karimájú kormányt kisebb átmérőjű vaskosabbra. Indítózás után kezdődhet az élvezet, a kis gép a hátunk mögött hangos, kissé hörgős-morgós orgánummal kellemesen szól. Szívesen forog, és kell is pörgetni, a fordulatszámmérő csak 7000-nél fordul pirosba. Gázadásra fürgén ugrik és igazából 4000/perc felett érzi jól magát, nem véletlenül isteníti máig oly sok veterános ezt a motort.

Nem gyors, mégis szórakoztató

Természetesen a kis Fiat már csak motorméretéből adódóan sem csúcssprinter, papírjai szerint 18 másodperc alatt ér állásból 100 km/h-ra. Így a tömeg-teljesítmény arány sem különleges, viszont az ár-élvezet érték összességében kiváló. A viszonylag hosszú váltókart könnyű tologatni, de nem jár vajpuhán. Hosszú az első fokozat áttétele, a második szinkronja gyenge, a harmadik akár 100 km/h fölé is kihúzatható, míg negyedikben 100-nál 3500/perc a fordulatszám, ezt a tempót kényelmesen tartja. A motor- és szélzaj is elfogadható szinten marad, a csukott tető sem remeg menet közben.

Egyébként a ponyva összehajtogatása sem bonyolult, elöl két kapocs rögzíti a szélvédőkerethez. Felrakni viszont nehezebb, mert hátul három lapos stifttel kell betalálni ugyanannyi fekvő U-alakú tartóba (annak idején kínáltak hozzá hardtopot is a téli hónapokra).

A rövid tengelytávú, elöl-hátul jókora túlnyúlású Spider felfüggesztése az átlagosnál keményebb,

de az egyenesfutása kiváló, és kanyarban is stabilan, meglepően semlegesen viselkedik, a dőlése minimális. Kormányszerkezete csigagörgős, nagy a holtjátéka, de még így is pontosan lehet terelgetni vele a kocsit.

Az autó eleje könnyű, így a könnyű kormánnyal a parkolás sem gond, legfeljebb nagy tempónál az oldalszél okozhat meglepetést. Elöl tárcsafékek dolgoznak, rásegítő is van, de erősen kell taposni a pedált, hogy megálljon. Ez a gazdájának is feltűnt, meg is mérette fékpadon, ahol jó értékek jöttek ki. Ahhoz, hogy folyamatos örömforrás lehessen, állandó karbantartást igényel egy ilyen Fiat. Újkorában sem volt tökéletes, sajnos igen fogékony a rozsdásodásra, és sok volt a panasz az indítómotorra, a benzinpumpára, a hűtésre és az elektromos rendszerre is. A hangulatát viszont sosem érte kifogás.

Műszaki adatok - Fiat 850 Sport Spider (1970)

Motor: OHV-vezérlésű, soros négyhengeres benzinmotor, hátul hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 903 cm3. Furat x löket: 65,0 x 68,0 mm. Kompresszióviszony: 9,5:1. Teljesítmény: 52 LE, 6500/perc fordulaton. Nyomaték: 64,5 Nm, 4000/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú kézi váltó, farmotor, hátsókerék-hajtás.

Felfüggesztés: független, elöl felső keresztlengőkarok, alsó keresztlaprugóval, hátul ferde háromszög-lengőkarok, csavarrugókkal. Hidraulikus lengéscsillapítók, kanyarstabilizátorok. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, szervóval.

Felépítmény: kétajtós kétüléses nyitott önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3824 x 1498 x 1220 mm. Tengelytáv: 2027 mm. Csomagtartó: 120/240 l. Tank: 30 l. Saját tömeg: 745 kg.

Gyorsulás (0-100 km/h): 18,0 s. Végsebesség: 150 km/h.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil szeptemberi számában: