Ki gondolná, hogy már közel 20 éve, 2002-ben mutatták be az első C3-at? A szándékosan a Kacsára hasonlító kisautót 2009-ben váltotta egy semlegesebb formavilágú második generáció, amelyből Picasso néven tágas egyterű változat is készült. Igazodva a korszellemhez, a harmadik generációs C3 családi verzióját már
kis SUV-ként mutatták be 2017-ben,
ezért a neve Aircross-ra változott. Mivel már négy éve van így köztünk, ideje volt egy ráncfelvarrásnak.
Kezdjük a legszembetűnőbb változással, az orr-rész átalakításával. A módosított első lökhárítókból eltűntek a finoman gömbölyített lámpák, helyüket a nappali menetfényhez hasonlóan LED csíkszemek vették át, az összkép illik az X-motívummal operáló új Citroën-formanyelvbe.
Kár, hogy a többi rész egy
kicsit túl van bonyolítva,
az alsó, légbeömlőnek tűnő védőlemez-imitációk, az egymásra halmozott háromféle hűtőrács, a fekete, a krómozott és a karosszéria színére fényezett részek olyan vizuális kavalkádot eredményeznek, ami nem feltétlenül vált a C3 Aircross előnyére. Hiába próbál gonosznak látszani az új orr-részétől, továbbra is cuki az egész autó, a legszívesebben minden indítás előtt megölelgetnénk, megkérdeznénk, hogy aludt és csak utána ülnénk bele.
A SUV az új egyterű, ha jól domborítják a lemezeket és nem szempont az öncélú kupésítás – mint a C3 Aircross esetében – akkor remek fejteret lehet kapni hátul is.
Nagyon szellős a nagy belmagasságú kabin, amire a nagy ablakfelületek is ráerősítenek.
A lábtérrel sincs gond, még ha a combunk nem is fekszik fel teljes hosszában a padra, a térdünk elfér könnyen. Két felnőtt bátran bevállalhatja Magyarországon belül bármilyen távolságra a hátsó üléseket, ami nagy dolog, tekintve, hogy 4,16 méteres hosszával igazán parkolóbarát-méretű a kis francia szabadidő-autó.
A csomagtartóban két szintbe rakható padló segít a szortírozásban, ha már kampóból, vagy rögzítőszemből nem sok akad, ami ebben a kategóriában egyébként nem kirívó hiba. Ha a padlót a felső állásba rakjuk, alatta csempészrekeszt tudunk kialakítani, és ilyenkor síkba dőlnek a hátsó ülések is.
A tesztautóból kimaradt
a C3 Aircross egyik aduja, a 15 cm-es sínen tologatható hátsó üléspad,
amivel 410-ről 520 literesre, minden döntést kihasználva 1289 literesre bővíthető a csomagtér. Ez a a Shine felszereltséghez extraként rendelhető, mindössze 95 ezer forintért. Ugyancsak extraként az anyósülés támláját előrefelé, síkba lehet fektetni, így akár 240 centi hosszú, lapra szerelt könyvespolcokat is be tudunk szuszakolni. Egy ilyen felszereltségű C3 Aircross már tényleg egy egyterű variálhatóságát hozza, csak annál divatosabb csomagolásban.
A jópofa formák, az ízléssel adagolt zongoralakk és a SUV-os kapaszkodók belül is eladják ezt a Citroënt, pedig az anyagválasztás kisautós, vagyis sok a kopogós, olcsó műanyag. Feldobja az önmagában sivár ajtópanelt a bordázott minta, amely visszaköszön az ülésmintán, a levegőrostélyokon, vagy épp a hátsó lökhárító alján is. Az üléseken műbőr és szövetbetét kombinációja volt, utóbbit a műszerfalon is megfuttatták, ami rengeteget emelt a minőségérzeten, hiszen állandóan a szemünk előtt van, és nem csak nézni, hanem hozzáérni is jó érzés.
Kifejezetten jó volt helyet foglalni a kényelmes, alapár felett minden felszereltségi szinten kérhető, C4-stílusú
Advanced Comfort ülésekben.
Ezek másfél centi vastag, nagy sűrűségű habszivacs párnázása hosszabb utakon sem süppedt be, a teszt alatt többször kellett nagyobb távokat letudni, de ezek meg sem kottyantak a C3 Aircross-ban. Sok oldaltartás persze nincs, de a futómű sem támogatja a gyors kanyarvételt.
A cikk folytatódik a második oldalon, kattintson tovább!