Elődjének, a 924-esnek kacifántos a története: a Volkswagen és a Porsche közös vállalkozásaként indult a tervezése, a korosodó 914-es leváltására szánták, de már Audi márkanéven. Csakhogy jött az olajválság, a VW konszern anyagi okokra hivatkozva, részben pedig a szélesebb tömegeknek elérhető Scirocco bevezetése miatt kilépett a projektből. Ezek után a Porsche egyedül folytatta, visszavásárolta a konstrukció jogait, viszont tovább is vitte az együttműködést a Volkswagennel alkatrészek átvételével, illetve a neckarsulmi (egykor az NSU-hoz tartozó) üzemben felállítandó szerelőszalaggal.
A sportautó-márka évtizedes hagyományait felrúgó, orrmotoros sportkupét 1976-ban mutatták be 2,0 literes Audi-motorral. Kaptak is hideget-meleget a fanatikusoktól: kifogásolták az orrmotort és a vízhűtést is, de a plebejus műszaki tartalmat utálták benne legjobban. Ám a stuttgarti vezetőség nem tágított, folytatta a fejlesztést, aztán 1982-ben bemutatta a modell továbbfejlesztésének tekinthető 944-est, immár házon belüli motorral. Ehhez az időközben bevezetett 928-as luxuskupé 5,0 literes V8-asának elfelezésével született meg a 2,5 literes, alapváltozatában is 163 lóerős négyhengeres.
Ötsebességes kézi- vagy háromfokozatú automataváltó járt a 924-eshez, az erőátvitelt hátra, a differenciálmű mellé építették be, „transaxle" elrendezésben, így szinte tökéletes lett az első-hátsó tömegeloszlás. A futómű szokatlan kombináció: elöl egyszerű McPherson, hátul torziós rugós, ferde lengőkaros, független rendszer dolgozik.
Alapkivitelben is a négy tárcsás, szervós volt a fékrendszer, 1987-től pedig ABS-t és vezetőoldali légzsákot is lehetett rendelni.
Hamarosan megjelent a 2,7 literes, 164 lóerős változat, ami teljesítmény helyett inkább nyomatékban hozott érezhetően többet.
Már 1986-ban piacra dobták a 2,5-ös kivitel 220 lóerős, turbós változatát, egy évvel később pedig 190 lóerősre izmosították a szívómotort, ez a két vezérműtengelyes, 16 szelepes 944S. Újabb fejlesztéssel az S2 sorozat 3,0 literese már 211 lóerőt tudott, a turbós csúcs pedig a 944 Turbo S lett, 250 lóerővel. A 944-es nem igazán illeszkedett a Porsche márkaképébe, de kényelmesebb, könnyebben vezethető és olcsóbb is volt, mint a leválthatatlan 911-es. Ezért is lehetett kelendő, sőt, a márka addig legnagyobb számban eladott modellje. Kilenc évig, egészen 1991-ig gyártották, és a hasonló 968-as váltotta le.
Tesztautónk egy 163 lóerős, kézi váltós alapkivitel, amely a második sorozatból való, így mutatósabb a műszerfala, erősebb a generátora, és nagyobb a tankja is. Brit piacos példány, és átépítés helyett megmaradt eredeti állapotában, jobbkormányosként. Mai gazdája egy árverési oldalon látta meg, tengerparti autó volt, kicsit kikezdte a rozsda: a kipufogórendszere teljesen odavolt, és a korrózió miatt a fékeket is fel kellett újítani. Viszont a teljes hajtáslánc nagyszerű állapotban maradt meg,
és a futóműhöz sem kellett nyúlni, a karosszéria felszíni rozsdáját foltozás nélkül sikerült eltávolítani.
Sokat tettek a tervezők a komfortért: ízléses műszerfal, központi zár, állítható magasságú kormány és kitűnő hi-fi rendszer fogadja az utasokat. A visszapillantók, a napfénytető, az ablakok és az ülések is villanymotorral mozgathatók. Kényelmesek, nagyok a fotelek, és négy irányban állíthatók, de a kilátás nagyon korlátozott, különösen hátrafelé. Halkan és selymesen surrog a négyhengeres, ami részint a remek zajszigetelésnek köszönhető, de egy akkoriban messze nem elterjedt műszaki megoldást is bevetettek a németek: két szembeforgó kiegyensúlyozó-tengely simítja ki a motor járását.
Kifinomult és pontos az ötsebességes váltó, nem vajpuha, inkább sportos. Rövid az egyes fokozat, és bár nyilván nem tudja a turbós kivitelek vagy a 911-esek ülésbe préselő gyorsulását, azért a 163 lóerő sok mindenre elég, amit jelez 8,4 másodperc alatt megfutott százas sprint ideje is. Nyomatékos a motor, és még 160 km/h körül is csendes, az egyenesfutás pedig pontos. Amúgy az ötödik fokozat akár 80 km/h körül kapcsolható,
a 944 pedig utazóautóként is kellemes, a vibráció minimális, de valamennyi gördülési és szélzaj azért mindig hallható.
Egyszerű futóműve feszes, a hazai utakon kissé ráz, de nem éri el a kellemetlen szintet, az ívmenet pedig semleges, igaz, csúszós úton nem árt vigyázni, könnyen megindul a far. Csak annyira segít a kormányszervo, hogy parkolásnál ne izzadjunk, a négy tárcsából és rásegítőből álló fékrendszer pedig hatásos. Furcsa a jobbkormányos kialakítás és a bal kézzel kapcsolás, idővel persze megszokható, országúti előzéseknél viszont észnél kell lenni. Mára nem olcsók a 944-esek, a német Classic Data besorolás szerint jó állapotban 13 700 eurót (ötmillió forintot) érnek, de ez még mindig aprópénz a többi veterán Porsche, különösen a nagyra tartott, farmotoros 911-esek árához képest.
Műszaki adatok - Porsche 944
Motor: soros négyhengeres, SOHC-vezérlésű, hengerenkénti kétszelepes benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 2479 cm3. Furat x löket: 100,0 x 78,9 mm. Kompresszióviszony: 10,2:1. Teljesítmény: 163 LE, 5800/perc fordulaton. Nyomaték: 210 Nm, 3000/perc fordulaton.
Erőátvitel: ötfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl MacPherson stabilizátorral, hátul torziós rugózás ferde háromszög lengőkarokkal, hidraulikus lengéscsillapítókal. Elöl-hátul tárcsafékek szervóval.
Felépítmény: 2+2 üléses kétajtós önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4200 x 1735 x 1275 mm. Tengelytáv: 2400 mm. Csomagtartó: 250-500 l. Tank: 80 l. Saját tömeg: 1260 kg.
Végsebesség: 220 km/h. Gyorsulás (0-100 km/h): 8,4 s.
Még több olvasnivaló a Retro Mobil 2022. januári számában: