Terepjáróként támadt fel a Renault legnépszerűbb régi típusa, a Bakancs

Két év múlva már gyártani fogják az új R4 szériaváltozatát, természetesen elektromos hajtással.

Az eredeti R4 – amely mai értelmezésben egyszerre volt a ferdehátú kisautó, egyterű és könnyű terepjárásra alkalmas crossover – rendkívül fontos autó volt a Renault számára, hiszen

több mint nyolcmillió példányban kelt el 1961 és 1994 között.

Népszerűségének titka az egyszerű, de stapabíró technika, a kényelmes rugózás, és a kedvező ár volt, no meg az, hogy a nagy rivális Citroën 2CV-vel (Kacsa) ellentétben kizárólag négyhengeres motorokkal szerelték, és négy felnőtt valóban kényelmesen elfért benne a csomagjaikkal.

A gyártás leállításának harmincadik évfordulóján, 2024-ben debütál majd a második generáció szériaváltozata (az értékesítés kezdete azonban 2025-re tehető), ami

a második retró villanyautója lesz a Renault-nak

a valamivel hamarabb érkező R5 után. Mindkét kisautó az elektromos autók számára fejlesztett CFM-BEV platformra épül, és mindkettőt a villanyautók számára épített Renault-üzemben, az ElectriCity-ben fogják gyártani észak-Franciaországban.

Az elektromos 4-esből a Párizsi Autószalonon frissen leleplezett tanulmányautó ad pontos ízelítőt. Ne tévesszen meg senkit, hogy a 4Ever Trophy névre keresztelt koncepció úgy néz ki, mintha a Dakar-ralira építették volna:

a széria Renault 4 már egy praktikus, prémium jellegű városi crossover lesz

normál méretű kerekekkel, 20 centinél kisebb hasmagassággal, tetőn hordott pótkerék, felniben hordott gumifújó kompresszor és hátsó szélvédőn hordott ásó nélkül. Némi terepes jelleg azért megmarad a sorozatgyártásig, hogy a tágasabb, jobban variálható karosszérián kívül valami megkülönböztesse a 4-est a tisztán városi használatra szánt 5-östől.

Ha a terepes kiegészítőket képzeletben leválasztjuk a karosszériáról, akkor egyértelműen látszanak az ismerős jegyek, amelyek az eredeti R4-est összetéveszthetetlenné tették: a maszk által bekeretezett fényszórók, a függőlegesen álló hátsó lámpák, a ferde hátsó traktus, illetve a C- és D-oszlopok jellegzetes íve, és az általuk közrefogott kis ablak. Sandeep Bhambra főtervező szerint a fényezett karosszériaelemek formája már alig fog változni a sorozatgyártásig, így a tanulmány jó képet ad arról, hogy mire számíthatunk majd két év múlva.

4,06 méteres hosszával a 4Ever Trophy

40 centivel hosszabb az eredeti 4-esnél,

de például a Renault legkisebb mai crossoverénél, a Capturnél így is rövidebb. Mivel nincs hagyományos motor az orrában, és kardánalagút sem vesz el helyet az utastérből, arra lehet számítani, hogy a széria 4-es meglehetősen tágas és variálható lesz. Egyelőre a beltérről még nem osztott meg képeket a Renault, de valószínűleg már erre sem kell sokat várni.

Nem csak az alapforma, hanem a hajtáslánc sem fog változni a gyártásig: az első kerekeket hajtó 136 lóerős villanymotor a padlóba épített, 42 kWh kapacitású nikkel-kobalt-mangán akkumulátorból nyeri az energiát, a hatótáv várhatóan eléri a 400 km-t. 0-100 km/h-ra 9 másodperc körül gyorsulhat fel az autó, de később elméletileg erősebb, összkerékhajtású változat is érkezhet. Annál is inkább, mivel a Renault már megerősítette, hogy az új R5-ből már készül Alpine sportváltozat 220 lóerős, dupla motoros elektromos hajtással.