Az utolsó megfizethető nagycsaládos autó - Dacia Jogger TCe 110 Extreme teszt

Nyugaton elképesztő eladási számokat produkál a Dacia, míg itthon (a jelentős kereslet ellenére) még mindig van egy gyanakvó szemlélet a vásárlókban, amit részben a rendszerváltás előtti emlékek táplálnak. Ideje elfelejteni őket, mert az új maszkkal és emblémával ellátott Joggernél élhetőbb családi autót képtelenség mondani a tízmillió forint alatti árkategóriában. Hétüléses, jól felszerelt változatát vezettük 110 lóerős benzinmotorral, és az erényei mellett két nem elhanyagolható hibáját is felfedjük.

Plusz tíz lóerővel a gázüzem helyett

Zavarba ejtően sok extrát az Extreme csúcsfelszereltségű tesztautóban sem szórtak el, de ami van benne, az korrektül működik és könnyen megtalálható. A várva várt hibrid változat érkezéséig a motorválaszték is szerény, az egyliteres, turbós háromhengeres kétféle változatából áll. Nálunk ezúttal az erősebbik, közvetlen befecskendezéses benzines járt 110 lóerővel, ami gyári adatok szerint 11,2 másodperc alatt gyorsítja százra a Joggert, ám ezt pehelysúlyú sofőrrel, szélcsendben mérték, mert hat utassal, csomagokkal az érdi emelkedőt is megszenvedte, az Alpokba pedig félve indulnánk vele.

Egyébként 60-as tempóig, nem rogyásig pakolva egész normálisan megy, nem kell vele lemaradni a zöldre váltó lámpánál.

Nagyobb türelem kellhet a 2 másodperccel lassabb sprintidőt produkáló, 100 lóerős, szívócső-befecskendezéses alapváltozathoz, de ezt ellensúlyozza, hogy gyárilag benzin-gáz üzemű, és a pótkerék helyén 40 literes tartályt hord. Piaci tapasztalatok alapján az országszerte sok helyen tankolható LPG ára kevésbé ingadozó, mint a benziné, 320-340 forint körül lehet tankolni, igaz, Görögországban nemrég azt láttam, hogy alig 0,8 euróba kerül literje a benzin 1,8 eurójával szemben.

Bár autógázzal 15%-kal magasabb fogyasztással lehet kalkulálni, összességében még mindig legalább 30%-os megtakarítást jelenthet, így akinek akár viszonylag kis futásteljesítménynél is fontos a spórolás, jó vásárt csinálhat a gázos Daciával. Szemben a Logdy-val, illetve a még régebbi felmenő Logan MCV-vel, ebből a modellből már nem kapható dízel, a sokat (különösen városban) autózóknak a már említett full hibrid kivitel idei érkezését lehet érdemes kivárni, amely automatizált váltót és 140 lóerős rendszerteljesítményt is nyújt pluszban a háromhengeresekhez képest, persze magasabb áron.

Két fontos téren érezhető a spórolás

Mint minden Dacia esetében, egyszerű felépítésű, masszív és strapabíró a futómű, hogy a vacakabb utakat is bírja hosszabb távon. Lágynak nem mondanánk, mégsem ügyetlenkedett a kátyúkon és keresztbordákon, de hosszabb távon innen jött a Jogger fő negatívuma: a gördülési zaj. 100 km/h felett még jó minőségű aszfalton is fárasztóan hangos a futómű, plusz a motor is jól hallatszik; úgy tűnik, hogy amit az utastérből nem, azt a szigetelésből muszáj volt kispórolni. Emlékeim szerint már a Lodgy-nál is zavart a dolog, és a várakozásokkal ellentétben az utódban kevés javulást tapasztaltam.

Persze ezzel nem lehetetlen együttélni, és a vevők többsége nem BMW villanyautóból, hanem talán öreg és laharcolt Zafirából fog átülni, és lehet, hogy ahhoz képest még csendesnek is találtatik. Vezetéssegítő asszisztensekből csak a kötelezőket tudja a Jogger: az aktív vészfékező rendszert szerencsére nem kellett kipróbálnom,

a feláras holttérfigyelőt pedig igazság szerint utolsó nap vettem észre, mert a tükör legszélén pislákol az alig észrevehető fénye.

Még sávtartója sincs, ezzel el is jutottunk a Jogger másik gyenge pontjához, az egycsillagos törésteszthez, amit kissé vitatott módszerrel számított ki az Euro NCAP, de azért nem túl jó ajánlólevél.

Drágább, de így is egyedülálló ajánlat

Összességében azonban nem csak a Merkur-korszak Daciáihoz, hanem az első generációs Loganhoz képest is igen messzire jutott a román márka, a Jogger olcsó szükségautó helyett egy érett és okosan megépített, teljes értékű családi kocsi. Való igaz, hogy nincs helye benne felesleges sallangoknak, de szinte minden tekintetben megállja a helyét a rangosabb márkájú riválisai között (igaz, közben kihalnak az egyterűek), miközben továbbra is megfizethető. Persze minden relatív, a hétüléses alapkivitelért a mostani akciós 7,2 millió forintnál egy évvel ezelőtt még 30 százalékkel kevesebbet kértek.

Itt érdemes újra megemlíteni a többi autó drágulását, az állami támogatás kifutását és azt is, hogy más új nagycsaládos autó nincsen hét számjegyű összegért. Joggerből a tesztelt 110 lovas Extreme csúcsverzió kedvezményesen 8,3 millió forint, ehhez már csak a Prémium csomagot (első-hátsó parkolóradar, holttérfigyelő, elektromos kézifék), az ülésfűtést és a szép színt kell megvenni, hogy 8,7 millióért egy full extrás Daciában üldögélhessünk. Aki most rendel, a mai gyártási viszonyok között elfogadható 4-6 hónapos szállítási idővel számolhat, és felárért öt évre is kiterjesztheti a garanciát.