Dr. Fritz Nallinger, a márka fejlesztési osztályának feje 1961-ben indította el az új modell tervezését. A megjelenését 1968-ra irányozták elő,
innen származik a /8 (Strich Acht: pernyolcas) elnevezés.
Hét év alatt a mérnökcsapat szépen, akkurátusan létrehozott egy kényelmes, biztonságos (26 példányt törtek össze a biztonsági teszteken) és hihetetlenül megbízható, tartós modellcsaládot, a hathengeres W114-est és a négy-, illetve öthengeres W115-öst.
Előbbi volt a drágább és előkelőbb, kizárólag benzines 2,3, 2,5 és 2,8 literes motorokkal. Náluk befecskendezős változatok és kupé karosszériák is előfordultak (1969-től), de most az olcsóbb testvér, a W115 családfáját járjuk körül, mert tesztautónk is ide tartozik. Teljesen új futóművet terveztek a típushoz (a háború óta először), négy, szervós tárcsafékkel. A korábbi W110 függőcsapszeges első felfüggesztését gömbcsuklós váltotta le, hátul pedig megjelentek a ferde háromszög lengőkarok. Mindkét egységet a karosszériától gumibakokkal elszigetelt segédvázak hordozták, kitűnő menetkomfortot kínálva.
A motorválasztékban 2,0, 2,2 és 2,3 literes benzinesek szerepeltek (utóbbi megjelölése, az ugyanekkora hathengeresektől megkülönböztetendő, 230.4 volt). Mindegyik nagyszerű konstrukció, de kissé iszákosak. Azonban modellcsaládot nem ezek, hanem a lomha, de takarékos, és gyakorlatilag agyonüthetetlen dízelek emelték világhírűvé, a 200D, a 220D, a 240D és az öthengeres 300D.
Imádták őket a taxisok, főleg automatikus váltóval,
az sem zavarta őket, hogy a 1,4 tonnás, 55 lóerős 200D ugyanúgy gyorsult, mint egy VW Bogár, és végsebessége is csak 125 km/h volt. Mesés, akár egymillió kilométeres futásteljesítményekről is akadnak hiteles feljegyzések, a csúcsot egy 1976-os görög 240D taxi tartja 4,6 millió kilométerrel, ami csak 200 ezer kilométerrel marad el a világrekorder Volvo P1800S futásteljesítményétől.
Állítólag már 1975-ben meg akarta szüntetni a modellsorozatot a Mercedes, de a német taxisok petíciót írtak, így egy évvel meghosszabbították a gyártást. Mindegyik kivitelben négyfokozatú kézi váltó volt az alap, de rendelhető volt négyfokozatú automata is. A mérnökök kitűnő, időtálló technikát alkottak,
Paul Bracq, a Mercedes francia formatervezője pedig ehhez illő ruhát álmodott rá.
Az egyszerű, szinte puritán fazonú karosszériát a nagyobb testvérpár, a szintén állólámpás W108/109 luxusautó vonalait mintául véve szabta ki, egy számmal kisebb méretben, téglalap lámpákkal és alacsonyabb, de szélesebb hűtőmaszkkal.
Különleges változatok is készültek: a Mercedesnél csak a nyújtott, 5,3 m hosszú limuzin, de olyan szakcégek, mint a Binz, a Miesen, a Pollmann, a Herrmann, a Visser, a Rappold vagy az angol Crayford, sokféle mentőt, kombit, nyújtott limuzint, halottaskocsit gyártottak, sőt Argentínában még pár tízezer pickup is készült 1972-től a gyár felügyeletével.
1973-ban jött a ráncfelvarrás, átszabták kicsit a formákat, laposabb géptetőt, (még) alacsonyabb hűtőmaszkot, és nagyobb visszapillantókat tettek az „állólámpásra", ezzel egy időben eltűnt a pillangóablak – amitől romlott a szellőzés. Levették a karosszériáról az alsó díszlécet, hátra pedig megkapta a később márkavédjeggyé vált bordázott lámpákat. Az utastérben megjelent a feszítős biztonsági öv és a négyküllős, párnázott biztonsági kormány.
Nagy durranás volt a W114/115-ös széria, 1,9 millió fogyott belőle 1968 és 1976 között, a visszhangja napjainkig is elhallatszik, de utódja, a W123-as, a „zöldséges" még nála is sikeresebbnek bizonyult.
Akármennyire is bombabiztos konstrukció, manapság már nehéz igazán szép W115-öst találni. Tesztautónk a gyártás végéről való, a legerősebb benzinmotorral, automatikus váltóval. Egyszerű kivitel, hiába keresnénk benne klímát, motoros ablakokat vagy napfénytetőt. Extraként szervokormány, automatikus váltó, jobb oldali tükör és első könyöklő van benne.
Mindössze 114 ezer km-t futott.
Ez úgy lehetséges, hogy csak 1995-ig volt forgalomban, Ausztriában.
Valamikor ezt követően került Magyarországra egy kereskedésbe, de nem helyezték forgalomba, végül 2022 januárjában érkezett meg a mostani tulajához, szinte gyári állapotban. Csak minimális rozsdát kellett eltávolítani az ajtók sarkairól, ennek ellenére az egész autót újrafényezték. A kiült, foszladozó kárpitokat újakra cserélték, de a hajtáslánc, és a felfüggesztés makulátlan volt, csak a fékeket kellett rendbe tenni. Igaz, a bonyolult Stromberg porlasztó beállítása okozott némi homlokráncolgatást, ezt egy, a régi technikához értő specialista végezte el.
Kellemes hangulatú az egyszerű, elegáns utastér, a masszív műszerek és kapcsolók is az sugallják, hogy az örökkévalóságnak készültek. Elég nagyok és kényelmesek az epedás fotelek, elöl bőséges a hely és hátul is jól elférnek az utasok. Természetesen
a 2,3-as benzines finoman, csendesen és rezgésmentesen duruzsol, ahogy egy Mercedestől elvárható.
A 722.1 gyári jelölésű váltót az öt- és a hathengeresekhez is kínálták, alapesetben nem használja az egyest, csak padlógáznál vagy ha L-be húzzák az előválasztókart. S-ben kissé tovább húzat minden fokozatot, de a kapcsolások is érezhetőbbek, mint normál menetben, amelyben nagyon simák a váltások, még hidegen is.
Rövid lökete ellenére lent is nyomatékos a motor, már 1500/perc körüli fordulatszámról élénken gyorsít, hamar eljutunk a legkellemesebb, 100 km/h-s utazótempóig, de az autópályás sebességektől sem retten vissza: a 130-at nagy terheléssel is könnyen tartja, de a motor- és szélzaj is nagy már ilyenkor. Érdekes, hogy ez az automata hivatalosan mindössze 0,2 másodperccel gyorsul rosszabbul 0-100 km/h-ra, mint a kézi váltós, és csak 5 km/h-val kisebb a végsebessége.
Százzal kényelmesen és a kiváló hangszigetelésnek köszönhetően csendben utazhatunk, akár extrém hosszú távokon is. Nagy sebességnél is nyílegyenesen fut a piros szedán, és az ésszerű sebességgel bevett kanyarokban csak keveset dől.
Futóműve kellemesen lágy hangolású,
az elöl-hátul független felfüggesztés könnyedén semlegesíti az úthibák nagyját, nagyszerű a menetkomfort.
Golyópályás a kormány, ezért nem olyan pontos és közvetlen, mint ha fogasléces lenne, cserébe rásegítés nélkül is könnyű tekerni. Ebben az autóban azonban ott van az 515 márkás felárért kínált rásegítés is. Így ha kis késéssel és nagyobb holtjátékkal is, de könnyen forog a volán, pontosan irányítható a Merci. A négy tárcsafék a szervóval és a fékerő-elosztóval a maga korában remeknek számított, és ma is kitűnően teljesít. Szerencsére a városi élet is kellemes az állólámpással: a keskeny tetőoszlopok miatt remekül átlátható a karosszéria, és első kerekek olyan nagy szögben fordulnak el, hogy a manőverezhetőség a mai kisautókéval vetekszik.
Műszaki adatok:
Motor: SOHC-vezérlésű soros négyhengeres benzinmotor elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 2307 cm3. Furat x löket: 93,7 x 83,6 mm. Kompresszióviszony: 9,0:1. Teljesítmény: 110 LE, 4800/perc fordulaton. Nyomaték: 186 Nm, 2500/perc fordulaton.Még több olvasnivaló a Retro Mobil augusztusi számában: